Megint hoztam újabb részletet Vérvörös Rózsaszirmokból. Amit meg is lehet vásárolni a Szerző oldalán
Szerző engedélyével tettem közzé
M.G.Brown: Vérvörös Rózsaszirmok
– Hagyj engem békén, David, vagy sikítok Danielnek, és kapsz még egyet!
Lenézően felhorkant.
– Nem fogsz te sikítani senkinek. Hacsak nem akarod közölni vele, hogy végig hazudtál neki – hajolt közelebb hozzám. Az arca szabályosan súrolta az enyémet. – Ugyanúgy, mint nekem.
– Sosem hazudnék neki! Szeretem őt! – fröcsögtem gyűlölettel.
– Nekem is ezt mondtad, közben pedig azzal a pultos kölyökkel hemperegtél – gúnyos vigyor terült el a képén.
A rohadt életbe!
Teljesen lefagytam. Azt se tudtam, hogy meg merjek-e egyáltalán nyikkanni, vagy hagyjam, hogy kiadja magából, amit szeretne. Egyébként is, sosem mondtam neki, hogy szeretem. Az csak Danielnek járt.
– Fogalmam sincs, miről beszélsz! – vetettem oda végül.
– Piszok szarul hazudsz, hercegnőm! – simított végig az arcomon. – Pont olyan szarul, mint amikor azt állítottad, hogy nem törték még fel a lakatot.
– Ne nevezz így! – csaptam el magamtól a kezét. – Ami köztünk volt, annak már rég vége! És te vetettél véget neki, ha nem emlékeznél!
– Ez még nem jelenti azt, hogy nincs igazam. Hányszor dugtál félre azzal a pojácával? Egyszer, kétszer, tízszer? Azt hitted, nem vettem észre, mikor büfögve-röfögve hazatámolyogtál tőle totál kiütve?
– Ez szemenszedett rágalom!
– Oh, igen?
Beletúrt a zsebébe, kibányászta belőle a telefonját, majd egy rövid ideig nyomkodta, miközben ügyelt arra, hogy ne tudjak egérutat nyerni.
– Akkor ezt mivel magyarázod? – tolta a képembe a készüléket.
– Ez nem fair a vendégekkel szemben – hallottam a kuncogó hangomat a videóban.
– Pszt! – emelte az ajkamhoz a mutatóujját Sam.
– Uramisten, David! – nyögtem fel, a videót bámulva. – Hogy csináltad ezt?
Olyan volt, mintha valamiféle láthatatlan operatőr járkált volna körülöttünk. Nagyon-nagyon közel volt hozzánk, talán pár lépésnyire, és folyamatosan változtatta a helyzetét. Ráközelített az arcomra, ami nagyon szégyenteljesen kába volt, a testemre, és bizony az alfelemre is, amit Sam éppen sebesen gépelt.
– Bírd még egy kicsit! – nyivákoltam. – Hatalmas orgazmusom lesz.
Szerencsére nem láttam a fejemet, mert innentől kezdve végig az alfelemre fókuszált a felvétel készítője, de a szavaimat is borzalmas volt visszahallgatni. Egyébként is… én ki mertem mondani ezt a szót? Annyira izé már…
– Siess, nyuszó! – szuszogta Sam.
A fülemet megcsapta az elélvezős hangom. Nem volt olyan intenzív és fülsiketítő, mint Daniellel, de határozottan biztos voltam benne, hogy éppen a „hatalmas orgazmusomat” van szerencsém hallani.
– Kapcsold ki! – nyüszítettem bele a tenyerembe.
– Most miért? Mindjárt elélvez a kölyök is. Nem várod meg?
– Kapcsold ki! – hörögtem eszemet vesztve, mire David kacarászva zsebre dugta a telefont. – Hogy csináltad ezt? – szegeztem neki a kérdést.
– Titok! – pöckölte meg az orromat.
– Ne érj hozzám!
– Emlékszel, mi történ ez után, szépségem? – cirógatta meg az arcomat merő gúnnyal.
– Megcibáltál és megaláztál, te szemét! – köptem oda a választ.
– Picit morcos voltam – vigyorodott el. – De hát nem hibáztathatsz. Elvégre, megcsaltál. Rendszeresen, azt azért tegyük hozzá. Te kis hálátlan!
– Nem igaz! Sosem mondtuk ki, hogy járunk!
– A tényen nem változtat. Együtt voltunk, tartottalak, te meg félre dugtál, ribanc!
– Ha ennyire tisztában voltál mindennel, miért nem hajítottál ki?
– Szórakoztató volt nézni, ahogy azt hitted, hogy kézben tartod a dolgokat. Aztán meg, nagyon jól tudod, hogy én sosem veszítek. És nyertem is, nem igaz? – kacsintott rám.
– Egy féreg vagy!
– Jaj! Ez most szíven ütött. Kicsit képmutató vagy, nem gondolod? Elvégre, te dugtál félre, nem én.
– Miért csinálod ezt? Elvileg szeretsz, nem?
– A szeretetet és a gyűlöletet egy hajszál választja el egymástól, hercegnőm. A tudat, hogy fellövetted magad ezzel a vidéki paraszttal, elhiheted, hogy nem a szeretet felé billenti a mérleg nyelvét.
– Nem lövettem fel magam! Tablettát szedek, ha annyira érdekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése