Veda Sylver - Törékeny boldogság
Részlet a könyvből
Becca 1
( folyt.köv.)
Szerző engedélyével
Az előzőtt itt találhatjátok: Becca 1
"aztán ahogy a nyelve utat talált elmélyítve a csókunkat, teljesen elvesztem. A fekete szövetkabátjának gallérjába kapaszkodva húzódtam még közelebb hozzá, ha ez egyáltalán lehetséges voLassan bólintottam, de szinte fizikai fájdalmat éreztem, ahogy eltávolodott a testünk.
***Visszatámolyogtam a kórterembe. Ültem a paplan tetején vagy tíz-tizenöt percig, aztán kivettem a szekrényből a kardigánom és kimentem a mobilommal az épület elé. Szenvedtem, de piszkosul. Haza akartam menni. Hívtam Kate-et, de ki volt kapcsolva a telefonja. Magamban morogva szidni kezdtem a barátnőmet, amiért berángatott oda, aztán egyedül hagyott, majd hangosan folytattam azzal, hogy én mennyire gyűlölöm a kórházakat és utálom az orvosokat.– Ezért inkább kapsz egy tüdőgyulladást itt kint?Matt hangját hallva megpördültem és elbotlottam a saját lábamban. Ő rögtön felém nyúlt, hogy segítsen, de végül sikerült a korlátban megkapaszkodnom.– Nem akarok bemenni – suttogtam.– Hallottam minden szavad, de muszáj lesz. Gyere, segítek! – átölelt és elindult velem befelé. – Mattnek hívnak, ugye?– Igen. – Mondd, hogy nem itt dolgozol! – kértem. Mivel nem felelt, rosszat sejtettem. – Akkor legalább azt, hogy nem orvos vagy! – Megálltam a kórterem előtt és szembefordultam vele. Az arca és a némasága válaszolt helyette. – Oh, ne! Igazából én nem is utálom annyira az orvosokat, csak....– Semmi baj! – vágott a szavamba és megfogta a homlokomat.Lázam volt, én is tudtam. Össze-vissza beszéltem. A gyomrom felkavarodott. Fohászkodtam, nehogy hányni kezdjek. A korcsolyás bénázásom, meg a szakmájának szidalmazása után úgy döntöttem, ha még le is hányom, eret vágok.– Nem érzem túl jól magam – nyögtem fel, aztán minden elsötétült. ***
Az üvegajtó előtt megálltam egy pillanatra. Matt nekem háttal a korláton támaszkodott, és a nyüzsgő, fényárban úszó utcát kémlelte. A szívem hevesebben kezdett dobogni. Vettem egy mély levegőt, és a kilincsnél fogva eltoltam az ajtót, mire ő felém fordult, én pedig átestem a küszöbön.Nevetve elém lépett és elkapott.– Pedig még korcsolya sincs a lábadon – jegyezte meg tréfás, de egyáltalán nem bántó hangon.– A te hibád. Zavarba hozol.– Zavarba, én? Mégis mivel? – kérdezett vissza Matt játszott méltatlankodással, még a szemöldökét is felvonta kissé.A puszta jelenlétével is képes volt rá, de ezt nem állt szándékomban a tudtára adni.– Azzal, ahogy nézel rám – kacérkodtam vele.– Miért, hogy nézek? – dobta vissza a labdát megejtve egy pimasz félmosolyt.Némán álltam perzselő tekintetét, ami lassan a számra siklott. Reménykedni kezdtem, hogy talán arra gondol, amire én, és végre beteljesül a vágyam. Elepedtem egy csókjáért. És akkor hirtelen a fohászom meghallgatásra talált. Az ajka az enyémhez ért. Majd elolvadtam. De a következő pillanatban el is húzódott. Kérdés csillogott a szemében, mire egyből azt vettem számításba, mit csinálhattam rosszul. Esetleg félreérthető jeleket küldtem?"
