Mimi Taylor - Fekete Bárány

Mimi Taylornak nemrég jelent meg Fekete Bárány c.könyve.  Jelenleg is második kötetén dolgozik,ami hamarosan olvasó kezében lesz. Remélem én is megkaphatom. :) Pár hónapja szereztem meg én is. S nagyon tetszett a könyv. Édesanyám is ki olvasta és neki is nagyon tetszett. Igazán szép szerelmes történet,ahol humor és dráma is megjelenik benne. 

Mimi Taylor - Fekete Bárány

Tartalom:

Anthony Jonathan Edwards egy a harmincas évei elején járó fiatal építész, aki az apja cégénél dolgozik, meglehetősen szabad szájú, nem veti meg az alkoholt és imádja a nőket, akik többnyire egyetlen éjszakára ejtik rabul. A szex ugyanolyan fontos számára, mint másnak a víz vagy a levegő, de érzelmileg képtelen kötődni. Egy nap teljesen váratlanul betoppan az életébe valaki, aki fenekestül forgatja fel Tony életét és romba dönti eddigi jövőképét. Múltbéli kalandos élete hamar visszaüt, amiért nagy árat kell fizetnie.

Véleményem:

5/5

Egyszerűen fantasztikus. Minden van,ami egy romantikus könyvben megtalálható. Humor romantika és dráma. 

Ahogy haladt a történet ,úgy Amy és Tony is kezdenek megbízni egymásban. Meg ismerik egymás múltját s elfogadják egymást olyannak,amilyen. Tony sokat fejlődik a történet végén. Megtalálta élete szerelmét s rájön,hogy bizony neki is jár boldog családi élet,ahogy Amy-nek is. Mindketten szenvedtek,de végén hatalmas jutalom lesz :). Nagyon élveztem ,imádtam azokat a részeket,ahol Maddie volt jelen :) s mikor teljesen zavarba jön Tony :). 

Tony jelleme nagyban hozzájárult,hogy Amy -t megismerte :). Nagyon ajánlom mindenkinek.

Én pedig köszönöm ezt a fantasztikus könyvet :).

Megvásárolható : Mimi Taylor Books
Közvetlenül Boltban is: Fekete Bárány 
                       

Szerző engedélyével teszem közzé:

Kedvenc jelenet a könyvből:

“− Tony bácsi, Tony bácsi! – kiáltozta Maddie a nadrágomat rángatva. Elvettem a fülemről a telefont egy pillanatra és rámosolyogtam.

− Maddie, várj egy percet drágám, Tony bácsinak most fontos megbeszélése van!

− De Tony bácsi, anya azt mondta, hogy tőled kérdezzem meg! – feladtam az ellenkezést, mert ugye egy négyéves, copfos, cserfes kislánynak nem lehet nemet mondani. Mondtam Bessnek, hogy majd visszahívom, aztán kinyomtam a telefont és leguggoltam Maddie-hez.

− Mire vagy kíváncsi kisangyal? – kérdeztem mosolyogva és beletúrtam kócos szőke fürtjeibe. Mire ő elrántotta a fejét. Igazi nő, nem szereti, ha összeborzolják a haját, még akkor sem, ha már tök mindegy a frizurának. Maddie tengerkék szemei csak úgy ragyogtak, szinte égett bennük a tudásvágy.

− Tony bácsi, hogy jött ki Rosie Cassie néni pocakjából? – „lássuk csak, ez egy viszonylag könnyű kérdés, elvégre diplomás ember vagyok, csak képes leszek rá válaszolni” gondoltam. Épp azon törtem az agyam, mégis hogy az ördögbe tudnám nyomdafestéket tűrően egy négyévesnek elmesélni eddigi életem legnagyobb élményét, mire már jött is a következő kérdés – És Tony bácsi! Hogy ment be oda Rosie? – összehúzott szemöldökkel néztem először Maddie-re, majd a tőlünk mindössze öt méterre ücsörgő és nevetgélő hölgykoszorú tagjaira, akik megpróbáltak úgy tenni, mintha semmi közük nem lenne az egészhez. Na de most komolyan, mégis mi a jó büdös francot lehet erre mondani egy ilyen kicsi gyereknek? És akkor jött az isteni szikra! Tudják mit mondtam neki? Nem? Pedig rém egyszerű.

− Maddie drágám, hogy Rosie hogy került be oda, kérdezd meg inkább Ryantől! – közelebb hajoltam a kislányhoz és a következő mondatot a fülébe suttogtam – Tudod ő ott volt akkor, jobban tudja nálam! – felcsillant a szeme, hogy ilyen bizalmas információt osztottam meg vele és már szaladt is tovább. Röhögve figyeltem Ryant, ahogy a haja tövéig elvörösödött a képe miután karba vette Maddie-t. Gondolatban vállon veregettem magamat, "szép munka volt öregem". Felkaptam egy üveg sört és újra felhívtam Bess-t.”

És egy másik :) ezen nagyon jókat nevettem. Tony amikor pánikba esik.

“− Haló Cassie? Mi újság?

− Azonnal gyere értem Tony! Elfolyt a víz!

− Nyugodj meg Cassie, nincs semmi baj – dörmögtem megnyugtató hangon a telefonba. Feltűnt, hogy Cassie, mintha pánikba esett volna, de én megőriztem a nyugalmamat – Amyvel most épp ebédelünk, de utána beugrom a szupermarketba és viszek haza, rendben? – mivel Ryan és Jason Los Angelesben voltak, Hannah a saját ügyfeleivel és a lányaival bajlódott, a szüleink pedig az európaiak vendégszeretetét élvezték, egyedül én maradtam, aki oda tudtam figyelni a húgomra. Mielőtt mindenki elment közölték velem, hogy Cassie minden rezdülését figyeljem, hogy nagyon vigyázzak rá és azonnal ugorjak, ha szüksége van, akár csak egy pohár vízre.

− Te meg miről beszélsz Tony?

− Hogy-hogy miről beszélek? Nem azt mondtad, hogy elfolyt a víz? Hamarosan végzünk az ebéddel és viszek haza! – ekkor elkaptam Amy tekintetét, aki szúrós szemekkel nézett rám, aztán Cassie kezdett sikoltozni a telefonba, én meg halálra rémültem. "Mi az atyaúristen folyik itt?"

− Tony az isten szerelmére, figyelsz te rám egyáltalán? A magzatvíz folyt el, megindult a szülés, be kell, vigyél a kórházba!

− Hogy?... Mi?... A szülés?.. De.. Ryan azt mondta csak három hét múlva fogsz szülni!

− Nem én döntöttem így Tony, Amy biztosan meg fogja érteni, úgyhogy vonszold ide a segged és vigyél be a kórházba! – Cassie már magából kikelve üvöltötte a telefonba, aztán kinyomta. Néhány másodpercig csak bambán meredtem magam elé. Amy mondata rángatott vissza a jelenbe.

− Hé, Tony! Ha jól sejtem Cassie-nek szüksége van rád! Miattam ne aggódj, majd fogok egy taxit, ha végeztem az ebéddel! – megráztam a fejem, hogy észhez térjek és két kézzel túrtam a hajamba.

− Most meg mi a frászt csináljak? – szinte sokkot kaptam, gőzöm sem volt róla, hogy mit kell csinálni ilyenkor.

− Hé, Tony először is nyugodj meg! Oké? – bólintottam – Lélegezz mélyeket és nyugodj meg! Jó? – újra bólintottam és vettem egy nagy levegőt az orromon, benntartottam néhány másodpercig majd kifújtam. – Így mindjárt jobb, ugye? – kérdezte Amy, aki aggódva figyelte a reakciómat. Aztán lassan, mint egy óvodásnak elkezdte sorolni, hogy mit csináljak – Most menj és ülj be a kocsidba, aztán menj el Cassie-ért és vidd be a kórházba! Ott már jó kezekben lesz, és Tony!

− Igen? – kérdeztem miközben már felugrottam az asztaltól.

− A lényeg, hogy ne ess pánikba! – újra bólintottam, de mintha egy szürke köd szállt volna le körém, már nem láttam és nem hallottam semmit. Csak mentem amerre a lábaim vittek. Miután kiértem a parkolóba és beszálltam a kocsiba gondolkodni kezdtem. "Mit is mondott Amy és Cassie? Ja, igen, be kell mennem a kórházba!" Beindítottam a kocsit és elindultam a kórház felé. Vagy negyed órával később leparkoltam a kórház előtt és kiszálltam. Bezártam az autót és rohanni kezdtem befelé. Ekkor jött a megvilágosodás "Bassza meg! Bassza meg!" Káromkodtam. Otthon hagytam Cassie-t. Rohantam vissza a kocsihoz, hogy mielőbb odaérjek hozzá, mikor megcsörrent a telefonom.

− Mi van! – kiáltottam idegesen, miután a fülemhez emeltem a készüléket.

− N-ne haragudj, csak kíváncsi voltam, hogy épségben odaértetek-e a kórházba? – összeszorítottam a szemem "oh istenem, hogy lehetek ekkora gyökér?"

− Nem, te ne haragudj, még nem értünk be, vagyis, hogy én itt vagyok, de...

− De?

− Otthon hagytam Cassie-t! – vallottam be. Halk kuncogást hallottam a vonal másik végéről − Ez most komoly? Te kinevetsz engem?

− Azt hiszem igen!”