M.G. Brown - Vérvörös Rózsaszirmok
A könyv következő részlete:
Szerző engedélyével
Cathy és Linda...
Egyike a kedvenc jelenete..
"– Egy-kettő-három-négy! Egy-kettő-három-négy! – tapsolt Linda, miközben éppen négyütemű fekvőtámaszt csináltatott velem, amibe majdnem belehaltam.
– Hogy rohadnál meg! – hörögtem.
– Kussolsz! – kongatott belém egy tüzes gömböt. – Egy-kettő-három-négy! – tapsolt tovább.
Csaknem elájultam, de úgy tűnt, hogy Lindát cseppet sem hatja meg a dolog. Éppen ellenkezőleg. Még volt pofája rágyújtani mellettem, miközben önelégült képpel nézte a haldoklásomat.
– Ingafutás, gyerünk! – adta ki az újabb parancsot, miközben elfricskázta a cigijét.
Hogy rohadt volna meg az az aljas féreg, aki akkora udvart tervezett a Smith kúriához, hogy simán lehessen rajta ingafutást csináltatni egy szerencsétlen, nyomorult boszorkánnyal, azaz velem. Linda egyre sűrűbben fújt bele a sípjába, ami azt jelentette, hogy egyre gyorsabban kellett megtennem a kimerítő távot. A levegő beszúrt az oldalamba, és szó szerint csillagokat láttam. Képtelen voltam tovább futni, ezért félúton összeroskadtam, és kiterültem a hideg, eső áztatta betonon. Linda nem igazán díjazta a dolgot, mert bunkó módon mellém guggolt, és olyan hangerővel szólaltatta meg a sípot, hogy ebben a percben visszavágytam a Szent Terézbe, Kecskéhez.
– Felállni! – üvöltött rám úgy, mint valami katonatiszt.
Se válaszolni, se megmoccanni nem tudtam, inkább csak erőtlenül nyüszítettem.
– Azt mondtam, hogy felállni! – rúgott bele a combomba.
Szánalmasan a hasamra fordultam, hogy úgy fetrengjek a földön, mint valami nyomorult, eltaposott giliszta. A fejemet a nedves betonhoz préseltem, és hangtalanul imádkoztam azért, hogy rögvest elvigyen a szívinfarktus, és megszabaduljak a gyötrelmektől.
– Ha nem állsz fel három másodpercen belül, úgy megverlek, hogy befosol! – fenyegetett meg.
Tudtam, hogy nem viccel. Két nappal korábban eljátszottuk már ezt a jelenetet, aminek az lett a vége, hogy Linda össze-vissza vert, amitől megrepedt a karom, és Logan-nek kellett helyrehoznia, csak úgy, mint a homlokomat, mivel a rohadt kis szemét még le is fejelt.
– Felállok! – nyöszörögtem, miközben négykézlábra küzdöttem magamat. – Mindjárt felállok…
– Elverlek a gereblyével!
– Felállok! – üvöltöttem fel, és azzal a lendülettel, dühből talpra is ugrottam.
– Ugye, hogy megy ez! – vigyorgott rám önelégülten. – Gyerünk, futás tovább!"
Ezen az email címen meg is lehet rendelni a könyvet. Az első és második részét is. Email: mgbrownofficial@gmail.com
