"Tudod, milyen érzés úgy élni az életedet, hogy mindig megfelelj másoknak? A szüleidnek, a tanáraidnak, az ismerőseidnek. Tudod, milyen folyton folyvást azt lesni, hogy mit várnak el tőled mások és szüntelenül azon gürcölni, hogy ne okozz nekik csalódást? És azt tudod-e, hogy milyen úgy tengetni a napjaidat, hogy sohasem teheted vagy mondhatod azt, amit valójában szeretnél, mert a közeg, amibe születtél és felnevelkedtél nem fogadna el téged? És te nem akarsz csalódást okozni azoknak az embereknek, akiket szeretsz, vagy, legalábbis szeretned kellene. Nem akarsz, de sokkal inkább nem mersz.
Persze, nem a fizikai tested gátol meg benne, hanem az a mérhetetlen szeretetéhség, ami évek óta gyülemlik a lelkedben. Ami szüntelenül nő, gyarapszik, te pedig minél jobban vágyakozol a szeretet után, annál jobban elnyomod a valódi énedet. Megtagadod önmagad, csak azért, hogy megfelelj és szeressenek. De ha nem magadat adod, akkor valóban téged szeretnek, vagy azt a képzelt személyt, akit hosszú évek során kreáltak belőled? És ha álarcot kell viselned azért, hogy szeretetet kunyerálj, vajon valóban kapsz-e szeretetmorzsákat, vagy csak önmagadat ámítod különböző hazugságokkal"?
Kavargó Rózsaszirmok (bővített - 75. oldal).
"Egy pillanatig hezitáltam, de már nem hagyta, hogy menekülési útvonalat találjak, én pedig kénytelen-kelletlen, megadtam neki magamat. Kíváncsiskodva pislogtam a lábaim közé, és hosszan néztem, ahogy Sam (is) megszerezte magának a testemet. A látvány egyszerre volt iszonyatosan izgató és lehangolóan szégyenteljes.
Istenem! Hogy fogom én ezt meggyónni?
A lelki füleimmel már hallottam magamat, ahogy bevallom a bűneimet Connor atyának: „Paráználkodtam, atyám. Két nap alatt kétszer is paráználkodtam. Két külön fickóval, azért azt hozzátenném. Mit tegyek, atyám? Mossam meg a csúnyámat szentelt vízzel? Az segíthet”?
Egy hosszú percig elmélázva bámultam a lábaim közé.
Uh, nem… Ezen már egy megszentelt óceán sem segít…
Kezdtem magam egyre kényelmetlenebbül érezni."
Istenem! Hogy fogom én ezt meggyónni?
A lelki füleimmel már hallottam magamat, ahogy bevallom a bűneimet Connor atyának: „Paráználkodtam, atyám. Két nap alatt kétszer is paráználkodtam. Két külön fickóval, azért azt hozzátenném. Mit tegyek, atyám? Mossam meg a csúnyámat szentelt vízzel? Az segíthet”?
Egy hosszú percig elmélázva bámultam a lábaim közé.
Uh, nem… Ezen már egy megszentelt óceán sem segít…
Kezdtem magam egyre kényelmetlenebbül érezni."
Meg lehet vásárolni a könyvet , ezen az email címen: mgbrownofficial@gmail.com
