Borsa Brown - A maffia ölelésében találtam számomra kedves ídézetek.
"Újra lövök,egymás után kétszer. Mivel az utána következő lövés nem sül el, magamhoz emelem a revolvert,hogy közelebbről megvizsgáljam. Massimo vadul kikapja a kezemből, és kilép mögülem.
- Megőrültél? Miért forgatod? Élesre van állítva! A picsába, Suzanne, a frászt hozod rám! - Meghűl az ereimben a vér, mert a tekintete rémült. Csak akkor csillapodik az ijedtsége, amikor már biztos távolba kerültem a fegyvertől. - Az éles fegyvert nem irányítjuk magunk felé,nem hadonászunk vele! - szinte üvölt - Tényleg rossz ötlet volt fegyvert adni a kezedbe... Kizárólag abba az irányba fordíthatod, ahova lőni akarsz vele! Megértetted? -Bólintok. - Még ez a Beretta is megőrül a közeledben, Suzanne. Ez sem képes hibátlanul végezni a dolgát, ha a te kezedben van"
"- Keresem a konfliktusokat. Olyan ,mintha állandóan szándékosan mutatni akarnék neki valami rosszat,hátha meginog és újra elhagy. Akkor a lelkem ordíthatná,hogy ,,Na látod! Ő ilyen!" Tegnap például egy pisztolyt adtam neki, de nem is ez a baj,hanem hogy kapott egy kísérőlevelet is,amiben újra árulónak tituláltam. Az,hogy egyszer elhagyott,nem hagy nyugodni.
- Visszajött,nem?
- Na és a ma délelőtt? Nem vagyok normális! Kezébe adtam a pisztolyt,én hülye ,meg akartam őt tanítani lőni. Tudod,mi történt? Majdnem lelőtte saját magát! Ekkora barom hogy lehetek? Kétszázszor fogtam már a fejéhez a pisztolyt, erre a végén még ő lövi saját magát. Azt hittem, ott halok szörnyet!
- Nem vagy normális...
Persze,hogy nem. Mintha én nem tudnám."
" Egy pillanatra átfut az agyamon,hogy mit látnék,ha a ház egyik fala lennék: szerelmes öleléseket,síró gyermekeket,anyákat,apákat, testvéreket,szeretet,háborút, halált."
"-Nem érzem magam szabadnak.
-Ezt hogy érted?
-Nem azt cselekszem,amit az eszem diktál. Voltál már így valaha?
Barbara egy anya bölcs mosolyával mered rám:
-Ezt nevezik szerelemnek! Erre vártál olyan sokáig,Suzanne! Szerelmes akartál lenni,de mindig csak a szexet kaptad a férfiaktól. Hát most tessék! Légy vele boldog!"
"-Nincs rajta tengeri mütyür! - Felnevetek,mert Massimo a herkentyű helyett mindig mütyürt mond. Anyanyelvi szinten beszél angolul,de vannak szavak, amikor nem bír megjegyezni.
-Herkentyű,nem mütyür.
Ő is felkacag,ritkán látom ennyire önfeledtnek."
"Belebújok egy nyári ruhába és egy lapos papucsba, majd pimaszul végigmérem őt.
- Csak légyszíves , ne öltönyt vegyél fel! - próbálom elfojtani a vigyoromat.
- Mi bajod az öltönyeimmel?
- Semmi. Csak sétálni megyünk,nem pedig az évszázad tárgyalására. Legyél sportos!"Hát szóhoz sem jutok. Ez a második rész jobb,mint az első rész. Sőt sokkal!
Egyre izgalmasabb,félelmetesebb a történet. Massimo igyekszik megváltozni. Mit megváltozni?? Hisz Suzanne miatt változik meg. Suzanne az aki megváltoztatja. Suzanne pedig megismeri Cosa Nostrat. A családot. Megismeri a szabályt,amiket nem lehet csak úgy felrúgni. Ez a történet mind mindig kettőjükről szól. Most próbálnak megismerni jobban egymást. Suzanne belátja a hibáit s próbálja helyre hozni.
Massimo pedig ... hát igen. Ő tekintélyes,parancsoló stílusa van. De neki is meg van a maga hibái. Némelyik súlyosabbak. Megismerhetjük két főszereplő családjait. Az egyik Suzanne családja kedves,egyszerű dolgos család. Míg Massimo erős,félelmetes s egységben vannak a férfiak! Erő a családban s törvényeikben lakozik , legnagyobb pedig a hűség. Nagyon izgalmas ,letehetetlen volt a könyv. Nagyon élveztem,izgultam mi lesz kettejükkel kibékülnek? Vajon együtt maradnak? Forró,szenvedélyes szerelmük ami összeköt.
Vannak vicces pillanatok,drámák,feszültség is. Ezt szeretem egy történetben,hogy minden érzelem van. S még mindig szeretem a váltószemszöget
"Talán rosszul láttunk eddig mindketten,mert a harcaink,ellenségeskedéseink nem is egyfajta csapdák,hanem bilincsek. Vagy,ha csapdák is, akkor is csak azért épült,hogy együtt másszhassunk ki belőlük. Mert nekem kell valaki,akivel kimászom ebből az egészből. Nem. Nem valaki. Suzanne kell."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése