M.G. Brown - Kavargó Rózsaszirmok c könyvből hoztam részletet. Nagyon,nagyon tudom ajánlani nektek. Imádom és bízom benne,hogy ti is. Szerző engedélyével.
Ha meg tetszett a könyv itt meg tudod rendelni. Második részt is meg lehet vásárolni,rendelni szerző oldalán.
1.rész Kavargó Rózaszirmok
2.rész Vérvörös Rózsaszirmok
Link: M.G.Brown
Email: mgbrownofficial@gmail.com emai címen is írhattok neki.
"Tudtam, hogy nem húzhatom túl sokáig a műalvást. Végtére is, ki hinné el, hogy nem veszem észre, ha belém hajítanak akárhány vaskos ujjat? Ahhoz pedig nem volt merszem, hogy újra előhozakodjak azzal, hogy „nincs kedvem”. Rohadtul feltűnő lett volna. Az idegesítő nyúlkálás megszűnt, helyébe azonban egy még idegesítőbb dolog lépett: óvszer csörgés. Összeszorítottam a szemeimet és próbáltam kizárni, ami mögöttem történik, hogy nyugodtan gondolkodhassak.
Keresnem kellett egy személyt, akire gondolhatok, hogy elviselhető legyen az elkerülhetetlennek tűnő procedúra. Tudtam, hogy immár nem hívhatom a segítségemre Sam tejbetök-képét. Még a végén újra elbőgtem volna magamat, az pedig magával hozott volna egy csomó kérdést, amire nagyon nem akartam válaszolni.
Ki legyen az? Ki legyen az? Gyorsan, gondolkozz! Gyerünk már! Színész? Énekes? Valami jó pasi! Egy szexi, sötét hajú… Gyorsan!
Éreztem, hogy megérintett. Sőt, még egyéb dolgot is éreztem, amint a hátsómat böködte. Tuti biztos voltam benne, hogy ha nem veszem gyorsan a kezembe az irányítást, gazdagabb leszek egy újabb brutális együttlét emlékével. Volt egy olyan tippem, hogy David gond nélkül megerőszakolna „szeretkezés” címszó alatt.
Az álombeli lovagom! – határoztam gyorsan. – Na, nézzük! Magas, szálkás test, sötét, szélfútta haj, kívánatosan dús ajkak… borosta… ah… Selymesen puha ujjak, ahogy végigsimít a testemen, ahogy megcsókol azokkal a mézédesnek tűnő ajkakkal… Az a vattacukorillat… Uh, egek! Beletúrok abba a szexi, kócos hajba… megragadom, hogy dús ajkait a melleimhez irányítsam. Ő pedig végigcsókolja őket, mi az, hogy végigcsókolja, egyenesen kínozza őket a csókjaival. Gyöngéden belém harap, miközben végigkarmolom a hátát, és csak szívom magamba azt a részegítő, mámorkeltő vattacukorillatot. Olyan erősen szorít, hogy összeroppanok a karjai között, és élvezem… De még mennyire, hogy élvezem… Atyaságos Úristen! Ez maga a vegytiszta szerelem…
Mintha a Niagara-vízesés indult volna útjára a lábaim közül. Totál begerjedtem. De nem Davidre. Igazából, őt már nem is jegyeztem. A tudatom kiröppent a testemből, átsuhant az álmaim világába, hogy gondolatban az éjsötét hajú férfival töltsem az éjszakát. Annyira fel voltam izgulva, hogy képes lettem volna még magamhoz is nyúlni, csak, hogy a szemeim előtt lezajlódó szenvedélyes szex-jelenet buja álomképét fenntartsam.
Ráfordultam Davidre, és anélkül, hogy akárcsak egy pillanat erejéig is kinyitottam volna a szememet, megtámaszkodtam a mellkasán, hogy a körmeimmel végigszántsam a bőrét, miközben úgy vonaglottam rajta, mint egy hivatásos, akinek már a kisujjában van minden mozdulat.
Köszönöm, sötét hercegem! Nem bírtam volna ki még egy „kutyust”.
– Mi a franc van veled? – hallottam David hangját nagyon-nagyon távolról, de válaszra sem méltattam. Az kiszakított volna az álomképből, abba pedig képes lettem volna belehalni.
A tenyeremet a szájára tapasztottam, hogy ne pofázhasson bele a vágyteljesítő képzelgéseimbe, majd még gyorsabb tempóra kapcsoltam. A saját hangomat tökéletesen érzékeltem. Olyan hangosan sipítottam, hogy szerintem felvertem az egész tömböt, és a nyakamat rá merném tenni, hogy még fogdostam is magamat, azt képzelve, hogy álmaim titkos látogatója cirógatja a testemet.
– Hé! Catherine! – szólongatott David, mindhiába.
A franciaágy úgy nyikorgott-nyekergett alattunk, hogy szerintem az alsószomszédunk még a szépnagyanyánkat is kiátkozta a sírból, mérgében. Utolsó erőmorzsáimmal elképzeltem, hogy az ismeretlen férfi keményen belemarkol a fenekembe puha ujjaival, és jó erősen tart magán, amíg kirobban belőlem a gyönyör. És, így is tettem, a fenekemet markoló puha ujjacskák nélkül.
Egek! Micsoda déjà vu…
– Ah! Baby! – törtem ki, és ráborultam David mellkasára.
A szavaim azonban nem neki szóltak. Nem-nem! Egy percig sem. Még véletlenül sem. Ezt az én csodálatos, éjsötét lovagomnak küldtem, a létezés akármelyik birodalmában is tartózkodott éppen.
– Mi van veled? – ragadta meg a karomat David, és maga mellé hajított. Nem bántam. Teljesen el voltam veszve az álomvilágomban.
– Semmi – dünnyögtem, miközben úgy tekeregtem, mint egy bagzó macska, aki fel akarja hívni magára a kandúrok figyelmét.
Kussolj már! – vigyorogtam magamban.
– Catherine! – rázott meg. – Mi volt ez?
– Mi van? – förmedtem rá. – Már az is baj, ha élvezem?
Fel tudtam volna rugdosni az Uránuszig, amiért meg merte engedni magának, hogy feleslegesen pofázzon, amikor szemmel láthatóan a hátam közepére sem kívántam a faggatózását. El voltam foglalva egy sokkal fontosabb és élvezetesebb dologgal: Mr. Feketehajjal.
– Szóval élvezted? Minő meglepetés! – fordult rám.
– Aj! Még nem végeztél? – húztam fintorra a számat, reflexből.
Basszus, ez vágó volt…
– Mi volt ez a grimasz? – pislogott le rám.
– Milyen grimasz? – kulcsoltam a nyaka köré a karjaimat. – Ez volt életem legjobb együttléte! – mosolyogtam hamisan. – Mégis miért grimaszolnék?
Nem szólt semmit, csak rátehénkedett a mellkasomra, és csigalassúsággal mozogni kezdett felettem. Hát, legalább nem fájt. Gyorsan elengedtem a nyakát, mielőtt elhitte volna magáról, hogy egy percre is foglalkoztat a kielégülése. Unottan bámultam a sötétségbe vesző plafont, mire eszembe jutott, hogy igazából élvezhetném is a dolgot. Gyorsan visszarántottam magamhoz álmaim lovagját. Habár, a kép már nem volt annyira erős, hogy kitartson egy újabb élvezetig, de legalább el bírtam viselni magamon Davidet, ami már nagy szónak számított. És, ha a fantáziám segítségével képes vagyok magammal elhitetni, hogy élvezem a dolgot, akkor még a végén tényleg normalizálódhat a szexuális életünk.
Ráférne…
– Oké! – húzott magához, dolga végeztével. – Mit bazsalyogsz?
– Tessék?
Fel se fogtam, mit kérdezett. Lelki szemeim előtt még mindig az Adoniszommal múlattam az időt.
– Furcsa vagy, hercegnőm. Történt valami, amiről nem tudok?
– Ja – vigyorogtam rá. – Elélveztem. Durván.
– Hm… – cirógatta meg az államat. – Úgy tűnik, csak szerelmet kellett vallanom.
– Igen, tényleg úgy tűnik – hagytam rá.
Istenem! Mekkora palimadár vagy! "
