Az internet pocsék hely lett – Cory Doctorow elmondja miért, és mit tehetünk ellene?

 Cory Doctorow: 

A nagy elszaródás
Miért romlott el hirtelen minden, és mit tehetünk ellene?

„Nem vagy egyedül. Az internet egyre gyorsabban zuhan össze. A szolgáltatások, amikre támaszkodunk és amiket valaha szerettünk, egyszerre válnak mind szarkupaccá.”

Az internet pocsék hely lett – Cory Doctorow elmondja miért, és mit tehetünk ellene?

Megjelenés: március 17.
Fordító: Bari Máriusz
Nyomdai kivitelezés: keménytáblás, 352 oldal

 

Leírás

 

A digitális tér nem romlott el magától, valaki szándékosan rontotta el. Cory Doctorow A nagy elszaródás című kötete pontos és kíméletlen diagnózis arról, hogyan silányultak le a legnagyobb online platformok: előbb a felhasználókért versenyeztek, aztán a hirdetőkért, végül a részvényesek rövid távú profitjáért, és közben mindenki más veszített. Doctorow nem dühös publicista, hanem technológiai bennfentes, aki közérthetően mutatja meg, miként torzítják el a monopóliumok, az adatkapzsiság és a rosszul szabályozott piacok az internetet.

 

A nagy elszaródás egyszerre oknyomozó esszé és túlélőkalauz: feltárja, miért lett a közösségi média kiszámíthatatlanabb, az online kereskedelem egyre drágább, a digitális kultúra pedig egyre szűkebb. Konkrét példákon keresztül bizonyítja, hogy a folyamat nem technológiai szükségszerűség, hanem tudatos üzleti stratégia. És ami még fontosabb: megmutatja, hol lehet beavatkozni. Ez a könyv azoknak szól, akik nemcsak használni akarják az internetet, hanem érteni is, mi történik vele, és vissza akarják követelni tőle azt, amit elveszített.

 

Az „enshittification” kifejezés mára túlmutat önmagán: kulturális ikonná vált, amely egyetlen szóba sűríti a digitális korszak kiábrándultságát. A fogalom nemcsak széles körben elterjedt, hanem az év szavává is választották, jelezve, hogy Doctorow diagnózisa nem marginális panasz, hanem kollektív tapasztalat. Ritka pillanat, amikor egy technológiai elemzés nyelvi fordulattá, majd közérzeti tükörré válik, A nagy elszaródás pontosan ilyen könyv.

 

Fülszöveg

 

Nem csak te érzed így – az internet tényleg pocsék hely lett. De miért, és mit tehetünk ellene?

 

A nagy elszaródás korában élünk: egy olyan korszakban, amikor az életünket átszövő, fontos online szolgáltatások lassan teljesen használhatatlanná és élvezhetetlenné válnak. Az egész rettentő frusztráló és kiábrándító, ráadásul néha egyenesen félelmetes is.

 

Ez a könyv nemcsak felismeri a problémát, hanem megoldást is kínál rá.

 

Amikor Cory Doctorow megalkotta az enshittification kifejezést, nem csupán egy szórakoztatóbb módot keresett arra, hogy elmondja: „minden rosszabb lett.” Egy sokkal pontosabb diagnózist adott a digitális világ állapotáról, és arról, hogyan hat ez mindannyiunk életére (spoilerveszély: nem jól).

 

Az egykor csodálatos internetet elfoglalták a platformok (Google, Facebook stb.), amelyek szinte varázslatos ígéreteket tettek a felhasználóknak, és eleinte tényleg hozták is az elvártakat. De amint elég embert sikerült magukhoz láncolniuk, elkezdték kihasználni őket, hogy kielégítsék az üzleti ügyfeleik igényeit. Ezután jött az üzleti ügyfelek kifacsarása, mert a platformok mindent maguknak akartak. Végül azonban ez a vesztükhöz fog vezetni.

 

Doctorow érvelése telibe talált: amint nevet kapott, nyilvánvalóvá vált, hogy az elszaródás mindenhol ott van. Az Amerikai Nyelvészeti Társaság 2023-ban az év szavának választotta, és a Black Mirror 2025-ös évadát is nagyban inspirálta.

 

Most pedig a szerző túlmutat a bénító „úgyis mindennek vége” érzésen. Megmutatja a konkrét döntéseket, amelyek idáig vezettek minket, hogy kik hozták őket, és ami a legfontosabb: hogyan lehetne mindezt visszacsinálni.

 

A szerzőről

 

Cory Doctorow 1971-ben született Torontóban, jelenleg Los Angelesben él. Az első könyve 2001-ben jelent meg, amit azóta számos további regény, novelláskötet és tényirodalmi mű követett. Legismertebb munkái a Kis testvér című, számos díjjal kitüntetett és New York Times bestseller ifjúsági disztópia, valamint A nagy elszaródás, melynek alapját Doctorow 2023-ban megalkotott szava, az enshittification adja, amivel azt hivatott kifejezni, hogy az internet pocsék hely lett. Ez a kifejezés annyira jól ragadta meg a korszellemet, hogy az Amerikai Nyelvészeti Társaság 2023-ban az év szavának választotta. Doctorow az írás mellett különböző non-profit szervezeteknek dolgozik, és több egyetemen is tanít vendégoktatóként. Folyamatosan publikál tudományos és SFF témákban, állandó rovata van a Locus magazinnál, társalapítója a Boing Boing portálnak és népszerű blogot vezet saját oldalán, a craphound.com-on.

A könyvről írták

"Néha egy kifejezés olyan találó, olyan világos és időszerű, hogy több lesz egyszerű divatszónál." - The New Yorker

 

"Doctorow kétségtelenül tudja, hogyan tegyen maradandóvá egy gondolatot." - Financial Times

 

"Doctorow világosan megfogalmazza, miért tűnik egyre több szolgáltatás egyre rosszabbnak az Amazontól az Instagramig." - The Guardian

 

"Meghökkentően meggyőző pamflet." - Kirkus Review

 

Idézetek a kötetből 

 

„De amikor egy szektor öt vállalatra – vagy négyre, háromra, kettőre, vagy netán csak egyre – zsugorodik, eltűnik a kollektív cselekvés problémája, marad helyette a belterjesség, az iparági vezetők közötti elkerülhetetlen összejátszás. Végül is egy olyan iparágban, ahol néhány vállalat ural mindent, a vezetők többsége valószínűleg az összesnél vagy legalábbis a legtöbbnél megfordult már. Ismerik egymást, együtt nőttek fel, és egymás társasági életének szereplői.”

 

„Nehéz túlbecsülni, milyen varázslatos volt a Google a kezdetekben. Igazi varázslat volt rádöbbenni, hogy miként lehet pár perc alatt rávenni idegeneket, hogy felvegyenek és elvigyenek bárhová a taxifuvarár töredékéért, nem valami olcsó Uber-trükk. (A titok az volt, hogy minden fuvaron rengeteget buktak.) A Google olyasmit csinált, ami addig senki másnak nem sikerült: értelmet adott az egész internetnek. A Google megjelenése előtt mind olyan keresőmotorokat használtunk, amik vesztésre álltak a spammerekkel szemben – akik már megtanulták kijátszani a Lycoshoz hasonló, kezdetleges rangsorolási algoritmusokat. Működtek az olyan primitív trükkök, hogy beírtad a macska szó száz szinonimáját az oldaladra fehér betűkkel, hogy ne lehessen látni, és hopp, az oldalad a macska keresésre az első helyre került.”

 

„Az ipari forradalom kapitalistáit megelőző feudális urak vagyona a járadékokból épült fel. Az arisztokrácia hatalmas birtokokkal rendelkezett, ezeken éltek „a földhöz kötött” parasztok, akik nem költözhettek el a földesúr engedélye nélkül. A parasztok „szabadon” művelhették a földeket, és művelték is, mert minden egyes parasztnak éves bérleti díjat kellett fizetnie a földesúrnak – függetlenül attól, hogy terméskiesés volt, aszály, árvíz vagy éppenséggel tűzvész. A földesurak tartották kezükben a termelés legfontosabb tényezőjét, a földet, és bérleti díjat szedtek a parasztoktól, akik viselték az ültetéssel és vetéssel járó összes kockázatot. A földesurak minden esetben megkapták a pénzüket. Nem rossz üzlet, ha összejön. Az ipari forradalom a feudalizmust alakította át kapitalizmussá. Ahhoz, hogy a kapitalisták textilgyárainak legyen elég gyapjúja, a mezőgazdasági közösségeknek átadott földeket „be kellett keríteni” – elzárni a köz elől és juhlegelőként hasznosítani. A parasztokat elűzték a földekről – ami kapóra jött a kapitalistáknak, mert a földjüktől megfosztott parasztok már nem tudták ellátni magukat, így rákényszerültek, hogy beálljanak bérmunkásként dolgozni a textilgyárakba.”

 

Agave Könyvek

Megjelenik 2026.Nyár Alma Kent harmadik regénye az A fekete hattyú címmel.

 

2026. nyarára érkezik Alma Kent legújabb könyve. Bemutatom nektek a borítóját. Nekem nagyon tetszik és, ahogy eddigi borítóit, az ő keze munkáját dicséri.

Íme a borító.

Alma Kent

A fekete hattyú

Tartalom

A történet egy iskolai bántalmazás esetét dolgozza fel, mely bosszúba torkollik.

Ardyn 16 éves. Évek óta viseli az arcán éktelendő hegeket, melyek egyre jobban megkeserítik az életét. Nem csak a barátság, de a szerelem útja sem talál rá... Csupán bolyong a sötétben, mely egyre mélyebbre rántja őt.

De vajon mennyire mélyre?

Megjelenés: 2026 nyár

Egyelőre e-book formátumban és a Rex Mortis kiadó gondozásában!

Azt hiszed, felkészültél lelkileg?

Nagyot tévedsz...

A borítót Alma Kent írónő készítette. Az előrendelési linket hamarosan megosztom, amint kikerül az írónő oldalára.

Forrás:Alma Kent írói oldala

Alma Kent instagram

Rex Mortis Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Lizy Smith - ("Kimondottan nehézséget jelentett a sorozatgyilkos és a társának kihallgatásának megírása. Tanultam pszichológiát, így nem az jelentette a problémát, hogy mit szeretnék megmutatni. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban Lizy Smith írónővel beszélgettem, arról, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Nemrég jelent első könyve az írónőnek Profilozó címmel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

52 éves vagyok. Győrben születtem, ott nőttem fel és nagyon sokáig Győrben dolgoztam egy multinacionális vállalatnál. Két egyetemista gyerek édesanyja vagyok. Sokáig nem tudtam, hogy mit is szeretnék csinálni az életben, illetve „túl” sok minden érdekelt, ezért két műszaki és két bölcsész diplomával rendelkezem. Habár nem egy női szakma, mégis a karrierem kezdete óta műszaki területen dolgozom. Büszke vagyok arra, hogy a tanulmányaimnak köszönhetően közbe-közbe kikacsingathatok olyan területekre is, amik távolabb állnak a műszaki világtól.

Profilozó című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Akkor kezdtem el foglalkozni a könyv írásával, amikor az életem egy váratlan fordulatot vett. Az írás adta meg számomra azt a nyugalmat, örömöt, ami könnyedén átsegített ezen az időszakon. Maga a kézirat elkészítésének folyamata hónapokat vett igénybe, és természetesen nagyon sok kutatómunkát igényelt. De megérte minden perc, amit ezzel töltöttem.

Menyire nehéz egy krimi zsánert írni?

A fejemben konkrét elképzelés volt arra vonatkozólag, hogy mit és miről szeretnék írni. A történetet ezen ötlet köré építettem fel, és figyeltem arra, hogy az legyen a végeredmény, amit megálmodtam. Személy szerint imádom a krimiket. Bármikor le tudok ülni egy jó krimi zsánerrel megáldott könyv mellé vagy film elé. Ehhez társul, hogy tanár, rendőr szülőpáros gyermekeként nőttem fel, így szinte adott volt a téma. Mennyire nehéz? Ok-okozati összefüggéseknek a történet során mindig megtalálhatóknak kell lenni. Nem lehet túl korán, túl sok információt elárulni. A figyelmet és az izgalmakat végig fent kell tartani. A végére logikus levezetéssel minden nyitott kérdésre választ kell kapnia az olvasónak. Én úgy fogalmaznék, hogy a krimi zsánerben van kihívás és éppen ezért szeretem annyira.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Sajnos olyan világban élünk, hogy a legborzalmasabb dolgok sem tűnnek ma már elképzelhetetlennek. De természetesen nagy szerepet játszik benne a fantázia, a kitaláció, ami a valóság határán mozog. Pontosan azért, hogy a történet bárki számára elképzelhető, kézzelfogható és átélhető legyen.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már iskolás koromban is imádtam a fogalmazásokat, az írást és az alkotást. Édesanyám máig őriz jól és kevésbé jól sikerült irományokat, amiken még ma is jókat tudunk nevetni.

Majd jött a „fanfiction” időszakom. Megszámolni sem tudom, hogy hány történetet publikáltam. Akkor kipróbáltam magam különböző zsánerekben. A végén az akció, krimi és thriller történetek lettek a meghatározóak.

Most pedig megjelent az első könyvem. Őszintén szólva ez is egy rövid lélegzetévtelű műnek indult. Aztán egymás után jöttek a fejezetek és a történet még korántsem volt befejezve. Akkor érett meg bennem az ötlet, mi lenne, ha ebből már igazi könyv készülne. Idővel pedig már így álltam hozzá és ennek megfelelően dolgoztam ki a szereplőket, a hátterüket, a helyszíneket és a teljes történetet.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Igen, tervben van egy kicsit romantikusabb hangulatú könyv megírása is. Természetesen megmaradva az akciónál és kalandnál.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Felemelő és örömteli érzés. Amikor összeáll a történet az elejétől a végéig és egy egészet alkot, mutatja meg, hogy megérte a belefektetett energia.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Eredeti nevemet túl hosszúnak, nehezen kiejthetőnek és megjegyezhetetlennek találom. Legalábbis ezt mutatja a való élet, amikor kollégáknak, ismerősöknek is néha gondot okoz. Mégis, az eredeti nevemből – Liziczay Melinda – jön az írói álnevem a Lizy Smith. Pontosan mit is jelent számomra ez a név.

Lizy a vezetéknevemből származik. Édesapám öröksége, amit az életem egyik legmeghatározóbb személye rövidített le erre a formára. Smith édesanyám vezetéknevének angol megfelelője. Így az a három ember, aki az éltemet alakította, formálta és segítette abban, hogy az legyek, aki ma vagyok, ott szerepel az írói álnevemben 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Látni, hogy a sok-sok hónap munkája, kitartása fizikai testet ölt, felemelő érzéssel és hatalmas büszkeséggel töltött el. Eddig mindig azt éltem meg, hogy más író által megálmodott könyvet vehetek a kezembe, érezhetem a könyv jellegzetes illatát. Ez most megfordult és a sajátomat tarthattam a kezembe és gyönyörködhetem benne.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Valahol mindkettő. Tervezett folyamat olyan értelemben, hogy tudtam miről szeretnék írni, a történet főbb elemei tudatosan lettek felépítve. A történet alakulása, a párbeszédek, a helyszínek viszont már impulzív, spontán ötletek sorozata volt. Próbáltam beleképzelni magam a szereplők helyzetébe és ennek megfelelően a saját érzéseimre hagyatkozva írtam meg a jeleneteket.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kezdjük a kedvencekkel. A két nyomozó finom, mégis óvó odamondogatása, civódása sok mosolyt csalt az arcomra. Jól lehetett „játszani” a két karakterrel. Ezenkívül imádtam a kapitány feleségének a karakterét. Az ő jeleneteit könnyedén és gyorsan tudtam megírni.

Kimondottan nehézséget jelentett a sorozatgyilkos és a társának kihallgatásának megírása. Tanultam pszichológiát, így nem az jelentette a problémát, hogy mit szeretnék megmutatni. A jellemzésük és motivációjuk egyértelmű volt számomra. A nehézséget az okozta, hogyan tudom ezt úgy átadni, hogy az olvasó számára is egyértelmű legyen. Mindenki ugyanúgy utálja, gyűlölje, borsozzon tőle a háta és talán még a halálát is kívánja, mire a kihallgatás végére ér.

Ezen kívül az emocionális jelenetek okoztak még gondot. Nem a megírásuk, hanem a személyes veszteségeket, fájdalmakat és terrort ismét át kellett élnem. Érzelmileg sokat kivett belőlem és valahol megnyugvást is adott.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Viszonylag sokszor nézek megtörtént gyilkossági esetek felgöngyölítését feltáró műsorokat. Így volt bőven olyan élmény, amihez nyúlhattam és valósághűvé tehettem az általam bemutatott és leírt eseményeket. Minden más fantázia, rengeteg kutatómunka és a tanulmányaim során elsajátított ismeretek használata.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Édesanyám. Ő lett a legnagyobb kritikusom is. Ő látja és olvassa elsőként azt, amit írok. A nyers változat olvasása közben rengeteg javaslat, ötlet jön az ő részéről. A kérdéses, vagy nem teljesen érhető részeket határozottan jelzi. Az észrevételeit bedolgozom, vagy éppen azok alapján teljesen átírok egy-egy jelenetet.

A majdnem kész kéziratot az előolvasóim látják elsőként. Természetesen az ő észrevételük és javaslatuk is bekerül a teljesen kész változatba.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A közvetlen hozzátartozóim tudták meg elsőként. Ők meglepődtek, ledöbbentek és volt, aki hitetlenkedve fogadta. Majd, amikor a könyv is megjelent, akkor már a nagyobb családi körnek is elmondtam, és a reakciók hasonlóak voltak. Folyamatosan olyan kérdéseket kaptam, hogy mégis honnét jött és eddig ez hol rejtőzött bennem.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Ha kezükbe veszik a könyvemet, akkor ne egy könnyed krimire számítsanak. Az egyik előolvasóm úgy jellemezte, hogy szerinte ez inkább pszicho thriller. Szerintem nem hajlik ennyire ebbe az irányba. Az valóban igaz, hogy több emberi sorsot követhetünk nyomon, ahol életek törnek össze rosszul megválasztott döntések vagy más ember gyarlósága és könyörtelensége miatt.

Amit biztosan ígérhetek, hogy egy izgalmas, fordulatokban gazdag történet tárul az olvasó elé. A könyv végére a nyomasztó környezet háttérbe szorul és mindenki megkönnyebbülve, pozitív érzésekkel rakhatja le a kötetet.

Lizy Smiht instagram

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Bara V.A. - ("Régen voltak érdekes, izgalmas álmaim, akkor azokból születtek a történetek.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Bara V. A. írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónőnek hamarosan megjelenik Lehullott virágok címmel 2026.februárjában, nyomtatottan.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Az alkotás a mindennapi életem része, legyen szóírásról, rajzolásról vagy egyéb kreatív kézműveskedésről. Szeretem az állatokat és a növényeket, a természetet járni, és vonzanak a titokzatos helyek. A négy fal között pedig legszívesebben olvasással és filmnézéssel töltöm a szabadidőmet. Szeretem az idegen nyelveket, bár mostanában aktívan nem tanulok egy nyelvet sem, de szívesen olvasok és írok angolul is.

Lehullott virágok című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem az a típusú regény, ami sok kutatómunkát igényelt volna, tényleg csak pár apróságnak néztem utána a hitelesség kedvéért. Az első, még elég hiányos verziót rekord idő – kb. egy hónap – alatt írtam meg. Utána több mint két évig pihent, majd amikor újra elővettem egy év alatt készült el végleges kézirat.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Többnyire a fantázia dominál. A Lehullott virágok egy teljesen realisztikus történet, amit egy olyan világban helyeztem el, ami akár létezhetne is. Nem az volt a fontos, hogy minden pontosan úgy és ott legyen, ahogyan a valóságban, hanem hogy átadja azt a hangulatot, amit szeretnék. De nem mindennel vagyok így: például a könyvben említett focimeccseknél tényleg megnéztem, hogy melyik csapatok játszottak az adott napon.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Azt a tábort erősítem, aki már gyerekkorában is koptatta a tollat (inkább ceruzát). Akkoriban még az állatos és a humoros vonal volt a meghatározó. Nem csak maga a történetírás érdekelt már akkor sem, hanem az egész folyamat, ahogyan könyv lesz belőle. Ezért mindig vagy alapból könyv alakú jegyzetfüzetbe írtam, vagy összetűztem a lapokat füzetté, és mindenhez készültek rajzok és borító is. A mai napig olyan érzésem van néha, mintha ezt a gyerekkori játékot játszanám tovább.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

A romantikus zsáner az nálam fix, de azon belül szeretek kalandozni időben, térben és korosztályokban. Írtam már mágikus realista, disztópikus világban játszódó sorozatot, jelenleg pedig egy ifjúsági regényen dolgozom. És mivel javíthatatlan nosztalgiázó vagyok, szívesen írnék egyszer egy 90-es években játszódó történetet is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyfelől elégedettséget érzek. Nem vagyok egy kitartó ember, ezért öröm, amikor végre egyszer befejezek valamit. Másfelől pedig azt a „mihez kezdjek most az életemmel” típusú  ürességet, mert mindig nehéz elengedni a szereplőimet. De azért szerencsére hamar túl szoktam lendülni rajta és magával ragad egy új történet.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Aki már olvasta a Lehullott virágokat sejtheti, hogy szeretem a japán kultúrát. Egy dal címe ihlette a nevemet, és egyébként a „bara” rózsát jelent japánul.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem, gyerekkoromban kifejezetten idegenkedtem a romantikus témától, és el sem tudtam képzelni, hogy egyszer ilyen könyveket fogok majd írni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Őszintén szólva, régebben nem így képzeltem el. A magánéletem éppen válságos időszakban volt, így nem volt időm örömködni, ne adj isten ünnepelni. Előző este beidőzítettem a posztot, másnap reggel kiment az ebook a weboldalamra, és ennyi. Nem volt benne semmi kézzel fogható, csak akkor kezdett bennem tudatosodni, amikor megérkeztek az első visszajelzések.

 Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az elején, úgy a szöveg 80%-áig impulzív, utána pedig átvált tudatosba. Onnantól már csak összerakom a kirakós darabjait, kihúzok, meg átrágom az egészet ötvenszer

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Persze, hogy vannak! Általában a cuki jelenetek, és a pörgős párbeszédek a kedvenceim. A jeleneteket összekötő töltelékszövegekkel szoktam küzdeni, illetve ha a szereplőm éppen szenved, vagy kínos helyzetbe került, azt nekem is kellemetlen megírni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Régen voltak érdekes, izgalmas álmaim, akkor azokból születtek a történetek. Manapság egy-egy konkrét téma vagy élethelyzet, ami foglalkoztat, az adja az alapötletet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Először a bétáim olvassák a kéziratot. Számomra fontos, hogy a történet alakulását illetően csak hozzáértőknek fogadom el a tanácsát, akik minimum sokat olvasnak, de ha még írni is szoktak, az plusz pont.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Azt mindig is tudták rólam, hogy szoktam írni, de a megjelenésről egészen a közelmúltig senki nem tudott. Afféle meglepetésnek szántam nekik, amikor megosztottam velük, és hát sikerült is, mert eléggé meglepődtek.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Mindig valami újdonságom töröm a fejem, úgyhogy számíthattok tőlem meglepetésekre – olyanokra is, amiket még én magam sem tudok! Ami most biztos, hogy a Lehullott virágok hamarosan megjelenik nyomatott kiadásban, és ha nem szeretnétek lemaradni a pontos dátumról, jegyezzétek elő az Instagram profilomon található linken!

Webshop

Tudtad-e? Aux Eliza

Tudtad-e? rovatom folytatásába Aux Eliza írónő küldött be 7 érdekességet. Írónőnek nemrégiben jelent meg harmadik kötete az Eleven Kiadónál Írósuli 1. része az A könyvek városa címmel. 

Aux Eliza írói oldala

Tudtad-e? Brett O'Conor

 Következő Tudtad-e? rovatomba, Brett O’Conor író hozott 7 érdekességet. Ebben a rovatba nemcsak az író 7 érdekesség lesz, hanem későbbiekben az eddig megjelent könyveiből is fog hozni. Ezeket külön blogbejegyzés formában fogom megosztani nektek.

Az írónak eddig megjelent könyvei

Azután Trilógia

A ’Vérengzők’ sorozat

A tizenharmadik smaragdtábla

Az üreg

Brett O'Conor

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Koppány Tímea - (" teljes trilógiát durván négy év alatt írtam meg. Az első két kötet hamarabb elkészült, hiszen rövidebbek, a harmadik rész önmagában több mint egy év volt.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Koppány Tímea írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Az írónőnek egy három részes sorozata jelent meg a Delta Vision kiadónál, a sorozat A Tóúrnő áldása.

Fotó:Tóth Brigitta

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Fantasy, sci-fi és történelmi témájú regényeket és novellákat írok, ebben a sorrendben. Grimdark/klasszikus fantasy regényeim a Delta Vision kiadónál jelennek meg, sci-fi novelláim pedig a Cherubion kiadó Nemes István (John Caldwell) által szerkesztett antológiáiban, valamint a Galaktikában olvashatók.

A Tóúrnő áldása sorozatod sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A teljes trilógiát durván négy év alatt írtam meg. Az első két kötet hamarabb elkészült, hiszen rövidebbek, a harmadik rész önmagában több mint egy év volt.

Igen, bőven kellett hozzá kutatni – ez a fikciós zsánereknél is elengedhetetlen. A legmeredekebb kutatási terület, amelybe A Tóúrnő áldása-trilógiához (egész pontosan a harmadik kötethez, A Tóúrnő bajnokához) beleástam magamat, a termodinamika volt. (Egy bizonyos vegyület halmazállapot-változásának mikéntjéhez volt rá szükség, mert még egy fantasyben sem illik az ilyesmit lerendezni azzal, hogy „mágia”.)

Ez a sorozat végleges vagy folytatódik, ha igen, hány részre tervezed?

Abba a generációba tartozom, amely a Dragonlance, Forgotten Realms, Káosz stb. könyveken nőtt fel, így a koncepció is hasonló: A Tóúrnő áldása-trilógia egy kerek egész, amely önmagában is olvasható, ugyanakkor a szereplők élete a trilógia után is folytatódik. Egy újabb (ettől különálló, de rá épülő) trilógiát tervezek.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Például a Kristálytolvaj, amelynek fókuszában látszólag egy varázstárgy megszerzésére irányuló küldetés áll, számomra arról szól, hogy milyen az, amikor valaki elutasító-elkerülő személyiség. Önismereti regénynek tekintem a Kristálytolvajt, melynek során rengeteget tanultam magamról is. A regény végére a karakterek megtapasztalják, milyen együtt élni, együttműködni egy ilyen típusú emberrel, és hogy az elutasító-elkerülő kötődési stílus hogyan jelenik meg a felnőttkori kapcsolatainkban is.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Amihez van affinitásunk, azt szívesen csináljuk, amihez meg nincs, azt nem. Én például sosem vágytam arra, hogy kórusban énekeljek, vagy valamilyen táncot tanuljak – az efféle tevékenységek egész egyszerűen nem vonzottak, nem éreztem rájuk késztetést. Helyette írtam. Igazából mindig. Az adottságok előbb-utóbb felszínre törnek, csak hallgatnunk kell arra a belső hangra, amely megsúgja, hogy milyen művészi tevékenység való nekünk.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Tervezek olyan fantasyt, amiben horror elemek is vannak. Igen kedvelem a horror splatterpunk alzsánerét, amely gyomorforgató, naturalisztikus részletekkel sokkol.

A Tóúrnő áldása-trilógia után talán nem okozok meglepetést azzal, hogy kimondottan otthonosan érzem magam a nyomasztó, kegyetlen, kilátástalan világokban. Ezt szeretném kifejezni a jövőben a horror zsánerében is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Katarzis és hiányérzet. Mindig katartikus élmény, amikor a szereplők célba érnek, ugyanakkor amint befejezek egy szöveget, máris hiányzik. Ezért van, hogy számos művem többrészes. A novelláim között is akad olyan, aminek lesz folytatása.

Miért pont ez az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Manapság már bíznak az olvasók a magyar írókban is. Nincs már az, ami régebben, hogy a külföldi név eladhatóbb.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Határozottan igen. Tizenéves korom óta a fantasy a kedvenc zsánerem. Mellette kedvelem a sci-fit, történelmit, horrort, thrillert, krimit is, de ha bármit írhatok, akkor az eredmény valószínűleg fantasy lesz. Esetleg néha egy kis kitekintéssel más zsánerek felé.

Milyen érzés volt, amikor a sorozatod első része megjelent?

A Ködcsempész megjelenésekor némileg meg voltam zuhanva a regény egyik fordulata (egy szereplő halála) miatt, amelynek írása annyira megviselt, hogy szinte azonnal hozzá is kezdtem a folytatáshoz – ez lett a Kristálytolvaj. A lelki békém igazából akkor állt csak helyre, amikor ez is elkészült.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Pontos vázlatot készítek, de kész vagyok eltérni tőle. A részletek néha csak írás közben alakulnak ki. Ilyenkor hallgatok a szívemre, és követem a folyamat során érkező sugallatokat.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Valósággal imádok összezördüléseket írni. Teljes eksztázisban vetettem papírra a kis csapat konfliktusait, majd apránként történő összekovácsolódását a Kristályolvajban, A Tóúrnő bajnokából azt, amikor a nekromanta Baar-Lavaarhoz betoppannak a démoni Dracalar nővérek, valamint a Hastur és Nythíia közötti kémiát, amely egy elutasító-elkerülő és egy biztonságosan kötődő személy kapcsolata. Nagyon szeretem azt a folyamatot, ahogy két idegenből bajtárs, szövetséges, barát lesz. Ahogy eleinte utálják, bosszantónak vagy irritálónak tartják a másikat, de a közös célok és a közös küldetés során apránként felismerik, hogy mi mindenben hasonlítanak, vagy egészítik ki egymást.

Nagyon szeretem továbbá azt, ahová Hastur és Baar-Lavaar személyiségfejlődése a trilógia végére kifut. Hastur, a kóborló életmódjából eredően csúcsra járatja a fizikai skilleket, a nekromanta pedig egy rendkívül magasan kvalifikált férfi, a harmadik kötetben mégis mindketten szembesülnek a gyengeségeikkel, korlátaikkal. Ez kell is, hiszen ennek köszönhetően tudnak a szövetségesek összekovácsolódni egymással.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Igazából csak a Ködcsempészt kellett kitalálni, a folytatások már abból következtek. A Kristálytolvajt például a főszereplő, Hastur személyisége inspirálta. Már a Ködcsempész írásakor tudtam, hogy van még mondanivalóm róla, ezért is készült el a második rész ily hamar.

Apró valóságmorzsákból merítek, mint például az, amit a kötődési típusokról említettem. De a többi kötetben is vannak ilyen valóságmorzsák, A Tóúrnő bajnokában Nifue például arra mutat rá, hogy milyen könnyen bedőlünk a szép, bájos, látszólag ártatlan külsőnek. Dzyzart az örök elégedetlenség hajtja, mert nem annak született, aminek szerinte kellett volna. A Baar-Lavaarhoz fűződő kapcsolata pedig azt mutatja be, amikor két látszólag ellentétes személyiség egymásba botlik, a kezdeti súrlódások ellenére jó pár közös pontot felfedeznek egymásban, és a végére erős, ütőképes szövetségesekké válnak.

Szerintem a karaktereknél a motivációjuk a legfontosabb, az, hogy mi mozgatja őket, hiszen ettől függenek a cselekedeteik, a döntéseik, tulajdonképpen minden. Először mindig azt határozom meg, hogy az adott szereplő mit akar (és ha ez változik a történet során, akkor milyen irányba). Az olyan dolgok, mint például a külső megjelenés, szintén a motiváción alapszanak. Egy kóborló például, aki világéletében gyalogszerrel rója a lápvidéket, aligha lesz patyolattiszta, vagy visel kényes ruhákat. A szereplőknek az életmódjukból következik a testalkatuk, öltözékük, de valamelyest még a beszédmódjuk is. (Ha ez eltér a szokványostól, abból is nagyon izgalmas dolgokat lehet kihozni, de az atipikus karaktereknél különösen figyelni kell arra, hogy szokatlanságuk kellőképpen meg legyen indokolva. Ilyen atipikus karakter például A Tóúrnő bajnokában Drazd herceg.)

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A döntő szó a szerkesztőmé, Eric Muldoomé, de az elsők között szokta olvasni Hernád Péter kollégám is. Amikor Szilárd (Eric Muldoom) beleszól, általában „Basszus, tényleg!” felkiáltással a homlokomra csapok.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A férjem csak a megjelenés után szokta olvasni őket, akkor viszont gyorsan és lelkesen. A gyermekeim még nincsenek abban az életkorban, hogy elolvassák ezt az alapjában véve azért felnőtteknek szóló trilógiát.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Készül a következő Baar-Shagŷr-i mese, de készül más is! Több köteten dolgozom jelenleg is. A következő friss olvasnivalóra sem kell sokat várni: legközelebb a Laquedem Izsák manifesztációja című, horror elemeket is tartalmazó urban fantasy novellám érkezik, a Cherubion kiadó Hamvadó tűz című antológiájában, melynek megjelenése 2026 első negyedévében várható.

Delta Vision Kiadó