John McMahon:
Veszett ügyek
„Legjobban a rejtélyek megoldásához értek. Amikor épp nem nyomokat elemzek. Vagy titkokat leplezek le.”
Egy kőkemény krimi Dennis Lehane, Michael Connelly és Chris Carter hazai rajongóinak
%20(17).jpg)
Megjelenés: március 24.
Fordító: Nimila Ágnes
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 352 oldal
Leírás
John McMahon Veszett ügyek című regénye feszes, sötét tónusú bűnügyi történet, amely a modern krimi legszebb hagyományait idézi, miközben friss, pszichológiailag árnyalt nézőpontot kínál. A történet egy különleges egység köré épül: olyan nyomozók dolgoznak benne, akik maguk is traumatizáltak, sérültek, mégis éppen ez teszi őket alkalmassá arra, hogy a legösszetettebb, legbrutálisabb ügyek mélyére ássanak.
McMahon regénye a klasszikus amerikai bűnregény keménységét ötvözi a karakterközpontú, morálisan rétegzett történetmeséléssel. Hangulata és felépítése Michael Connelly precíz rendőrségi realizmusát, Dennis Lehane érzelmi súlyát és Chris Carter hátborzongató részletességét idézi, miközben saját, markáns hangon szólal meg. A nyomozás nem csupán a tettes utáni hajszáról szól, hanem a szereplők múltjával és démonaival való szembenézésről is.
A Veszett ügyek azok számára ideális, akik a sorozatgyilkos-történetek intellektuális izgalmát keresik, de nem elégednek meg puszta sokkhatással: valódi tétre, összetett karakterekre és fokozatosan felépített feszültségre vágynak. Erős alapanyag egy jó eszmecseréhez, vagy kitartó elemzéshez a krimi új hullámáról.
Fülszöveg
Egy adrenalindús, lehengerlően izgalmas történet, amely egy különös FBI-osztag nyomozását követi egy kegyetlen gyilkos után.
Gardner Camden FBI-ügynök elemző zseni, a rejtélyek és mintázatok megszállottja. De van egy gyenge pontja: nem mindig látja az embereket – sem az ügyekben, sem a saját életében. Még hétéves kislányát, Camilát sem érti igazán. A munkájában azonban nincs párja: az FBI Mintaelemző- és azonosító egységének a tagja, egy olyan különleges csapatba tartozik, amelyet akkor vetnek be, amikor a hagyományos nyomozati módszerek csődöt mondanak.
Ráadásul épp egy rendkívül nyugtalanító ügyön dolgoznak: az első tetthely DNS-nyoma egy rég halottnak hitt sorozatgyilkoshoz vezet vissza, a második áldozatnál pedig már világos mintázat rajzolódik ki, miközben az elkövető kifejezetten Gardnernek kezd üzenni, rejtvényeket és jeleket hagyva maga után. Az egység, amely többnyire irodai környezetben, kihűlt akták felett dolgozik, hamarosan kénytelen lesz az ország különböző pontjaira menni a teljes nyilvánosság előtt.
Gardner mellett a csapat tagja még egy zseniális matematikus, egy fegyverszakértő, egy kíméletlenül hatékony informatikus, és a mindezt kézben tartó, veterán csapatvezető. Együtt kell megfejteniük a gyilkos kilétének rejtvényét. De miközben az elkövető egyre többet tud meg róluk, kérdés, vajon képesek lesznek-e megvédeni magukat – és a családjukat –, mielőtt túl késő lenne.
John McMahon regénye az 1990-es és 2000-es évek legjobb sorozatgyilkosos thrillereit idézi fel és helyezi modern környezetbe lehengerlő frissességgel. A kifinomult, csavaros bűnténynek, különleges szereplőknek és az utolsó oldalig tartó feszült tempónak köszönhetően a Veszett ügyek a műfaj legjobbjaival vetekszik.
A szerzőről
John McMahon amerikai író, legismertebb regénye a Veszett ügyek, melynek a jogait több mint tíz országba értékesítették. Jelenleg Dél-Kaliforniában él feleségével, két gyermekükkel és mentett kutyájukkal, Tessie-vel. Civilben egy reklámcég kreatívigazgatójaként dolgozik, szabadidejében pedig a tökéletes csokis keksz receptjét kutatja.
A regényről mondták
„McMahon több okos csavarral frissíti fel a klasszikus macska-egér játékon alapuló felállást, miközben a társasági életben nehézkes Camden és kollégái elég árnyaltak ahhoz, hogy elbírjanak egy egész sorozatot. Lendületes, feszültséggel teli akció és annyi fordulat van ebben a könyvben, hogy még a tapasztalt krimirajongók is meg fognak lepődni – kiváló első rész.” - Publishers Weekly
„A Veszett ügyek eleinte egy vérfagyasztó hajtóvadászatnak tűnik egy csúcsragadozó – sorozatgyilkosokra vadászó gyilkos – után, ám hamar sokkal mélyebbre visz: ez az egyetlen út vissza ahhoz, ami megmaradt egy férfi családjából, barátságaiból és önmagából. Feszes, izgalmas olvasmány.” - Jess Lourey
„Mesterien felépített macska-egér játék, felejthetetlen szereplőgárdával.” - Matthew Quirk
„McMahon eredeti, fordulatokban gazdag, intelligensen megírt regénye – egy briliáns, de sebezhető főhőssel, egy kifacsart elméjű elkövetővel és az érzelmek és rejtélyek izgalmas elegyével – remek kezdés, egyben komoly ígéret a folytatásokra nézve.” - The Wall Street Journal
Részlet a kötetből
„Legjobban a rejtélyek megoldásához értek. Amikor épp nem nyomokat elemzek. Vagy titkokat leplezek le. Egyesek szerint kizárólag a talányok kibogozásában vagyok jó. Úgy gondolják, az időmet és a tehetségemet nem akkor használom leghatékonyabban, amikor kilépek az FBI jacksonville-i irodájából, és hús-vér emberekkel dolgozom együtt. Igazuk is van.”
„Legalább tudtam, hol van most a gyilkos: Los Angelesben. Még egy őrült az őrültekkel teli városban. Nem voltam jó véleménnyel L. A.-ről, nagyrészt annak a pasasnak, Angelinónak köszönhetően, akivel anyám az ötvenes éveiben ismerkedett meg, és aki miatt Texasba jött. Azóta meghalt, anyám pedig Texasban maradt, jórészt azért, hogy továbbra is orvosi ellátásban részesüljön.”
„Amikor átadtuk ezeket az információkat, a helyi rendőrség kétkedve fogadta a megjelölt foglalkozást, illetve a példaként, márkák szerint felsorolt, meghibásodott hőszivattyúkat. De két illetékes rendőrőrs mégis összehasonlította az információkat, és egy nevet találtak: Ronald Lazarianét. Lazarian harmincegy éves volt, és egy régebbi épületekre és azok felújítására specializálódott fűtés- és hűtésszerelő vállalkozást vezetett. A másik két őrs is rájött, hogy az ottani áldozatok házában is Lazarian dolgozott. Megfigyelés alá vonták, és követték – egészen egy nő lakásáig. Lazarianra éppen akkor törték rá az ajtót, amikor a lakó arcon ütötte.”
„A drót elmetszette a lapocka-nyelvcsonti izmot és a fejbiccentő izmot, és mélyen belevágott a szétroncsolódott bőrbe. Magát a kádat is artériás vér borította, de erre senki sem figyelt. Stukker, Cassie és Frank a falat bámulták. A gyilkos élénkpiros festékszórót használt. Két, egymásba érő mondat.”
„Veszett Kutya bizonyítékokat hagyott nekünk. Egy papírfecnit az áldozat szájában. Egy rovart a szív verőerében. Játékként tekintett az egészre, amelyben a részletek is önálló jelentéssel bírnak, csak még nem jöttünk rá, milyennel.”
