Wattpad írók rovatomban egy olyan írónő könyvét ajánlok, mely BL regényt írt és megjelentett két kötetet is, Ebisawa Asuya: Virág Jácint és Egymásra ítélve címmel.
Az írónőnek több befejezett története van a wattpadon.
Befejezett történetei
Wattpad írók rovatomban egy olyan írónő könyvét ajánlok, mely BL regényt írt és megjelentett két kötetet is, Ebisawa Asuya: Virág Jácint és Egymásra ítélve címmel.
Az írónőnek több befejezett története van a wattpadon.
Befejezett történetei
Emily St. John Mandel:
Kerülőutak
„Az Egyesült Államok összeomlását követő első tavasszal Ari kegyelemnek érezte a zsakarandák virágzását.”
Polgárháború, megfigyelőállam, széthulló Amerika – Emily St. John Mandel hátborzongatóan aktuális új regénye
Megjelenés: szeptember 29. - Könyvfesztivál
Fordító: Ács Eleonóra
Nyomdai kivitelezés: keménytábla, védőborító, 432 oldal
Miről szól a könyv?
A Kerülőutak egy széthullott, polgárháború utáni Amerikából induló, időn és téren átívelő regény párhuzamos valóságokról, eltűnésekről és az identitás bizonytalanságáról. Emily St. John Mandel egy rejtélyes Los Angeles-i éjszakából kiindulva épít fel nagyszabású történetet, amelyben ugyanannak az életnek és ugyanannak a világnak több lehetséges változata kezd egymásba csúszni.
Miért aktuális most?
Mandel jövőbeli Amerikája olyan kérdéseket nagyít fel, amelyek már ma is meghatározzák a közbeszédet: mi az egyensúly szabadság és biztonság viszonyában, és milyen társadalom születhet a politikai polarizációból, az állami megfigyelésből és az intézményekbe vetett bizalom összeomlásából? Az Kerülőutak különlegessége, hogy mindezt nem politikai tézisregényként, hanem sodró, rejtélyekkel teli szépirodalomként vizsgálja.
Leírás
Emily St. John Mandel az Tizenegyes állomás óta a kortárs angolszász irodalom egyik legizgalmasabb határátlépője: regényeiben a szépirodalom, a disztópia és a spekulatív fikció úgy olvad össze, hogy közben mindig az emberi kapcsolatok maradnak a középpontban. Korábbi könyvei Nemzeti Könyvdíj- és PEN/Faulkner-jelölést, Arthur C. Clarke-díjat és Barack Obama ajánlását hozták el számára, a Tizenegyes állomásból pedig nagyszabású HBO-sorozat készült.
A Kerülőutak ezt a sajátos írói világot viszi tovább, de minden korábbinál nagyobb léptékben: Los Angelestől Görögországon és egy futurisztikus Párizson át egészen a Holdig vezet, miközben évtizedeken és alternatív történelmi lehetőségeken keresztül kapcsolja össze a szereplői sorsát. Mandel ismét azzal játszik, amit a Tizenegyes állomás és az Üveghotel olvasói már jól ismernek: milyen törékeny konstrukció az a valóság, amelyet állandónak hiszünk.
A regény kritikái kiemelkedőek: a Kirkus, a Booklist és a Library Journal egyaránt rajong érte, a Kirkus pedig Mandel legjobb könyvének nevezte. A Kerülőutak egyszerre irodalmi kirakós, politikai disztópia és nagyívű történet arról, mi marad az emberből, amikor az addig biztosnak hitt világ nem létezik többé.
Fülszöveg
Los Angeles, 2031. Az Egyesült Államok háborúban áll saját magával, de hosszú idő után először reményteli a helyzet: kikiáltották a Kaliforniai Köztársaságot, eltörölték a kijárási tilalmat, a városban mindenki ünnepelni készül.
Ari nemrég szabadult a börtönből, és lakótársával egy házibuliba tart, ami örökre megváltoztatja az életét. Valaki a meghívottak közül nyomtalanul eltűnik. Valaki más pedig lehetetlen módon felbukkan.
Évek telnek el, és Ari új emberré válik, de az a régi este továbbra sem hagyja nyugodni. Ami történt, az nemcsak a valóságról alkotott képét törte szilánkokra, de felvetette egy másik, jobb világ ígéretét is.
Emily St. John Mandel új regénye a polgárháborúban szétszakadt jövőbeli Amerikából Görögország tengerparti sziklái közé vezet, ahol fegyverkereskedők húzzák meg magukat egy elegáns üdülőhelyen, majd a kupola alá zárt Párizson át egészen egy holdbéli kolóniáig ível. Felejthetetlen főhőse eközben széttöredezett idővonalakon és árnyékvilágokon át követi egy lehetetlen rejtély nyomait.
A Kerülőutak megrendítő történet a biztonság áráról, a polgárait megfigyelés alatt tartó állam veszélyeiről, valamint a szeretet és veszteség viszonyáról. Rekviem egy nyugtalanítóan ismerős világért, és lenyűgöző regény arról, miként őrizhetjük meg emberségünket a legnagyobb változások közepette is.
A szerzőről
Emily St. John Mandel kanadai születésű író, aki jelenleg New Yorkban és Los Angelesben él. Legismertebb regénye a Tizenegyes állomás, amiért elnyerte a rangos Arthur C. Clarke-díjat, 37 országba értékesítették a jogait, és az HBO Max sorozatra adaptálta. A könyvei azóta is több tucat nyelvterületen jelennek meg, és a sikerlistákon nyitnak. Barack Obama a megjelenésük évében Az üveghotelt és a Sea Of Tranquilityt beválogatta a kedvenc olvasmányai közé.
A könyvről mondták
„Mennyei érzés alámerülni Mandel képzeletének világában.” - Naomi Alderman
„Mandel legjobb regénye a Tizenegyes állomás óta… Egyszerre sodró olvasmány és bravúros bizonyítéka annak, milyen erkölcsi és filozófiai mélységek rejlenek a spekulatív irodalomban.” - Kirkus
„Mandel új disztópiája azt vizsgálja, mi mindent veszítünk el, amikor a biztonság reményében gondolkodás nélkül rohanunk előre; himnusz mindahhoz, ami odavész, amikor felbomlik a világ rendje.” - Library Journal
Részlet a kötetből
„Az Egyesült Államok összeomlását követő első tavasszal Ari kegyelemnek érezte a zsakarandák virágzását. A fák ugyanazon a héten borultak virágba, amikor a nemzetközi békefenntartó csapatok kivonultak Los Angelesből, és a virágok megjelenése a külföldi katonák hiányával együtt bódult reményt keltett. 2031 tavaszán mindenki tudta, hogy a várost egyetlen terrorista támadás választja el a katasztrófától, ám ez a veszély csak még színesebbé, elevenebbé tette az évszakot.
Ari számára közel két évtized után ez volt első szabadlábon töltött tavasz, és órákon át sétálgatott az utcákon. A börtön ingerszegény pusztasága után a város elemi erővel hatott rá. Állandóan azt várta, hogy a világ részletei megszűnnek rendkívülinek lenni, ám ez mindeddig nem következett be. Körülötte senki sem vette észre a zsakarandákat, mert Los Angelesben minden hónapban virágzik valami, ő azonban a liláskék virágokba öltözött fákkal szegélyezett utcákat járva azt gondolta: Istenem! Micsoda hely! Már betöltötte a negyvennyolcat, de fiatalabbnak érezte magát, mert a világ nagy része új volt a számára.
Az Egyesült Államok egy puccsot követően szétesett. Egy hét alatt több tagállam is elszakadt az országtól, akár egyedül, akár a szomszédjaival szövetségben, és egy hónapon belül kitört a háború. Mostanra a harcok nagyrészt lecsillapodtak, Ari pedig a konfliktus nyomában maradt zavaros helyzetbe érkezett meg.
– Ha arra gondolok, milyen volt a város egy évvel ezelőtt… – jegyezte meg Gloria. Gloria Arival osztozott az Echo Parkban lévő apró lakáson. Körülbelül tíz évvel fiatalabb volt Arinál, és menekültként érkezett Tennesseeből, ahol rivális milíciák harcoltak egymással. Gloria a hálószobában aludt, Ari a nappaliban, ahol az ajtókeretre tűzött régi lepedő szolgált ajtó gyanánt, és a miniatűr konyhában találkoztak. Gloria ideje nagy részét online hírek böngészésével töltötte, a szeme tágra nyílva, üresen tükrözte vissza a laptop képernyőjének kék fényét. A város egy évvel korábbi helyzete jelentette a kedvenc beszédtémáját.
– Tudom – mondta Ari gyengéden, bár nem tudta. Nem ugyanazokkal az élményekkel rendelkeztek. Egy évvel ezelőtt Ari börtönben ült egy olyan helyen, amely immár egy másik országhoz tartozott, Gloria pedig egy másik lakótárssal bujkált ebben a lakásban.
De ma feloldották a kijárási tilalmat, és amikor Ari korábban sétálni indult, az elkapott beszélgetésekből az a benyomása támadt, hogy ezen az estén Los Angelesben mindenki ki fog mozdulni.
– Mikor kell elindulnunk a buliba? – kérdezte Ari.
– Ó, nem is tudom. – Gloria gyakran elbizonytalanodott, amikor felmerült, hogy el kellene hagynia a lakást, Ari viszont reménykedett benne, hogy ma este más lesz. A lakótársa tekintete elkalandozott, és Ari tudta, hogy a kijárási tilalom képzeletbeli szirénáira fülel. – Talán mehetnél egyedül. Írhatok Kareemnek, hogy csak te leszel ott.
– Nem ismerem a barátaidat – mutatott rá Ari. – Kínos lenne, ha nélküled állítanék be.
Ami valójában nem volt igaz. Miután felnőtt életének nagy részét börtönben töltötte, már nem igazán ijesztették meg egy Silver Lake-i összejövetel társasági bonyodalmai. Ugyanakkor egész életében előérzetek gyötörték, és most mintha láthatatlan szálak vonzották volna abba a buliba. El kellett menniük, mert később ott akartak volna lenni, ám Ari tudta, hogy ezt nem érdemes megpróbálnia elmagyarázni. Ráadásul aggasztotta Gloria szétszórtsága, az a benyomás, hogy túl sok időt tölt a négy fal között. Ha valami történt volna Gloriával – például ideg-összeroppanást kap, vagy beleolvad a tapétába, mint valami szellem egy rajzfilmben –, akkor Arinak nem lett volna hol laknia.
– De mi van, ha buliba menni balszerencsét hoz? – vetette fel Gloria. – Legutóbb pont a sacramentói megállapodás éjszakáján voltam egyben.
Ez a megállapodás hozta létre hivatalosan a Kaliforniai Köztársaságot, de ugyanezen az éjszakán történt a Highland Park-i merénylet is, amikor egy, az Egyesült Államokhoz hű fanatikus felrobbantotta magát egy zsúfolt házibuli nappalijában. Amikor a támadás híre kipattant, Gloria épp nem messze, egy másik összejövetelen tartózkodott. Már korábban is emlegette azt az estét, és most, ahogy akkor is, Ari biztosra vette, hogy eltitkol valamit.
– Nem gondolkodhatsz így – felelte neki. – Ez babonaság. Azt mondtad, hogy már máskor is buliztál Kareemnél, igaz? És azokon az estéken nem történt semmi rossz.
– Igen. Tudom, hogy igazad van. – Gloria egy pillanatra elhallgatott. – Csak amikor bulikra gondolok, mindig a bombák jutnak eszembe.”
A Küszöb – Pódiumbeszélgetés Szántó Áron első regényéről az egri Bródy Sándor Könyvtárban szeptember 11-én
Időpont: szeptember 11., péntek 16.30 óra
Helyszín: Helyszín: Bródy Sándor Könyvtár, Bródy Szalon – Eger, Kossuth Lajos u. 16.
A szerzővel beszélget: Molnár Dávid levéltáros (MNL)
A kötetről
A frissen elárvult, érettségi előtt álló Kriszti gyámjával, alkoholista nagybátyjával a Bakony egyik eldugott kis falujában kezd új életet nagyszüleinek régi házában. Szomszédjuk magának való, de kedves, békés öregember, aki a pincéjében egy idegen eredetű tárgyat rejteget. A régi majorsági épületben, a „Kastélyban” egy zavaros ideológiájú new age szekta jelenléte borzolja a kedélyeket, amelynek vezetője nem nézi jó szemmel a frissen érkezetteket. Nagyon úgy tűnik, a helyi boszorkányhistóriák is többnek bizonyulnak egyszerű mendemondánál.
Figura Könyvkiadó, 2026
Szerkesztette: dr. Dávid Gyula
Borítóterv és grafika: Szántó Áron
Szántó Áronról
A szerző portréját Szántó Nikolett Vivien készítette.
1989-ben született Veszprémben. Gyermekkora a város legendás lakótelepén, a Haszkovón telt anyagilag szerény, de érzelmileg kiegyensúlyozott és biztonságos, kulturálisan pedig kifejezetten pezsgő környezetben. Iskolái után – amelyekért nem igazán rajongott –, újságíróként dolgozott. Kreatív energiáit elsősorban a zene és képzőművészet terén kamatoztatta. A Küszöb az első regénye.
Részlet a regényből
„Félelmetes villám hasított a Hártyás csúcsába, az eső pedig úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna – ahogy mondani szokás. Péntek volt, már besötétedett, este kilenc felé járt az idő. A falu egyetlen temetőjét szokatlan módon a hegy oldalában létesítették, a jó ég tudja, hány évszázaddal ezelőtt. A hegy tetejére épült ravatalozó kápolna villámhárítóját érte a csapás. Óriási dörrenés hallatszott, egy-két modernebb autó riasztója is bekapcsolt. A hirtelen kékes fényben egy pillanatra megvillantak a meredek lejtőn sorakozó gránit sírkövek, márvány obeliszkek és azok az öreg, szúette fejfák, amelyeken már a neveket is csak bajosan lehetett kiolvasni. A temető bejárata a falu központjából nyílt, két házzal odébb a közkedvelt Szivárvány presszótól. A kocsma kerthelyiségét ponyva fedte. Két öreg fröccsözött és cigizett alatta.
– Nem mondod, hogy ott hagytad a gázon, bazmeg!
– Dehogynem. Most mi van? Tudod mennyi idő, amíg a csülök meg az a lóbaszó csótánybab megfől? Három óra minimum! Mér’ kéne ott üddögélnem mellette? – értekezett a hobbiszakács már kicsit kapatosan.
– Hát te tudod…
– Jaj, ne károgj már Józsikám! Faszt érdekli! Gyere, igyunk inkább még egy szilvát! Én fizetek!
– Oké.
Elnyomták a csikkeket a hamusban és bementek. Az ajtó fölött egy elnyűtt szivárvány neonlámpa ívelt. Hét csík formált egy félkört, amelyek a hét szín kissé megfakult árnyalataiban világítottak: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya. A citromsárga és a legalsó, az ibolya folyamatosan, kiszámíthatatlan ritmusban pislákolt.
Bent a tévében egy mulatós műsor ment, épp egy csinos, barna hajú nő énekelt egy közhelyes számot, minden bizonnyal a szerelemről, szakításról vagy valami ilyesmiről. Senkit nem érdekelt, de háttérzajnak oké volt. Az emberek csak ültek és beszélgettek az életről. Orsi, a kocsmáros lány kilépett a pultból, hogy dobjon pár fahasábot a kályhába. A régi, nagy cserépkályha tavaly kiégett, a lángok majdnem a kocsmát is elpusztították. Ennek a drámának a nyomait láthatták a vendégek a plafon kiterjedt koromszigetein. Egy sokkal kisebb, hordozható vaskályha állt a tönkrement régi előtt, amelybe képtelen módon illeszkedett a füstelvezető cső. Ormótlan látványt nyújtott, a célnak mindenesetre megfelelt. November eleje volt, pont fizetésnap után, és már épp elég hideg ahhoz, hogy bedurrantsanak a kályhába. Viszonylag sokan, úgy húszan gyűltek össze a falusiak, ráadásul a kint tomboló felhőszakadás miatt még hazajutni is bonyolultnak tűnt. Nem volt más választásuk, inni kellett.
Jani a pultnál ült és egy ötven év körüli cigány formával, Bovdennel beszélgetett felszínes dolgokról. Valójában Bogdánnak hívták, Bogdán Ferenc, de mivel mindenhova állandóan a Csepel kempingbiciklijével járt, ez a találó becenév ragadt rá. A biliárdasztalnál huszonévesek lökdösték a golyókat. Páran söröztek, de akadt, aki csak üdítőt ivott. A jobb sarokban, egy hosszúkás asztalnál ült a falu krémje: Karcsi (a hentes), Jóska (gyári munkás Móron), Misi (munkanélküli), Pista és Jácint (mindketten villanyszerelők közös vállalkozással), illetve Bandi (aki pásztorként került fel a Bakonyba). A bal oldalon négy öreg kártyázott a fröccseik felett. Középen egy kancsó, amelyből újra meg újra töltögették a kiürült poharakat. A tévé előtt hárman szotyiztak csendesen.
– Feles jöhet, Fecó? – kérdezte Jani Bovdentől.
– Pe’.
– Két kis Unicumot, lécci – mondta a pultos csajnak. – Meg egy Kőbányait.
Orsi haja hátul tüsire volt nyírva, Judy Jetsonosan. Bal kézfején egy nagyon béna, feltehetőleg már ezerszer megbánt nonfiguratív tetkó éktelenkedett. Töltöttgalamb testalkattal bírt, amely egyébként abszolút jól állt neki, de a kisugárzásában volt valami kimondottan maszkulin. Régóta pletykálták róla, hogy leszbikus és hogy Győrben van a nője, akit sose hoz le Csólyányosra, egyébként teljesen érthető okokból. Csávóval sosem látták. A népek imádtak ilyesmin csámcsogni, főleg egy ilyen ingerszegény környezetben, de mivel Orsi mindenkivel kedves volt és alapvetően jó természetű, nem nagyon baszogatták ezzel. Egy-két nincstelen, részeg fasz néha megpróbálta bekóstolni, de mivel még agya is volt, simán felmosta velük a padlót. Egy szó, mint száz, tisztelték őt.
– Ezerkétszáz lesz – töltötte ki az italokat.
– Ezernégyből, lécci.
Újabb villám csapott be a közelben. Az ajtó, mintha csak ennek következtében, hirtelen kivágódott. Egy magas, enyhén kopaszodó esőkabátos alak lépett be.
– Jó estét kívánok! – köszönt kicsit túl illedelmesen.
Valamit visszamorogtak rá, senki nem ismerte. Egy ideig méregették a gyüttmentet, aztán mindenki visszatért bokros teendőihez. Három bárszék állt a pultnál, az egyik még szabadon. Az idegen felakasztotta az esőkabátját a fogasra, leült Bovden mellé és kért egy sört. Szépen, egyenletesen duruzsolt a kályha. Barna, recés lambéria futott végig a kocsma falán, amelyre évtizedes zsír és retek tapadt. Közvetlenül a söntés mellett egy plakátot szúrtak rá egy rajzszöggel:
Márton-napi bál
– November 11, péntek, 20h –
Helyszín: Bakonycsólyányos, kultúrház
– Fergeteges party! – Tombola! – Libacomb párolt káposztával! (korlátozott mennyiségben) –
Zenél: Seriff Junior és Gömbi.”
Megrendelhető a kereskedelmi hálózatokban, többek közt a Líra webáruházában