Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Demeter Monika - ("Remélem, hogy a kicsik érzelmi és értelmi fejlődéséhez egyaránt hozzájárulok ezzel a tevékenységemmel.")

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Rovatomban rég hoztam interjút. A napokban Demeter Monika meseírónővel beszélgettem, a 2025 februárban megjelent Mesés percek Mesemadár és a 2026 márciusban megjelenő Mesés álmok Varázslatok mesekönyve kapcsán.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Debrecenben születtem és itt élek azóta. Vegyész diplomát szereztem a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, és ebben a városban egy nagy multinacionális gyógyszercégnél dolgoztam 40 évig fejlesztőként. Két fiam és 4 unokám van. 2023 óta írok meséket, a meskete.hu oldalra töltöm fel őket. Ez egy ingyenes weboldal, amely azért jött létre, hogy a gyerekeket elvezesse a mesék világába, ahol sok kérdésre választ kapnak, ahol bővül a szókincsük, ahol a belső képalkotás sikerrel fejlődhet, ahol oldódnak a bennük lévő feszültségek. Mára 496 mesét töltöttem fel, mindegyiket felolvasom, ezzel is segítve a szülőket. Óvodába, iskolába járok foglalkozásokat tartani. Remélem, hogy a kicsik érzelmi és értelmi fejlődéséhez egyaránt hozzájárulok ezzel a tevékenységemmel. A meskete,hu oldalon a nézettségem 960 000. Ez hatalmas felelősség, hiszen sokan olvassák esténként, amit írtam, sok kisgyerek álmaira vagyok befolyással.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

Felemelő érzés, hogy segíthetek a napi problémákat elfeledtetni, a felmerülő kérdéseikre a mesék által a választ megtalálni, az empátiát kialakítani, érzelmekről elgondolkodni. Beszédre szeretném őket ösztönözni, és amint észrevettem a foglalkozások alkalmával, ez gyakran sikerül is.

Gyerekkorodban volt kedvenc meséd?

A Csipkerózsika. Bár a gonosz tündértől nagyon tartottam, és nem értettem, miért átkozza el szegény kislányt. Az én meséimben nincsenek félelmetes szereplők és minden történet pozitív kicsengésű.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál?

Nem tudok rajzolni, festeni. Nagy szerencse, hogy olyan illusztrátorral találkoztam, aki érzi és átéli a történeteimet, és csodálatosan fest. Werlingné Sziget Ildikó akvarelljei alátámasztják a mondanivalót, megelevenednek a szereplők általa a könyvben is, nem csak a gyerekek képzeletében.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Amíg a gépen a billentyűket nyomkodom. Amikor leülök, már érzem a történetet, és látom a képeket.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Szerintem nagyon nehéz akkor, ha könyvet szeretnének kiadni. De meg lehet oldani, kitartással, szorgalommal.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől?

Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. E-mailben, óvodákban, iskolákban, rendezvényeken és a debreceni Egészségfejlesztő központban, ahol órákat tartottam. A nagyszülők, szülők és a kicsik is szeretik a meséim, minden korosztályt másféleképpen gondolkodtatnak el. Ez számomra is érdekes, hiszen eredetileg nem a felnőtteknek készültek, bár a célom az, hogy ők se unatkozzanak meseolvasás közben.

Mit gondolsz manapság, kimegy a divatból a mesekönyv olvasás, gondolok arra, hogy sokan digitális eszközökön vannak a gyerekek.

Szerintem nem megy ki a divatból sohasem a könyv. Lesznek hullámvölgyek, de a létezése nem szűnik meg. Kézben tartani, érezni az illatát, lapozgatni, a képeket nézegetni egész más érzés, mint a számítógépen digitálisan.

 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Napi rendszerességgel 2023-ban, amikor 40 év munkaviszony után itthon maradtam. De korábban is írtam, akkoriban novellákat, azonban kevés időm volt erre.

Úgy kezdődött, hogy jött egy szokatlan érzés, láttam azt a képet, amihez kapcsolódik, tudtam, hogy ezt le kell írnom, amikor kész lett, akkor szembesültem azzal, hogy a mese műfajába tartozik a történet.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Sok mesém van, abból válogattam a Mesés percek Mesemadár és a Mesés álmok Varázslatok könyvbe is. A kézirat összeállítása során mindig azt érzem, hogy sok mese kimaradt. Közel ötszáz meséből kell kiszemelni néhányat, akkor, amikor mindet szeretném könyvbe tenni. Ez először nem jó érzés.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Semmihez sem hasonlítható. Az embert már a nyomtatás során átjárja a boldogság. Hihetetlenül felemelő, amikor a kezedben tartod kinyomtatva az írásod.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az én meséim nyilvánosak a meskete.hu oldalon. Folyamatosan nő az olvasóim száma. Egy-egy történetem több ezren olvassák. Láthatták, olvashatták az emberek.

A környezetemben élő összes felnőtt és gyerek szava számít, hiszen a tapasztalataimat használom fel íráskor. Bennem élnek, belőlem erednek a mesék, de másokkal való kapcsolódásom során alakultak ki. Vagyis mindenki beleszólt valamilyen módon, akit láttam, hallottam, éreztem az életem során.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A felnőtt gyerekeim elismeréssel fogadták. Távolabbi családtagjaim vegyes érzésekkel. Olyan is akadt, aki azt gondolta, hogy ezzel csak elfoglalom magam.

Ma már látható, hogy nagyon fontos számomra, hogy átadhassak, közölhessek sokaknak, közöttük a legfontosabbaknak, a gyerekeknek.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Olvassák olyan szeretettel a meséim, ahogy én írtam őket.

meskete oldal

Tudtad-e? Koppány Tímea ( Tóúrnő-trilógia)

 Tudtad-e? rovatomban Koppány Tímea írónő hét érdekességet osztott meg, mely Tóúrnő-trilógia című könyvéről és sok más hét érdekes dolgokat hozott  nekünk.

Jó olvasást!

 

Ki dönt helyetted? – Két disztópia a túl közeli jövőről

 Ki dönt helyetted? – Két disztópia a túl közeli jövőről

 

Ritkán adódik olyan alkalom, amikor két különböző szerző, két eltérő hang egyszerre ugyanarra a kérdésre tapint rá: mi történik velünk, ha a technológia már nem csak körülvesz minket, de egyenesen újraírja az identitásunkat? Ray Nayler és Daryl Gregory regényei e ponton találkoznak, az 1984 vagy a Mátrix legelgondolkodtatóbb pillanatait idézve.

Mindkét regény a baljósan közeli jövőbe tekint, de egyiket sem a technológia érdekli igazán. Inkább az a kérdés, mit jelent embernek maradni egy olyan világban, ahol a döntéseket algoritmusok hozzák, az emlékeink módosíthatók, a halál pedig már nem feltétlenül végleges állapot. Ezek a könyvek nem technológiai víziók, hanem az emberi moralitás terepasztalai.

Ray Nayler regénye, Az elásott csatabárd egy olyan globális berendezkedést mutat be, ahol a hatalom és a mesterséges intelligencia összefonódása látszólag hatékonyabb, igazságosabb világot ígér, de az árát az emberek fizetik meg. A történet politikai thrillerként indul, majd lassan, kíméletlen pontossággal válik egzisztenciális kérdések sorává: ki dönthet helyettünk, és meddig engedjük át a felelősséget?

Daryl Gregory könyve, a Valódiak voltunk más irányból közelít, de ugyanoda érkezik. Olyan korban játszódik, melyben kiderült, hogy világunk csupán egy digitális szimuláció. Egyszerre megható és nyugtalanító regény az emlékezésről, a veszteségről és arról, hogy mi történik az érzelmeinkkel, ha már nincs tétje az életnek.

Ez a két könyv együtt ideális mindazoknak, akik a sci-fiben az elgondolkodtató kérdéseket és problémafelvetéseket keresik. Azoknak, akik szeretik, ha egy regény nemcsak szórakoztat, hanem utána napokig ott marad a fejükben. És azoknak is, akik a Black Mirrorban ábrázolthoz hasonló mély és emberi kérdésekre kíváncsiak.

Két nézőpont, egy közös félelem és egy közös felismerés arról, hogy a jövőre nem kell várnunk, mert már elkezdődött.

Laird Barron: Az Imágó szekvencia és más történetek – Megjelenik februárban!

 Laird Barron

Az Imágó szekvencia és más történetek

Weir∂ ZÓNA

Megjelenik február végén!

Multiverzum Kiadó

Ez nem az a könyv, amit egy este alatt letudsz.

Az Imágó szekvencia és más történetek a kortárs weird fiction egyik alapműve: a kozmikus horror hagyományát a jelenbe rántja, és tudatosan nem ad megnyugtató válaszokat. Ezek a novellák lassan dolgoznak – visszatérnek, átalakulnak, és más jelentést hordoznak, mint első olvasásra.

A történetek a fizikai és a pszichológiai horror határán mozognak: nyomozás, menekülés, felismerések és annak a fokozatos belátása, hogy nem minden érthető meg, és nem minden élhető túl.

Multiverzum Kiadó, 2026

Fordította: Farkas Balázs, Juhász Viktor és Sárpátki Ádám

Szerkesztette: Botos Kitti

Borítóterv: Botos Kitti

A Weir∂ Zóna sorozatról

A kötet a Weir∂ Zóna sorozat nyitódarabja, mely a Multiverzum Kiadó weird irodalmi sorozata. Olyan elbeszélések gyűjtőhelye, amelyek a horror, a fantasztikum és a realitás határmezsgyéjén mozognak, ahol a valóság megbillen, a furcsa nem eszköz, hanem állapot. Ezek a történetek nem kínálnak megnyugtató magyarázatokat, inkább kérdéseket vetnek fel: a valóság törékenységéről, az emberi tapasztalás korlátairól és az ismeretlen jelenlétéről. 

Fülszöveg

A kozmikus rémtörténetek hagyományához, amelyet olyan szerzők alapoztak meg és tökéletesítettek, mint H. P. Lovecraft, Peter Straub és Thomas Ligotti, csatlakozik Laird Barron díjnyertes szerző, akinek irodalmi hangja a groteszket, az ördögit és az eltorzultat ritka intenzitással és lenyűgöző mesterségbeli tudással idézi meg.

Ebben a Shirley Jackson-díjas kötetben kilenc hátborzongató, kozmikus horrortörténet kapott helyet, köztük a World Fantasy Díjra jelölt kisregény, Az Imágó szekvencia, az International Horror Guild Díjra jelölt Szívószerv, valamint A Fekete Lajhár Körmenete. Ezek az elbeszélések – amelyek mindegyike mesteri alkotás – együttesen egy sokkoló ciklust alkotnak, amelyben torz evolúció, terjedő káosz és rovarszerű kollektív tudat rejtőzik a Föld látszólag békés felszíne alatt.

A történetek színes szereplőgárdát vonultatnak fel: egy kiöregedett CIA-ügynök, egy Pinkerton-nyomozó, egy bukott színész, aki egy fejvadászcsapathoz csatlakozik… Barron elbeszélései erőteljesek; sebezhető, de keménykötésű férfiakat állítanak középpontba, akik megpróbálnak szembeszállni az éjszaka sötét pusztaságával. A kötet egészén átívelő témák – az elhagyatottság, a félelem és az identitás kérdései – egy közömbös, mindent felemésztő kozmosz hátterében bontakoznak ki.

„Laird Barron az egyik legtehetségesebb új hang. Olvassa el, borzongjon tőle és élvezze minden percét, ahogyan én!”

– Gordon Van Gelder, The Magazine of Fantasy & Science Fiction

A szerzőről

A szerző portréját Jessica M. készítette.

Laird Barron háromszoros Shirley Jackson-díjas amerikai író. Alaszkában született és nőtt fel, fiatalkorában többek között az építőiparban és a halászatban dolgozott, valamint husky kutyákat tenyésztett. Számos novelláskötet és több regény szerzője; írásai rangos irodalmi magazinokban és antológiákban jelentek meg. Munkásságát a kortárs weird fiction és horror egyik meghatározó alakjaként tartják számon.

Előrendelhető

Multiverzum Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Eva L. Reeves - ("Azért az nagyon jó érzés, amikor az ember hét éves kislány azt mondja, hogy „Büszke vagyok rád.” Ezek a pillanatok adják a legtöbb erőt. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Eva L. Reeves írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónőnek Eva L. Reeves-nek nemrég jelent meg Az időn túl című könyve NewLine Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Sziasztok! Mint a legtöbb író, én is munka mellett kezdtem el írni. Tavaly januárban még fodrászként dolgoztam, ám április végén a befejezés mellett döntöttem, hogy több időm legyen a családomra, fizikailag se robbanjak le, és segítsek a férjem munkájában, aki értékesítőként gyakorlatilag 0-24-ben dolgozik. Plusz jusson időm az írásra is. Jelenleg tehát háztartásbeliként élem mindennapjaimat Budapesten. Alapjáraton csendes, inkább introvertált embernek vallom magamat, de sokat fejlődtem kommunikáció terén az elmúlt években, és kis fős közegben már sokkal jobban megy.

Szabad időmben szeretek olvasni, sütit/tortát sütni, utazni, új helyeket felfedezni a családommal. Mostanság több lehetőségünk van színházba járni is.

Az időn túl című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel a való világban játszódik, a kitalált része pedig saját kútfő, nem igényelt annyira sok kutatómunkát, mint pl. egy történelmi regény. Viszont az angol helyszíneknek, városoknak, utazási távolságoknak mind utána néztem, hogy hiteles legyen a történet, plusz a második részben vannak olyan történelmi vonatkozások is, amik több kutatómunkával jártak.

Az írás folyamata három hetet ölelt fel az első rész esetén, de az utómunka, javítás, bétázás utáni átnézés 3 hónapot.

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Azt mondanám, hogy 20-80 százalék, hiszen a való világban játszódik, amihez egy párhuzamos dimenziót, és egy csipetnyi misztikumot adtam hozzá. A történet viszont maga természetesen a fantázia szülte események körül mozog, azok megfejtése és kiderítése a cél, mindamellett, hogy a főhős családi titkai is elmélyülnek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Igazság szerint középiskolás korom óta írok, akkor még kisregényeket, novellákat, rövidebb műveket alkottam, aztán a fórumos szerepjáték világa felé fordultam, ami már kitöltötte az egyetemi éveimet, és igazából azóta is tart. A fórumos szerepjáték lényegében egy közös írás, ahol rengeteg karaktert alkottam, világleírásokat, fajokat, varázslatokat, sőt sokat meséltem is a játékosoknak. Így aztán lassan huszonöt éve folyamatosan írok, de sosem volt bátorságom komolyabban foglalkozni vele, erre csak 2025. januárjában került sor.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Novellák formájában próbálgattam már a szárnyaimat krimi vonalon is, és anno régen a kisregényeim is Agatha Christie és Lőrinc L. László ihletése nyomán szintén krimik voltak. Ezen kívül több mesét is írtam már, az egyik ilyen mesém 2024. végén különdíjas lett egy pályázaton. Lényegében ez, és aztán a férjem lelkesedése adta meg a kezdőlökést Az időn túl felé. Egyelőre biztos, hogy maradok fantasy vonalon, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Izgalmas és egyben félelmetes is, mert tudom, hogy innentől jön a neheze, a javítás, a másoknak való megmutatás, véleményeztetés stb. Persze van benne egy kis fellélegzés is, hogy sikerült és tényleg összeállt a történet egy kerek egésszé.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Sokat gondolkodtam ezen, amikor belevágtam. A valódi nevem egyszerűen nem illene egy borítóra. Lehetett volna persze magyar álnevem is, de a mai napig hallok olyanokról, akik szándékosan nem olvasnak magyar íróktól. Részben e miatt is lett külföldi álnevem. A keresztnév maradt, de a családnéven sokat gondolkodtam. Szerettem volna, ha hangzatos, de nem gyakori. Egyszerű névgenerátorral dolgoztam, és ami szimpatikus volt arra rákerestem molyon, és ha találtam olyan néven harminc írót, akkor elvetettem. Amikor a Reevest dobta ki a rendszer, egyből megtetszett. Nem találtam tömegesen ilyen néven írókat, plusz Keanu Reeves az egyik kedvenc színészem. A középső L. pedig azért jött, hogy ne legyen túl rövid a név, és mindkét lányomnak ezzel a betűvel kezdődik a neve.

 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Elég sok krimit és thrillert olvasok, viszont úgy gondoltam, hogy ezeket a zsánereket nehezebb igazán jól megírni. Krimit lényegében kétszer kell megírni, egyszer magát a történetet, egyszer pedig azt, hogyan adagolja az ember úgy, hogy az hatásos legyen és végig izgalmas. Az én regényemben is vannak titkok, fordulatok, kvázi nyomozás is, de mégis úgy gondolom, hogy egy tényleg krimi, thriller nehezebb dió. Lehet, hogy egyszer lesz hozzá bátorságom, ha sokat fejlődtem.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hihetetlen! Amikor elkezdtem abban sem voltam biztos, hogy tényleg képes vagyok végig írni egy történetet. Talán egy kicsit még most sem hiszem el, hogy elindult ez a folyamat, és szeretik, amit csinálok. Sokszor én is úgy vagyok vele, mint ha jól sejtem sok író társam, hogy arra vágyom, hogy sok emberhez eljusson a regény, de ha valaki szól, hogy épp most olvassa, rendesen rettegek.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Spontán írónak vallom magamat, tehát nem tervezem meg előre az egész történet vázát, ám írás közben rá kellett jönnöm, hogy mivel folyamatosan pörög a fejemben a sztori, és folyton jönnek a miért és hogyan kérdések, muszáj vagyok jegyzetelni. Lényegében nem csak akkor írtam, amikor ténylegesen gépnél ültem, sőt akkor már ott volt a fejemben, hogy mit is akarok. Viszont az első részt úgy írtam meg, hogy akkor még csak nagyon körvonalakban volt meg bennem, hogy merre tart majd a történet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen! A kedvenceim általában már jó előre a fejemben vannak, többnyire persze alvás helyett hajnalban támadnak be és pörögnek a fejemben, mint egy film. Ilyenkor kell mindent lejegyzetelnem, párbeszédeket is, mert másnap nem tudnám már ugyanazt visszaidézni. Ennek ellenére mégis voltak olyan jelenetek, amik remeknek tűntek előző nap, aztán amikor meg kellett írnom, mégis küzdelmesebb volt, mint hittem. Ez lehet, hogy csak hangolódás kérdése volt épp akkor, de ki tudja.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nem kifejezetten. Általában csak beugrik egy ötlet, egy gondolatfoszlány, de ez bármitől lehet. Egy könyvtől, amit olvasok, egy helyzetszituáció a való életben, vagy egy film. Mindent felírok, és nem is biztos, hogy mindenből végül kerek egész történet lesz, de jó, ha vannak kiinduló lehetőségek. Jelenleg is több ötlet kavarog a fejemben, amikből egyet már elkezdtem megírni, de persze még ennél is ködös, hogy pontosan hová fog majd kifutni.  De legalább már tudom, hogy képes vagyok rá, hogy fel tudok építeni egy sztorit, és papírra vetni a hozzá szükséges rengeteg szót.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként a férjemnek szoktam megmutatni, de ő mivel túl jól ismer, a hibákat is kevésbé szúrja ki. Van viszont három bétám, akiket Tiktokon ismertem meg, és ők rengeteget segítenek, mind lelkesedésben, mind inspirációban, mind ötleteikkel. Szerintem jó béták nélkül nem születhet meg egy jó történet, mert több szem többet lát. Hiába alakul az én fejemben úgy a sztori, ahogy, tudnom kell, hogy tényleg érthető, átlátható-e, ahogyan leírom.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mivel a férjem volt, aki ösztönzött, hogy végre vágjak bele, ha már olyan régóta vágyakozom rá, értelemszerűen ő a leglelkesebb támogatóm is egyben. Sokkal bátrabb, és nagydumásabb, mint én, és ennek ellenére, ha találkozom egy olvasóval pl. könyvátadás miatt, akkor a háttérbe húzódik, úgy kell odahívni, hiszen egyébként ő is ír. A lányaim is nagyon büszkék rám. Azért az nagyon jó érzés, amikor az ember hét éves kislány azt mondja, hogy „Büszke vagyok rád.” Ezek a pillanatok adják a legtöbb erőt. 

Mit üzensz az olvasóidnak? 

Olvassatok sokat magyar íróktól! Én azóta, hogy írni kezdtem, egyre több magyar írót ismerek meg személyesen is, vagy a könyveik által, és szerintem szuper történetmesélők vannak kis hazánkban. Szerintem az a jó, ha ez egy összetartó kis közösség tud lenni, ahol az írók is támogatják és segítik egymást, karöltve a lelkes olvasókkal.

Eva L. Reeves írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kabai Krisztina - ("Szerintem egy író sosem fogja azt érezni, hogy egyszer befejezett egy regényt. Mindig benne lesz az, hogy csiszolgassa, tökéletesítse, még akkor is, ha már megjelent.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kabai Krisztina írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónőnek az első regénye Pillangó címmel jelent meg, ami kapható e-könyvként és nyomtatott kiadásban is.

Forrás: Kabai Krisztina írói oldal

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Kabai Krisztinának hívnak, de mindenki Tinának, Tinusnak vagy éppen Ginának hív (ennek van egy nagyon vagány előzménytörténete és csak a szűk baráti társaságom bátorkodik így szólítani). A Krisztát és változatait kifejezetten utálom már gyerekkorom óta, mégis nagyon sokan neveznek így, legnagyobb örömömre. Ha három dolgot kellene mondanom magamról, ami úgy közrefog és elmond rólam mindent, azok a következők: írás+olvasás, ifjúsági tanács és néptánc. Ez a három tart életben és visz végig a mindennapjaimon. A sorrend mindig más, attól függően, hogy éppen milyen projektben vagyok benne.

Partiumban, Szilágyságban élek, 2025 őszén költöztem vissza a szülőfalumba, ahol egy újonnan alakult marketingügynökségnél dolgozom, mint kommunikációs. Mindeközben évek óta benne vagyok a megyei magyar ifjúsági tanács vezetőségében és bátorkodom belemászni mindenféle magyar kulturális program szervezésébe.

2021 karácsonyában jelent meg az első regényem, a Pillangó, azóta pedig szorgosan dolgozom egy nagyobb regényen és egy rövidebb történeten is.

Pillagó című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

2016.07.07-én kezdtem el írni (szóval idén lesz 10 éves az első változata), és nagyjából 2018-ban fejeztem be, azután csak csiszolgattam, kivettem és hozzátettem, végül 2022 januárjában leadtam a végleges változatot a kiadónak.

Mivel az alapkoncepció egy rendőrségi ügy, többször is átolvastam az aktuális jogszabályokat Magyarországra vonatkozóan, hiszen a történet Debrecenben játszódik. Egyeztettem jogászokkal, különböző fórumokon kérdezősködtem a szokásokról, munkamenetekről, de folyamatában is csiszolódott a történet háttérkoncepciója.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet teljes mértékben a valóságon alapul, nincs benne fantasy elem.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2012-ben, 12 évesen egy meseíró pályázatra (egy jó jegyért) írtam egy mesét. 2014-ben már fent voltam Wattpadon és szinte sorszalagra gyártottam a fanfiction-öket különböző fiúzenekarokról és énekesekről. Valamikor 17 évesen kezdtem el fantáziálni arról, hogy egyszer majd nagy regényíró leszek. 9 év elteltével ugyanilyen álmaim vannak. Úgy érzem, a Pillangóval megtettem az első nagy lépést a cél felé, de az igazi áttörést a következő regényem fogja hozni.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Nagyon érdekel a dark romance, rengeteg ilyet olvastam már, ha írni fogok ilyet, akkor nem feltétlen a tabudöntögetős, véres fajta van tervben, hanem az egyszerűbb, mégis sötétebb, maffiás szerelem, de a lélektani történetek írására szeretnék nagy hangsúlyt fektetni. Imádom - jó mazochistához híven - azokat a regényeket, amelyek egy kicsit szétszednek belül, amik miatt elsírom az összes könnyeimet, amiktől más szemszögből látom a világot. Ezt a hatást akarom én is elérni az olvasóimnál.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szerintem egy író sosem fogja azt érezni, hogy egyszer befejezett egy regényt. Mindig benne lesz az, hogy csiszolgassa, tökéletesítse, még akkor is, ha már megjelent. De amikor pontot tettem az utolsó fejezet végére, akkor úgy éreztem, végre megérkeztem oda, ahol lennem kell.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Régebben volt, de aztán egyetemen újságírás szakon voltam és alapból megosztottam az újságcikkeket, szösszeneteket, így már az egyetemi éveim elején rájöttem, hogy teljesen felesleges két identitás mögé bújnom. Úgysem írnék soha olyat, ami nem illik hozzám, vagy ami miatt más véleménnyel lesznek rólam az emberek.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, ez a kényelmes és komfortos, ebben tudok a legjobban ellazulni és jeleneteket kitalálni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Megvan az az érzés, amikor végignézel a munkádon, és azt mondod: “Na, igen! Ez igen! Ezért megérte fáradni!”? Nos, pont ilyen.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Eleinte impulzív, aztán végül tudatos folyamat.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A készülődő történet konkrétan a szívem egy darabja, nagyon sok olyan jelenet van benne, amit a való élet inspirált. A Pillangó kicsit más eset, az a kamaszkorom vágyálmaival van tele.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mindig változó, de általában tematikához nyúlok és elkezdek abba illő karaktereket kitalálni. Ilyen a készülődő regényem, aminek fókuszában a néptánc áll. Megnéztem a sztereotípiákat, készítettem pár perszónát, és azokat elkezdtem alakítani úgy, hogy tökéletesen át tudjam őket érezni. Innen már nem volt nehéz kitalálni a háttértörténetüket, hogy miért olyanok, amilyenek és aztán a történet adta magát.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mindig keresek bétaolvasókat - most is, mindig is. Ők szokták átnézni, javasolni, szólni, ha nem elég mély, vagy ha túl van komplikálva egy-egy jelent. A bétaolvasók igazi kincsek egy író életében.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Megszokták. Mindig is csodabogár voltam, mindig valahogy másként végeztem a dolgomat, mint ahogy a kortársaim. Az osztályból egyedül jártam néptáncra, ugyanitt én voltam az első, aki úgy döntött, hogy nem a faluban folytatja a középiskolát, hanem inkább ingázik és korán kel, de olyan szakon végez, ami közelebb áll a szívéhez. Egyetemen is a megyéből csak ketten voltunk ezen a szakon, nem volt ismerős a környezetemben. Természetesen büszkék rám, édesanyám maga is nagy könyvmoly, de ez nem egy tipikus foglalkozás a hétköznapi ember számára.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Tudom, hogy egy picit nehéz velem. Az elmúlt 4-5 évben az online kommunikációm nem volt valami sziporkázó, de bízom benne, hogy hamarosan visszatérhetek közéjük és ismét meglesz az a párbeszéd, ami évekkel ezelőtt jól működött. Idén nyáron-ősszel nagyot fog robbani az új regényem, csak legyenek figyelmesek és türelmesek!

 Kabai Krisztina írói oldala

Nyomtatott

E-book

A Booker-jelölt Rachel Kushner új regényében a radikális aktivizmus belülről omlik össze

 Rachel Kushner: 

A teremtés tava

„Mi vagyunk azok, folytatta, akik mozognak. A Föld forog, és mi nem érezzük. Megszűntünk elhelyezkedni egy nagyobb rendszerben, egy nagy tervben. Elvágtuk a kötelet, gyermekeim.”

A Booker-jelölt Rachel Kushner új regényében a radikális aktivizmus belülről omlik össze

Megjelenés: március 3.
Fordító: Ács Eleonóra
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 448 oldal

 

Leírás

 

A Booker-jelölt Rachel Kushner új regénye, A teremtés tava provokatív, feszült és kíméletlenül aktuális könyv. Egy volt amerikai titkosügynök történetét meséli el, aki fedett identitással beépül egy franciaországi radikális ököközösségbe, hogy belülről térképezze fel annak működését. Amit azonban talál, nem pusztán politikai szélsőségesség, hanem egy olyan zárt világ, ahol az ideológia lassan felülírja az emberi kapcsolatokat és a józan mérlegelést.

 

Kushner regénye politikai thrillerként indul, majd fokozatosan mélyebb kérdéseket tesz fel hatalomról, hitről és manipulációról. Nem ítélkezik, nem leegyszerűsít, hanem megmutatja, hogyan válik az elköteleződés önigazolássá, a közösség önmagát erősítő visszhanggá. A teremtés tava ereje éppen abban rejlik, hogy belülről láttatja azt a gondolkodásmódot, amely ma is egyre több társadalmi konfliktus mozgatórugója.

 

Az európai helyszín különös feszültséget ad a történetnek: Kushner amerikai nézőpontból, mégis érzékenyen és pontosan vizsgálja a kontinens politikai és ideológiai törésvonalait. A teremtés tava egyszerre izgalmas, nyugtalanító és gondolkodásra késztető regény. Olyan könyv, amely nemcsak szórakoztat, hanem vitára is ingerlő kérdéseket hagy maga után.

Fülszöveg

 

„Sadie Smith” – így mutatkozik be a francia vidéken található anarchista kommuna tagjainak a harmincnégy éves amerikai nő, aki tökéletes fedősztorival érkezik elvégezni küldetését. Sadie ugyanis ügynök, árnyékban mozgó megbízók parancsára igyekszik beépülni a célpontjai, a fiatal, radikális lázadók közé, akik forradalmat vizionálva az államhatalom felszámolásáról álmodoznak, ráadásul egyre közelebb kerülnek ahhoz, hogy tetté formálják az eszméiket. Sadie feladata: provokálni a tagokat, jelenteni róluk, és ha kell, megállítani őket. Bármi áron.

 

Azonban minden megváltozik, amikor felbukkan Bruno Lacombe, a radikálisok öreg mentora, a régmúlt megszállottja, aki csak e-mailben kommunikál a világgal, és aki szerint a modern élet problémáitól való szabaduláshoz nem a forradalom, hanem a visszatérés vezet – vissza az ősidőkig. Sadie, aki addig maga rángatta a szálakat, egyszer csak azt veszi észre: valaki más kezd játszani vele.

 

Rachel Kushner több irodalmi díjra jelölt regénye feszülten rétegzett thriller, szenvtelenül gyönyörű prózája egy olyan világba vezet, ahol a szerelem is fegyver, a múlt fikció, az igazság pedig csak egy újabb fedőtörténet. A teremtés tava hipnotikus olvasmány – kíméletlenül intelligens, sötéten ironikus és végzetesen lebilincselő.

 

A szerzőről

 

Rachel Kushner A teremtés tava, A Mars klub és más New York Times-bestsellerek szerzője. Írásaiért elnyerte a rangos Prix Médicis-díjat, valamint olyan további elismerések döntőse volt, mint a Booker-díj, a National Book Critics Circle-díj, a Folio-díj, és kétszer is jelölték az amerikai Nemzeti Könyvdíjra. Műveit eddig huszonhét nyelvre fordították le

A regényről mondták

 

„Teljesen beszippantott és lenyűgözött. A teremtés tava mesterien felépített, sodró tempójú noir, tele remek ötletekkel és igazi mélységgel. Rachel Kushner a generációja legizgalmasabb írója.” - Bret Easton Ellis

 

„A teremtés tava egyetlen hűvös, szellemes mozdulattal újrafogalmazza a kémregényt. Csak Rachel Kushner képes úgy egybefonni az ökológiai aktivizmust, a paranoiát és a nihilizmust, hogy abból egy feszültséggel teli, filozofikus thriller szülessen. Letehetetlen és elegánsan aljas könyv – ugyanakkor lírai elmélkedés fajunk eredetéről és végzetéről is. Egy ilyen ragyogóan mély regénynek nem volna szabad ennyire szórakoztatónak lennie.” - Hernan Diaz

Részlet a kötetből

 

„Mivel a tájékoztatókban, amelyeket kaptam, Bruno Lacombe Pascal Balmy és a Moulin tanítójaként és mentoraként szerepelt, az ő e-mailjeiben kerestem utalásokat arra, hogy Pascal és csoportja mit csinált, és mit tervez.

Hat hónappal ezelőtt földmunkagépeket tettek tönkre egy hatalmas ipari víztározó építésének helyszínén, egy Tayssac nevű falu közelében, nem messze a Moulintől. Öt hatalmas, egyenként több százezer euróba kerülő kotrógépet gyújtottak fel az éjszaka leple alatt. A dologgal Pascalt és csapatát gyanúsították, ám ez idáig bizonyíték nélkül.

Bruno Pascalnak küldött e-mailjei sok mindenre kiterjedtek, azonban semmi terhelőt nem találtam bennük Bruno azon állításán túl, hogy a víznek a talajban a helye, nem pedig ipari tározókban. Bruno azon lamentált, hogy az állam szerint jó ötlet lecsapolni a talajvizet a föld alatti barlangokból, tavakból és folyókból, majd hatalmas, műanyaggal kibélelt „óriástározókban” felfogni, ahol magába szívja a kioldódó mérgeket, amelyeket aztán a nap elpárologtat. Szerinte ez egy tragikus elgondolás, olyan pusztító hatású, amelyet talán csak az érthet meg, aki hosszabb időt töltött a föld alatt. Bruno szerint a vizet a természet már eleve felfogta a föld belsejében lévő saját, zseniális szűrő- és tárolórendszereiben.

Tudtam, hogy Bruno Lacombe civilizációellenes, aktivista szlenggel „anti-civver”. És hogy a délnyugat-franciaországi Guyenne megye – és annak ez a távoli szeglete, ahová épp megérkeztem – a korai emberek nyomait őrző barlangjairól ismert. Noha feltételeztem, hogy Bruno irányítja Pascal állami ipari projektek megállítását célzó stratégiáját, azt nem gondoltam volna, hogy Pascal mentora fanatikusan hisz egy bukott fajban.

Bruno szerint abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a Homo sapiens volt az, aki az emberiséget a mezőgazdaság, a pénz és az ipar irányába vezette. Az a rejtély azonban, hogy mi történt a Neander-völgyivel és az ő szerényebb életével, máig megoldatlan. Az emberek és a Neander-völgyiek jó tízezer évig átfedésben élhettek egymással, írta Bruno, de azt még senki sem derítette ki, hogy a két faj kölcsönhatásba lépett-e és hogyan. Hogy esetleg tudtak-e egymásról, de kerülték a találkozást. Vagy ebben az egybeeső korszakban olyan kevesen éltek Európában, hogy az erdők, hegyek, folyók és havasok zord és járhatatlan tájain nem is tudtak a másik jelenlétéről. Másrészt viszont, mondta Bruno, a genetikusok megállapították, hogy keveredtek és közös utódaik születtek – ami biztos jele annak, hogy tisztában voltak a másik „jelenlétével”. Vajon ezek az egyesülések szerelmen alapultak? Vagy nemi erőszak történt, a háborúk örök velejárója? Bruno szerint ezt soha nem fogjuk megtudni.”

 

Agave Könyvek