Weber Kristóf: Nyál - Könyvbemutató az Őszi Margón október 17-én!

 Weber Kristóf

Nyál

Láng Orsolya rajzaival

 

Megjelenik októberben!

Prae Kiadó

Ingyenesen letölthető a kiadó webáruházából

Letölthető

 Prae Kiadó, 2026

 

Szerkesztette: Balogh Endre

Borítóterv és illusztrációk: Láng Orsolya

Könyvbemutató az Őszi Margón október 17-én

Időpont: október 17., szombat 18 óra

Helyszín: Nemzeti Táncszínház, Kamaraterem

A szerzővel Orcsik Roland beszélget.

ESEMÉNY

Fülszöveg

Nagyvárosban élő, vidéki környezethez nem szokott plátói szerelmespár női tagja kibérel egy falusi házat. A pár itt tölt el három napot. A testi közelség és a testiség elutasítása olyan feszültség forrása lesz, ami tragédiához vezet.

Weber Kristóf ritmikus prózával mutatja be a szerelmesek hétköznapi történetét és kapcsolódásuk képtelenségét. Az egyforma hosszúságú mondatokat, frázisokat és fejezeteket tartalmazó, zárt szövegkompozíció a szerző szándéka szerint zenemű, de értelmezhető kisregényként vagy monodrámaként is.

Szerzője intenciója szerint jelen kötet színpadi mű és egy opera szövege, utóbbinak kottája a Prae Kiadó webshopjából díjmentesen letölthető.

 

Weber Kristóf ajánlása

2025 márciusában meghalt Tolnai Ottó. Vele volt egy régi tervem: csináljunk egy melodrámát egyetlen színészre. Aztán nem csináltuk meg, és mikor meghalt, akkor szembesültem azzal, hogy már nem is fogjuk. Emiatt írtam meg ezt a történetet. Ekkortájt olvastam Gunther Kletetschka elméletét arról, hogy nemcsak a tér, hanem az idő is lehet háromdimenziós. Az elmélet felszabadító hatással volt rám. Így írhatok olyan autofikciót, amelyben nemcsak a múlt, hanem az általam elképzelt jövő is tényezővé válik. A kialakításhoz egy középkorban gyakori formát használtam: a ritmikus prózát. A szöveget hangként kezeltem, így a Nyál egy szövegkompozíció, azaz zenemű is, melyhez Láng Orsolya készített illusztrációkat. A történet pedig egy plátói szerelmespár kapcsolatának feszültséggel teli három napját meséli el a pár férfi tagjának szemszögéből. Weber Kristóf. 2026. szeptember 9.

 

Részlet a kötetből

 

Rezgés

 

Hétfő

 

Nyál miatt csúszik a csókunk, míg a szólás szerint másoknál elcsattan ugyanez a gesztus. Hétfő van, és a múlt héten nem voltunk temetésen, sőt semmilyen szomorú eseményen. Esküvőn, örömünnepen és névadón ketten közösen kézen fogva sosem vettünk részt. Persze azért idén is, ahogy tavaly meg tavalyelőtt, szintén meghalt néhány régi barát. Nem tudjuk, mennyi temetésen kéne részt vennünk, hogy vigaszt tudjunk nyújtani mindenkinek. A távolabbi ismerőseinkén, akiket nem szeretünk, mégis nagyon kötődnek hozzánk.

 

A hozzátartozóság olyan állapotot jelent, amely bárkit megválthatóvá tehet. Mindenki lehet kivétel, viszont mi nem tartozunk senkihez, akik már régen meghaltak. Nem voltunk eléggé meglepők, inkább zűrzavarosak, kiszámíthatók lehettünk talán. Hiszen a váratlanság gyakorisága közelebb hozhat egymáshoz néhány várakozót. A szerencsénk hagyott el, esélyes jó, mely csak úgy megvillan, mikor nincs végső elégtétel. Nem költözünk el a gyökerek miatt, így nem tudunk megújulni, ezért van várakozás. 

 

Az udvaron sár volt, átmeneti állapotú, hol lapos, máshol mélyülő csatakokban. Nem tudni, hogyan lett ennyire sok sár, ilyen rekkenő melegű, fényes kánikulában. Ritmusokat adunk egymásnak, megnöveljük a tervszerűtlenség váratlan kockázatát. Bent ragadunk a tornácon, közben arra gondolunk, hogy kint majd háttal állunk az oszlopnak. Milyen szép lett volna, hogy csak nézünk ki a fejünkből, támaszkodva, merthogy akkora sár volt! Kevés időt tartózkodunk mindenhol, mert a tartózkodás nem igazán jellemző miránk.

 

A déli harangszó kis rádióból szólalt meg, a legjobb műsornak sokan ezt tartották. Ilyenkor mindig felhangosítjuk a rádiót arra az egy percre, amíg a harang szól. Valamelyik harang megszólal azért, hogy rejtse más harangoknak a meg nem szólalását. Délben vége a délelőttnek, üresedik az udvar, mert a dél a rettegés ideje. A hőség órája, a bujaság órája, hedonista örömet ígérők órája. A bűnös kéj órája, mikoron Diego Rivera megölelte Frida Kahlo húgát.

 

Szegény lány azt gondolhatta, ő is lesz valaki, ám mégis csak Frida Kahlo húga maradt. Déltől sietni kell, sok még a napi tennivaló, és az ébrenlét fele sajnos eltelt. A dél nem kegyes, amint a vágy emléke az, és visszasírja a pimasz legyek tömegét. Mert fél percnyi időre se hagyták nyugodtan az embert a hűvös falusi vályogházban. A ház mellett lófarm volt, erős lóhúgyszag áradt a kukoricás réten a lejtős völgyben. Így az esti szélcsend illatának nem volt semmi esélye: büdös volt minden évben a nyár.

 

Megrendelhető a kiadó webáruházában

Prae Kiadó

Ingyenesen letölthető a kiadó webáruházából

Letölthető

Prae 20 – évforduló és társadalmi traumafeldolgozás – Petőfi Irodalmi Múzeum, Október 9–10

 Prae 20 – évforduló és társadalmi traumafeldolgozás

Művészeti platformok, irodalompolitika, társadalmi traumafeldolgozás

Petőfi Irodalmi Múzeum, Október 9–10.

ESEMÉNY

Huszadik éve jelenik meg a prae.hu művészeti portál, és azóta ad ki könyveket a Prae Kiadó – ezt ünnepli a „Prae család" az elmúlt 20 év eseményeit áttekintve, és a társadalmi traumafeldolgozás is megjelenik az eseményen. A kétnapos eseménynek – beszélgetéssorozatnak, felolvasásoknak – a Petőfi Irodalmi Múzeum ad otthont október 9-én és 10-én délelőtt tíztől este nyolc óráig.

Szentkuthy Miklós azonos című regényére utal a 'Prae' név, melyhez a lapalapítók szóbeli hozzájárulást kaptak Tompa Máriától, az író hagyatékának kezelőjétől. A szócska latinul elöljárószóként és igekötőként használatos, a jelentése 'elő, előtt, előre, elé, elülső'.

Bár a történet a Prae irodalmi és kultúratudományos folyóirat 1999-es létrehozásával indult, annak szerkesztői korán felismerték, hogy online jelenlét nélkül a léte is veszélybe kerülhet. Ezért megszervezték a prae.hu művészeti portált, ami 2006 októberében indult. A portál első szerkesztősége a következőképpen alakult: Árvai András (építészet), Baglyas Erika (art és design), Danczi Csaba László (, zene), Forgács Nóra Kinga (szerkesztőségi asszisztens), Győrei Zsolt (színház), Péczely Dóra (irodalom), Schreiber András (film) a főszerkesztő-helyettes Pál Dániel Levente, a főszerkesztő Balogh Endre volt, és az alapítók közt dolgozott Barta András, aki nem vállalt szerepet a szerkesztőségben. (A Litera híre 2006-ban.)

A Prae Kiadó 2006-ban jött létre, első kiadványa az Udvariatlan szerelem című obszcén középkori antológia volt Bánki Éva és Szigeti Csaba szerkesztésével, Gyulai Líviusz grafikáival – rögtön ezért a könyvért Szép Magyar Könyv díjat vehetett át az országszerte ismert grafikusművész.

Hogy ez elmúlt húsz évről árnyaltabb képet kapjunk, és a jövő felé hidat építsünk, Menyhért Anna szervezésében társadalmi traumafeldolgozással kapcsolatos programokra is sor kerül.

Program

Október 9. 

10:00-11:20 Minden és semmi – irodalompolitikai kerekasztal

Balogh Endre (Prae), Cseicsner Otília (Rádiófórum), Dányi Dániel (MEGY, elnökségi tag), Gács Anna (a Szépírók Társasága korábbi elnöke), Németh Zoltán (Bázis, társelnök), Zilahi Anna (Irodalmi Szakszervezet, elnökségi tag)

11:30-13:00 Írói túlélési stratégiák 

Bárány Tibor (filozófus, kritikus), Horváth Györgyi (irodalomtörténész, kultúrakutató, kritikus), Jenei László (író, a Műút főszerkesztője), Peer Krisztián (költő), Vida Kamilla (költő, újságíró). Moderál: Seres Lili Hanna (költő, az Irodalmi Szakszervezet elnökségi tagja)

14:00-15:30 Társadalmi traumafeldolgozás: koncepciók

Menyhért Anna (traumakutató), Ónody-Molnár Dóra (újságíró), Orvos-Tóth Noémi (pszichológus). Moderátor: Agárdi Izabella (történész)

16:00-17:45: Mi történt 20 év alatt a művészetekben? 

A prae.hu művészeti portál rovatvezetői beszélgetnek meghívott vendégeikkel. Az építészet, az irodalom és a zene kapcsán.

Bánszegi Bíborka (építész, az Építészfórum szerkesztője), Borsai Szandra (építész, író, a prae.hu építészet rovatának vezetője) és Martinkó József (építészeti szakíró, az OCTOGON építészeti és design magazin főszerkesztője és kiadója).

18:00-20:00 Felolvasnak a Prae Kiadó szerzői – moderál L. Varga Péter 

Lichter Péter, Kayla Czaga (művei videón és magyar fordításban), Weber Kristóf, Kovács Edward, Kornis Mihály

Október 10.

10:00-10:15 Az Osvát-díj átadása. A díjazott Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyóirat főszerkesztője.

10:15-11:20 Mi kell ma? Irodalmi platformok pre-NER és poszt-NER

Károlyi Csaba (Élet és Irodalom), Lágy Kornél (kaleidoszkóp), Nagy Gabriella (Litera), Tóth Ramóna Mirtill (Kalligram folyóirat, nincs online). Moderátor: Horváth Florencia (prae.hu)

11:30-13:00 Ki szavatol a szerző biztonságáért?

Hogyan ad biztonságot a szerzőnek a kiadó: Dávid Anna (Magvető Kiadó) Simon Márton (Okapi Kiadó) és Balogh Endre (Prae Kiadó) beszélgetnek.

14:00-15:30 Társadalmi traumafeldolgozás: hogyan tovább?

Adler Kata, Menyhért Anna (traumakutató, egyetemi tanár), Pistyur Veronika (CEO Bridge Budapest), Szarvas Zsolt (újságíró, a Neves Névtelenek képviselője). Moderátor: Virginás Andrea (egyetemi docens)

16:00-17:45: Mi történt 20 év alatt a művészetekben? 

A prae.hu művészeti portál rovatvezetői beszélgetnek meghívott vendégeikkel

16:00 – 16:30 Dombai Dóra (esztéta, filmkritikus, a Veszélyes lehet a mozi című könyv szerzője), Forgács Nóra Kinga (a prae.hu filmrovatának egykori rovatvezetője, filmkritikus, jelenleg addiktológiai konzultáns, terápiás munkatárs a Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatnál) és Kiss Dalma (filmkritikus, a prae.hu filmrovatának rovatvezetője)

17:00 Boczán Bea, a prae.hu gyerekrovatának vezetője, Gesztelyi Hermina egyetemi oktató és irodalomtörténész, Vinczellér Kata magyar-média szakos tanár és a HUBBY Magyar Gyerekkönyv Fórum elnökségi tagja

18:00-20:00 Felolvasnak a Prae Kiadó szerzői – moderál Péczely Dóra

Csordás Kata, Mohácsi Balázs, Méhes Károly, Nyerges Gábor Ádám, Veszprémi Szilveszter

Facebook-esemény, melyen jelezhető a részvétel

Prae 20. Művészeti platformok, irodalompolitika, társadalmi traumafeldolgozás

Szervezők: Balogh Endre, Horváth Florencia, L. Varga Péter, Menyhért Anna, Péczely Dóra

Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum

Időpont: 2026 október 9-10.

A belépés díjmentes.

A szervezők programváltozás jogát fenntartják.

A program támogatója a Nemzeti Kulturális Alap.

Lars Fr. H. Svendsen: Hülyék, idióták és hülye idióták – Megjelenik szeptember végén!

 A hülyeség filozófiája

Lars Fr. H. Svendsen

Hülyék, idióták és hülye idióták  

 

Megjelenik szeptember végén!

Lira

Bookline

Book24

Figura Könyvkiadó, 2026

Fordította: Veress Dávid

Szerkesztette: dr. Dávid Gyula

Borító és kötésterv: Kiss Barnabás

Fülszöveg

Hülye vagyok. Akárcsak te. Sőt, idióta vagyok. Épp mint te. Időnként hülye idióták is tudunk lenni. Az az idióta játssza a legnagyobb szerepet az életedben, aki reggelente szembenéz veled a tükörben. Ez a könyv arra szeretne lehetőséget nyújtani, hogy eltűnődhess a saját hülyeségeden, és ne csak másokban ismerd fel – amire egyébként bőven adódik alkalom.

Örömmel „hülyézünk” vagy „idiótázunk” le másokat, még akkor is, ha alkalomadtán a saját korábbi énünket ítéljük tök hülyének. Ez az önfelismerés általában azonban elmarad. Ez a könyv ellát néhány tanáccsal ahhoz, hogyan ne legyünk túlságosan hülyék vagy idióták.

 

„Az ember lehet hülye, idióta vagy hülye idióta egy területen, és okos egy másikon. De aki egy területen hülye idióta, hajlamos más területeken is annak lenni, mivel a hülye idiótát nagyobb fokú magabiztosság jellemzi, mint azt, aki »csak« hülye vagy idióta.”

 

Beleolvasó 

„Hülye vagyok. Akárcsak te. Sőt, idióta vagyok. Épp mint te. Időnként hülye idióták is tudunk lenni. Az én hülyeségem és idiótaságom csekélyebb jelentőséggel bír a számodra, mint a sajátod. Elvégre az az idióta játsza a legnagyobb szerepet az életedben, aki reggelente szembenéz veled a tükörben. Ez a könyv arra szeretne lehetőséget nyújtani, hogy eltűnődhess a saját hülyeségeden, és ne csak másokban ismerd fel – amire egyébként bőven adódik alkalom.

Örömmel „hülyézünk” vagy „idiótázunk” le másokat, még akkor is, ha alkalomadtán a saját korábbi énünket ítéljük tök hülyének. Ez az önfelismerés hol hirtelen jön, hol hosszabb időt vesz igénybe, általában azonban elmarad. Egyfajta önsegítő könyv ez tehát, néhány – kétségtelenül nagyon általános – tanáccsal ahhoz, hogyan ne legyünk túlságosan hülyék vagy idióták.

A hülyeség filozófiájának szükségességét többek között sokak közösségi médiában tanúsított magaviseletével lehet alátámasztani. Egyszerűen a rossz gondolkodás és az abból fakadó viselkedésformák özöne érhető tetten. Mivel az idióták hajlamosak kitűnni, a hülyeség és az idiótaság mértékét könnyen túlbecsülhetjük. Mindenesetre, úgy tűnik, hiány nincs belőle.

Mi, emberek, szinte határtalanul ostobák tudunk lenni. Amint arra az angol író, Terry Pratchett (1948–2015) rámutat: „Ha az ember egy nagy kapcsolót helyezne valami barlangba egy táblával, amelyen az áll, hogy »Világvége-kapcsoló. KÉRJÜK, NE NYÚLJON HOZZÁ!«, még megszáradnia sem lenne ideje rajta a festéknek.” Kevesen vagyunk ennyire idióták, néhányan mégis azok. Rengeteg hülyeség kitelne mindannyiunktól, vannak azonban, akikre ez a tulajdonság olyannyira jellemző, hogy elsősorban ez határozza meg őket.

Azért vagyunk mindnyájan hülyék, mert a hülyeség elválaszthatatlanul összefügg a gondolkodási képességünkkel. A „hülyeség”, ahogyan arra ebben az esszében tekintek, a gondolkodási képességünk kihasználatlanságát, az „idiótaság” pedig ugyanezen képesség rossz használatát jelöli. A „hülyeség” és az „idiótaság” fogalmát nem rajtunk kívül álló körülmények okozta hiányosságokhoz kötjük, hanem olyan hibákhoz, amikért jogosan lehet bírálni minket. Én azokról írok, akik „normális” vagy még magasabb szinten működnek.

Persze, nem is olyan ritkán felmerülhet a kérdés, hogy a kommentszekciókban és egyéb fórumokon megnyilvánuló emberek egy részének kognitív működési szintje egyáltalán „normálisnak” nevezhető-e, és korántsem egyszerű eldönteni, hol húzzuk meg a határt a „normális” és a „nem-normális” között – ebbe a vitába azonban nem bocsátkozom bele.

Ellenben szem előtt tartom azokat a magas intelligenciával rendelkező embereket, akik ennek ellenére minősülnek egyszerre hülyének és idiótának. Például attól még, hogy valaki képes matematikai bravúrokra, vagy világelső az új rákgyógyszerek kifejlesztésében, még lehet olyan hülye, mint a sötét éjszaka, vagy valóságos idióta sok más téren. Sőt, talán hajlamosabb rá, mivel az egyik területen szerzett képessége azt a megalapozatlan hitet ébresztheti benne, hogy minden másban is kiváló. Sokakkal találkoztam már, akiknek elmondásuk szerint magas az IQ-juk. Annyi közös bennük, hogy nem tűnnek különösebben okosnak, és gyakran semmi említésre méltó teljesítményt nem tudnak felmutatni. Természetesen vannak olyanok is, akiknek magas az IQ-juk, okosak és el is értek valamit, de az IQ-juk számánál általában sokkal fontosabb dolgok kötik le őket.

Mindannyian teszünk idióta dolgokat. Nem én tűnődtem el először azon, hogy mégis miért nem ellenőriztem, hogy tényleg lekapcsoltam-e a biztosítékot, mielőtt nekiestem acélfogóval a villanyvezetéknek. Ilyen helyzetekben a világ azonnal visszajelzi, hogy nem jártunk el különösebben körültekintően. Nagyjából meg szoktuk úszni ezeket a helyzeteket, és legalább egy darabig nem követjük el ugyanazt a hibát, azonban nem mindig végződik szerencsésen a dolog. Az úgynevezett Darwin-díjon mindig jót lehet derülni, bár tragikus módon csak azoknak ítélik oda, akik valamilyen apró szolgálattal hozzájárultak az evolúcióhoz azáltal, hogy látványosan ostoba vagy idióta módon lelték halálukat, vagy váltak terméketlenné, és ezáltal vonták ki magukat a génállományból. Az egyik kedvencem az a kanadai ügyvéd, aki legjobbnak látta élőben demonstrálni egy bizonyos ablaküvegtípus törhetetlen mivoltát, ezért nekivágta magát a huszönötödiken. Az üveg kiállta a próbát, az ügyvéd azonban nem ellenőrizte az ablakkeret megfelelő teherbíróképességét, ami szerencsétlenségére elengedte az üveget. Nem meglepő módon tízből kilenc díjazott férfi.

A világ visszajelzése vizsgaeredmény formájában is érkezhet. Dolgozatjavítás közben rendszeresen bele lehet futni olyan hallgatókba, akiknek jóllehet fogalmuk sincs a tananyagról, mégis igyekeznek legjobb tudásuk szerint válaszolni az adott kérdésre. Egyiküknek az elsietett általánosítások (például: minden hátsó sorban ülő hallgatón fehér póló van) és a tudományos törvények közötti különbséget kellett megragadnia, amit a következőképp oldott meg: „a különbség az, hogy a tudományos törvényeket a király hozza.” A javító ilyenkor elmosolyodik, megvakargatja a fejét, és igyekszik rekonstruálni, mi járhatott a hallgató fejében, majd még szélesebb mosoly ül az arcára, amikor rájön, hogy az illető többek között a tudományos és a jogi törvények közötti különbséget sem érti.

Ez az esszé a filozófia erény-episztemológia nevű ágához tesz hozzá egy kevéskét. Az „episztemológia” a görög episztémé (’ismeret, tudás, tudomány’) és logosz (’szó, érv, elmélet’) szavak összetétele, vagyis ismeretelmélet. Az „erény” a görög areté fordítása, ami azt írja le, hogy mit jelent kiválónak lenni. Az erényetika tehát annak a tana, hogy hogyan lehetünk kiváló cselekvő lények, az erény-episztemológia pedig annak, hogy hogyan lehetünk kiváló megismerő lények az erényekkel kapcsolatban. Az esszé kiemel néhány jellemvonást annak kapcsán, hogyan és miért múljuk magunkat alul megismerő lényként. Az arrogancia, a szűklátókörűség, a makacsság, az érvekre való érzéketlenség, a hibák beismerésének hiánya vagy képtelensége, a felületesség és a hanyagság mind gátolja a józan gondolkodást. Ha épeszű szeretnél maradni, ezeket a tulajdonságokat fel kell tudnod ismerned és le kell küzdened magadban.

Immanuel Kant (1724–1804) megkülönbözteti a lélek „fogyatékosságait” és „betegségeit”, és úgy véli, hogy kategorikus határ húzódik a kettő között. Én inkább fokozatos átmenetet látok itt, mivel a lélek „fogyatkozása” könnyen betegségbe csaphat át, ha kellően szélsőségessé válik. Amikor például összeesküvés-elméletekre hajlamos emberekkel állunk le vitatkozni, gyakran nem világos, hogy a határ melyik oldalán állnak, bizonyos esetekben pedig nehéz nem arra jutni, hogy ez nem puszta hülyeség vagy idiótaság, hanem valóságos őrültség, olyannyira meghaladja az emberi racionalitás minden észszerű mércéjét. Az idiótaság számomra kicsit olyan, mint a légypapír. Túl sok órát töltöttem el az életemből szinte bármiről szóló abszurd összeesküvés-elméleteknek vagy az alternatív gyógyászat legőrültebb elképzeléseinek szentelt honlapokon. Valószínűleg nem lettem bölcsebb tőle, de kétségtelenül megvolt a maga szórakoztató értéke.

Itt ellen lehetne vetni, hogy egyszerűen hülyének bélyegzem azokat, akik nem értenek velem egyet – ami valóban hülyeség volna, ha egészében ad hominem érvelést folytatnék, vagyis a személyeket támadnám a nézeteik helyett. Ebben az összefüggésben azonban nem az a döntő, hogy pontosan milyen nézeteket vallasz, hanem hogy miért teszed. Nem azért vagy hülye, mert tévedsz. A tévedésed módja határozza meg, hogy hülye vagy-e. Lehetnek teljesen helytálló nézeteid egy kérdést illetően, azonban ha hülye módon jutottál hozzájuk, hülye vagy. Olyan ez, mint az ittas vezetés: attól még, hogy épségben hazaértél anélkül, hogy bárkiben kárt okoztál volna, ugyanúgy részegen vezető idióta maradsz.

A hülyeség és az idiótaság nem ismeri fel önmagát – vak a hülyeségre és az idiótaságra. Ugyanakkor a belátás lehetősége mindig adott, mivel mindannyian képesek vagyunk egyszerre több gondolat befogadására, ilyenképp pedig felismerhetjük önmagunkban a hülyeséget és az idiótaságot is, ha nyitottak vagyunk arra a tényre, hogy ezek bennünk is jelen vannak. Mások hülyeségét és idiótaságát a sajátunkénál sokkal könnyebb felismerni, amint arra A hegyi beszéd is helyesen rámutat: „Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!”

A filozófia alapvetően az önreflexióról szól, arról a munkáról, aminek során az ember a saját gondolkodási szokásait és szemléletmódját tudatosítja. Ezt az önismereti munkát senki sem végezheti el helyetted. Neked magadnak kell megtenned. Egy ilyen könyv legfeljebb abban segíthet, hogy tudatosítsa benned a hülyeségre, az idiótaságra és a hülye idiótaságra való hajlamodat, illetve rámutasson néhány dologra azzal kapcsolatban, hogyan és miért mész fejjel a falnak. Utána viszont rajtad múlik, hogy kezdesz-e vele valamit – tudva, hogy ez vég nélküli, sziszifuszi munka.”

 

Kapható a kereskedelmi hálózatokban!

Lira

Bookline

Book24

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ilonka Anna ("Én csak azt szeretném, hogy az olvasók nyissanak az olyan írók felé, akiknek jóval kevesebb támogatás jut, mint akik hagyományos kiadónál jelentetnek meg.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban újra interjú készül Ilonka Anna írónővel, akinek azóta már a 4. kötete jelent meg. Aki esetleg nem tudná, az írónő BL (Boys Love) regényeket ír. A regények sorrendben Gondoltad volna, Ezt akartad? (Gondoltad volna 1-2), Itt a vége? és az Áll az alku? címmel.

Kérlek, mesélj magadról? Azóta a negyedik regényed is megjelent, milyen érzés? Hogy érzed ezzel kapcsolatban?

Ismét hálás vagyok a lehetőségért. Köszönöm, jól vagyok. Gőzerővel dolgozom a következő regényemen. Minden szabad percemet lefoglalja az írás, szerkesztés, tervezés.

A negyedik regényem megjelenését is ugyanúgy éltem meg, mint az elsőt. Továbbra is hihetetlen számomra, hogy a történeteimet várják, olvassák, és többnyire szeretik.

Az érzés, hogy fizikálisan is kézbe tudom venni, leírhatatlan. Büszkeség tölt el, hogy megint megcsináltam.

Gondoltad volna sorozatod, az Itt a vége? és az Áll az alku?  c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Attól függ, hogy miről írsz. Egy romantikus történetet, aminek megvannak a sajátosságai egyszerűbb. A zombis történetemnél emeltem a tétet. Fel kellett építeni egy világot. Utánanézni, hogy az idő múlásával hogyan változik meg a környezet. Mi történhet az épületekkel, és egy posztapokaliptikus világban hogyan változnak meg az emberek.

Az Áll az alku? pedig egy sportrománc, amit nagyon hitelesen kellett megírni. Rengeteg kutatómunkát végeztem, és nem féltem kérdezni. Egy jó történethez az is kell, hogy hitelesen adjuk át az olvasóknak a valóságot.

Általában három hónap alatt megírom a kéziratot, de ehhez nem kevés alázat és munkaidő kell.

Itt a vége? és az Áll az alku? című könyveid nem tartoznak a Gondoltad volna? sorozathoz, miért? Önálló regények vagy folytatódnak majd?

A Gondoltad volna „sorozat” kétrészes, nem is tervezem folytatni.

Az Itt a vége? című regényem teljesen más világ. A világépítés, a cselekmény… Elvileg önálló kötet, de sokan szeretnék, ha kapna egy folytatást. Aminek megvan az alapötlete, csak még nem döntöttem el, hogy ténylegesen meg is írom-e.

Az Áll az alku? szintén egyrészes, nem tervezem a folytatását. Szépen le lett zárva.

Történeteidben mennyire van jelen a fantázia és valóság?

Ez a könyv műfajától függ.

Az is igaz, hogy az egyik nincs meg a másik nélkül. Amennyire tehetem, ragaszkodom a valósághoz, de ha a műfaj engedi, akkor hajlandó vagyok elrugaszkodni a valósághoz. Nem mindegy, hogy egy zombis történetről vagy sportrománcról van szó.

Könyveket kiknek ajánlod? Hány éves kortól érdemes kézbe adni?

Férfiaknak és nőknek egyaránt, és mindenképpen 18 éven felülieknek. Nem viccelek. A történeteimben erősen jelen van a szexualitás. Ami – szerintem – nélkülözhetetlen egy jó történetben. De ez relatív. Viszont aki nem szereti az explicit jeleneteket, a valóság leírását, annak nem ajánlom.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2022-ben jött a sugallat.

Mindig is szerettem olvasni, de eszembe se jutott írni. Aztán jött a BL szerelem… Olvastam is a témában, de valahogy egyik regény sem az volt, amire én vágytam. Ezért döntöttem. Majd én megírom magamnak azt a történetet, amit olvasni akarok. A folytatást pedig már tudjátok…

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mindenképpen.

Bármiről szívesen írok, ha megragadja a fantáziámat. Kevesen tudják, de írtam már verseket, történelmi ihletésű novellát és sci-fit is. Megjelentek nyomtatásban. Nemrég fejeztem be a következő regényem kéziratát, és elkezdtem egy újat. Például az disztópia. Szóval csak a képzeletem szabhat határt.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amikor pontot teszek a kézirat végére még semmilyen. Tudom, hogy sok dolgom lesz még vele. Majd a szerkesztés befejeztével, túl a tördelésen jön a magány érzése. Elengedem, és egy űr keletkezik bennem, amit gyorsan be kell töltenem.

Vannak kedvenc BL regényeid?

Természetesen vannak. Bár, amióta elkezdtem írni nem olvasok ebben a műfajban. Egy oka van: nem szeretném, hogy elbizonytalanítson. Akarva-akaratlanul összehasonlítanám a saját történeteimmel, és kételyek ébrednének bennem. Csodálom azokat az írókat, akiknek ez nem okoz gondot. Ritkán azért teszek kivételt.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első mindig különleges. Még most is nehezen hiszem el, hogy elindultam ezen az úton. De megtettem, és folytatni fogom. Csodálatos érzés tudni, hogy amit alkottam, azt mások olvassák és szeretik.

Nemrégiben fedeztem fel BL (Boys Love) regényeket. Miért így nevezik?

A boys love kifejezés Ázsiából származik. Férfiak közötti romantikus érzelmi és szexuális kapcsolatra utal. Több típusa van. A lágyabb, érzelmekkel teli történeteken át egészen az erotikusabb töltöttségig. Nem titok, hogy én az utóbbit preferálom.

Egyre több sorozatban kap szerepet a BL, pl Tikokon szoktam látni Ázsiai és Amerikai szerepekben. Hazánkban nem igen elfogadott dolog. Mit gondolsz erről?

Magyarország kis ország, és az emberek – tisztelet a kivételnek – nem eléggé elfogadók. De hiszem, hogy egyszer megtörténik a változás, és akkor ezeket a történeteket is nyugodt szívvel fogják leemelni a polcokról. Hiszen a könyvet nem az határozza meg, hogy a szereplők azonos neműeket szeretnek-e vagy sem.

A történetnek legyen lelke, meséljen el valamit. Ha az olvasó becsukja a könyvet és felsóhajt, és azt gondolja, hogy ez jó volt, akkor én is elégedett vagyok.

Sajnos rajtad kívül nagyon kevés hazai író van aki BL regényt ír. Miért?

Azért vagyunk páran.

Ennek több oka is lehet. Műfajidegen a számukra. Nem jött még meg az ihlet, vagy elhatárolódnak. Az is benne van, hogy nem szeretnék, ha ez alapján ítélnék meg őket. Minden zsáner beskatulyáz valamilyen szinten és nehéz kitörni belőle.

Az sem biztos, hogy az aktuális olvasótáborod jól fogadná, és egy új közösséget kialakítani borzasztóan nehéz.

Ráadásul az olvasóközösség kis szegmense olvas BL-t. Fogyás/értékesítés szempontjából ez sem utolsó. A kiadók sem szeretnének kockázatot vállalni. Szóval ez több összetevős.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Fejben – papíron – meg kell lennie a vázlatnak, hogy nekiüljek írni. De hagyom a szereplőket életre kelni, hogy kövessék el a saját hibáikat. A végén segítek nekik kiegyenesíteni az útjukat.

Honnan jött az ötlet, érzés, hogy BL regényt írj és rögtön 4 regényed jelent is meg.

Ez a téma érdekel.

Írhatnék trendi könyveket, belemerülhetnék a jelenleg keresett zsánerekbe, de nem teszem. Pedig lehet, hogy jobban járnék. De szeretem azt csinálni, amit én akarok. Az, hogy millió és egy nehézség gördül elém, nem zavar. Majd megoldom. A szabadság érzése, hogy azt írhatok és arról, amiről én akarok, felbecsülhetetlen.

Jelenleg 4 regényed jelent meg, vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Minden könyvemben több kedvenc jelenetem van, de elférnek egymás mellett. Néha a legfájdalmasabb fejezeteket a legjobb megírni. Szóval nem, nincs olyan rész, amit nehezen írnék meg.

Mit gondolsz, ma BL regényíróként nehéz érvényesülni? Kitűnni más könyvek közül?

Kezdjük azzal, hogy eleve magyar szerzőként nehéz érvényesülni. Az olvasókban ott az előítélet, hogy ha hazai író tollából származik egy könyv, az nem biztos, hogy jó lesz. Tisztelet a kivételnek, és örülök, hogy vannak olyan olvasók, akik igenis olvasnak hazai szerzőtől.

Magyarországon az olvasótábor szűk szegmense olvas LMBTQ regényeket. Ráadásul, ha nem hagyományos kiadónál jelensz meg, úgy még nehezebb. Nem ismernek, félnek tőled, nem akarnak kockáztatni. Részben megértem őket. Viszont így tényleg nagyon nehéz.

Kitűnni? Azt hiszem, ez rossz szó rá. Nem állítom, hogy az én regényem jobb, mint a másik íróé. Azt sem, hogy profin van megírva, és olyan dolgokat olvashatsz benne, amit máshol nem.

Én csak azt szeretném, hogy az olvasók nyissanak az olyan írók felé, akiknek jóval kevesebb támogatás jut, mint akik hagyományos kiadónál jelentetnek meg.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Eszembe jut egy jelenet, és köré építek egy egész történetet. Mindegy, hogy az elején, a végén vagy a közepén van. Szerencsére még nincs szükségem inspirációra, teli vagyok regényötletekkel. Lehet, majd eljön az a pont is, amikor válságba kerülök. Akkor törhetem a fejem, hogy miből is inspirálódjak. De biztos vagyok benne, hogy megoldom.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A szerkesztőmnek küldöm el legelőször. De az nem jelenti azt, hogy ő olvassa el elsőnek. Van kettő-három előolvasóm, akik megjegyzésükkel, meglátásukkal, biztatásukkal segítenek a kézirat minőségének emelésén. Javaslatokat tehetnek, de bele nem szólhatnak. Az író döntése, hogy mit fogad meg és mit nem.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A szüleim végtelenül büszkék voltak, amikor belekezdtem. Az én sikerem az övéké is volt, és most is az. Nélkülük nem itt tartanék. A könyvekben megjelenő bizonyos gondolatokat nekik köszönhetem.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Köszönöm, hogy újra és újra bizalmat szavaznak nekem. Ha nem tennék, nem hozhatnám el az újabb történeteimet. Remélem nem fognak csalódni bennem, és a továbbiakban is kiszakíthatom őket a megfáradt hétköznapokból. Mindenkinek köszönöm aki velem tart, és azoknak is, akik majd fognak.

Neked pedig a lehetőséget.

Puszi és ölelés!

Anna

Búcsú a kedvenc írómtól Brett O'Conortól. (Ég veled, Brett!")

Rendhagyó és szomorú blogbejegyzéssel érkeztem, Brett O’Conor életmentő műtét közben elhunyt.

Akkor éjjel, író párja közölte a facebook oldalon a hírt, alig akartam elhinni. Egy tehetséges, szimpatikus, barátságos író ment el. Hirtelen. Alig pár hete beszéltem utoljára aug.23-án. Amikor is meghívtam a insta csoportba, mivel elértem az 1000 követőt, rögtön őt meghívtam.

Egy hatalmas űrt hagyott, és minden olvasó számára. De ki is volt Ő?

Ő írta A Vérengző sorozatot, Azután trilógiát, Az üreget és A tizenharmadik smaragdtáblát és egy fantasy történet Holdhományt is.

Beszélgettünk Azután első részéről és azon belül egy morális kérdésekkel kapcsolatban is, mely blogomon is fent van.

Azután trilógia

Számomra A Vérengző sorozata a kedvencem, imádtam minden sorát. S ez el is mondtam. Szerencsésnek és megtisztelve érzem magam, hogy segíthettem és támogathattam a könyvei promotálásában.

A Vérengzők sorozat

A tizenharmadik smaragdtábla

Az üreg

Holdhomány

Ritkán sikerült emberi időben összefutni virtuálisan, mert mindig éjjel vagy hajnali órákban beszélgettünk.

Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy elment, tudva, hogy már nem fogunk beszélgetni sem éjjel, sem hajnalban és nem futunk össze emberi időben sem, még fájdalmasabb.

Brett O’Conor az egyetlen író, akivel barátként kerültem közel. Ritkán van ilyen lehetőségem, hogy egy íróval közel kerüljek, de ő más volt. Egyből megtaláltuk közösen hangot, ahogy tudtam segítettem, ötletekkel, tanácsokkal.

Brett, köszönök mindent, a bizalmat, hogy elolvashattam a könyved, tudom van még mit olvasnom, De ezek az olvasásaim, furcsa lesz, hisz nem mondhatom, illetve nem fogod tudni, hogy tetszett-e.

Brett, köszönöm a könyveidet, a történeteket amit írtál, Jim mindig is kedvencem lesz, A Vérengző mindig a kedvenc lesz.

Ezzel a sorokkal búcsúzom, mint barát, blogger és olvasó!

Az A Vérengzővel bemutatkozott az író, A Mészárossal megmutatta, hogy igen tudd írni, tudja mi kell az olvasónak. Szektával pedig, feltette az i-re a pontot.

Búcsúzom és egyszer talán máshol még összefuthatunk és beszélgethetünk a könyveidről.

Őszinte részvétem a családjának!

Nyugodj békében, Brett O’ Conor