Mennyire lehet a hazád a hely, ahol sosem éltél? – R. F. Kuang új regénye identitásról és gyökerekről

 R. F. Kuang: 

Tajpei történet 

 

„Ugyanazon az úton indultunk most el, ugyanazt a tátongó űrt akarjuk betölteni, s ehhez némi időre van szükség: tíz hét Tajpejben, elmerülve a szüleink anyanyelvében, hogy aztán amikor visszatérünk, hibátlan hangsúllyal beszéljünk, és avatottabb kínaiak legyünk.”

Mennyire lehet a hazád a hely, ahol sosem éltél? – R. F. Kuang új regénye identitásról és gyökerekről

Megjelenés: szeptember 29. - Könyvfesztivál
Fordító: Borbély Judit Bernadett
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 336 oldal

 

 

Miről szól a könyv?

Lily Chen kínai-amerikai egyetemista egy intenzív nyelvi kurzus kedvéért tölti a nyarat Tajpejben, abban bízva, hogy a mandarin nyelv elsajátításával közelebb kerülhet ahhoz a kultúrához is, amelyet családjától örökölt. Csakhogy Tajvanon hamar ráébred: attól, hogy valahol nem tekintenek egészen idegennek, még nem feltétlenül érzi magát otthon az ember. R. F. Kuang egyszerre humoros és fájdalmas fejlődésregénye nyelvről, identitásról és arról szól, lehet-e valódi kapcsolatunk egy hellyel, amelyet egész életünkben a sajátunknak hittünk, anélkül, hogy igazán ismertük volna.

 

Miért aktuális most?

A bevándorlók második és harmadik generációja számára az identitás egyre kevésbé írható le egyszerűen származással vagy állampolgársággal. Kuang ezt a diaszpóraélményt egy különösen izgalmas ellentmondáson keresztül vizsgálja: mi történik, amikor a vágyott „hazatérés” során derül ki, hogy az elképzelt haza valójában sosem volt a miénk? A Tajpeji történet ezzel a kulturális hovatartozásról folyó kortárs párbeszéd egyik legérzékenyebb kérdéséhez nyúl.

 

Leírás

 

R. F. Kuang néhány év alatt generációja egyik legismertebb írójává vált. Regényei vezették a New York Times és a Sunday Times bestsellerlistáját, munkásságát Nebula-, Locus-, Crawford- és British Book Awarddal is elismerték. A Tajpeji történettel azonban új területre lép. A Bábel történelmi fantasyje, a Sárga könyvpiaci szatírája és a Katabasis nagyszabású alvilágjárása után ezúttal minden fantasztikus elem nélkül, egyetlen nyár történetében beszél a felnőtté válás nehézségeiről.

 

A váltás nem véletlenül érződik személyesnek. Kuang maga is részt vett fiatalon intenzív mandarin nyelvkurzuson Tajpejben, és ugyanebben az időszakban veszítette el a nagyapját. Lily történetébe így saját élményeinek érzelmi lenyomata is bekerült; az írónő egyenesen az eddigi legszemélyesebb könyvének nevezte a regényt.

 

Különösen izgalmas, hogy Kuang ezúttal egyik kedvenc témáját, a nyelvet egészen más irányból közelíti meg. Nem a hatalom eszközeként, hanem egyszerre hídként és akadályként. Megtanulhatjuk-e valaha azt a nyelvet, amelyen már nincs kinek feltennünk a családunkkal kapcsolatos kérdéseinket? A Kirkus Reviews éppen ezt nevezte a regény lényegének: a nyelv egyszerre képes összekötni és elválasztani bennünket.

 

Fülszöveg

 

R. F. Kuang új, sodró erejű regénye mélyen megható felnövéstörténet az első szerelemről, a második nyelvről és a végső búcsúkról egy felejthetetlen, tajpeji nyár díszletei között.

 

Az elsőéves egyetemista Lily Csen Tajpejben tölti a nyarat egy intenzív nyelvi program keretében, mint előtte oly sok kínai-amerikai diák, aki azt remélte, hogy így közelebb kerülhet ahhoz a kultúrához, amelyet csak megörökölt, de sosem értett igazán. Az első napok izgalmát követően viszont hamar csalódnia kell. Az órák kimerítőek, lakótársa az őrületbe kergeti, ráadásul kegyetlen pletykák célpontjává is válik csoporttársai körében. Lily elveszettnek érzi magát egy idegen országban, amelyről azt hitte, otthonos lesz majd neki.

 

Aztán sokkoló hír érkezik: meghalt a nagyapja. A veszteség arra kényszeríti a lányt, hogy szembenézzen családja múltjának immár megválaszolhatatlan kérdéseivel. Gyásza egyúttal önismereti utazás is, melynek során próbálja összerakosgatni az emlékeket, az elmesélt és elhallgatott történeteket számos egyszerre humoros és katasztrofális kapcsolódási kísérleten keresztül.

 

Mi történik, ha a diaszpóra hazatérésről szőtt álma sosem válik valóra? Ha még a nyelv megtanulása sem visz közelebb azokhoz, akiket el akarunk érni? Hogyan lehet feltárni egy család történetét, ha maga a család hallgatni akar róla? És mi történik, amikor a legfontosabb kérdéseket túl későn tesszük fel? Miközben Lily a válaszokat keresi, nyara szívbemarkoló utazássá válik, amely során megpróbálja megérteni önmagát, a családját és azt, mit jelent az a szó: otthon.

 

A szerzőről

 

Rebecca F. Kuang 1996-ban született Kantonban, a szüleivel 2000-ben telepedtek le az USA-ban. A Georgetown Egyetemen nemzetközi történelemből diplomázott, a Cambridge-i Egyetemen Kína hadászatáról, háborúiról és történelmi traumáiról végezte tanulmányait, majd a Yale-en vett részt PhD-képzésben kelet-ázsiai nyelvekből. Mostanra hét könyv szerzője, melyekből több a nemzetközi sikerlisták élén nyitott és számos irodalmi kitüntetést kapott. A legújabb regénye Tajpeji történet címmel jelent meg 2026 őszén.

 

A könyvről mondták

 

„R. F. Kuang könyvei a természetüknél fogva szembemennek az elvárásokkal… A mondatok ragyogóak, a gondolatok megérintőek és mélyen hatnak. Ráadásul a humort sem nélkülözik.” - The New York Times

 

Részlet a kötetből

 

„A szóbeli vizsga videó formájában zajlott. Ideges voltam, holott éppen az volt a felmérő célja, hogy kiderüljön, mit nem tudok, és aztán a nyár folyamán majd megtanuljam. Biztosra vettem, hogy amint kinyitom a számat, máris látni fogják, hogy semmit sem tudok kínaiul, és elkönyvelnek taníthatatlan szélhámosnak. Előtte való nap magolni akartam, de sok értelme úgyse volt, hiszen ha egyetlen éjszaka alatt meg tudnék tanulni egy nyelvet, akkor nem kéne Tajpejbe utaznom.

Minden a tajpeji időhöz volt igazítva – nálam éjfél volt a vizsga idején. A virtuális terembe belépve két nőt láttam a videón, egy asztal mögött ültek. Az idősebbik szemüveget viselt, a másik fiatalabbnak és barátságosabbnak tűnt. Csang tanárnőként és Huang tanárnőként mutatkoztak be.

– Meséljen nekünk magáról – biztatott Huang tanárnő.

Végig ő beszélt a vizsga alatt. Csang tanárnő jegyzetelt, és időnként elmosolyodott anélkül, hogy felpillantott volna.

– Másodéves leszek a Yale Egyetemen, és a Kelet-ázsiai tanulmányok mesterszakot választottam.

Ezt rendkívül gördülékenyen adtam elő, ugyanis még előző este kikerestem a „Yale” és a „kelet-ázsiai tanulmányok” fordítását. Kiragasztottam a képernyőmre egy kis puskát: olyan kifejezések kínai megfelelőjével, mint „két anyanyelvű”, „csecsemő voltam, amikor emigráltunk”, „nem kínai környezet”, valamint „mindent elfelejtettem, mert sosem kellett kínaiul beszélnem”.

– Milyen órákat kíván felvenni? – kérdezte Huang tanárnő.

– Órákat?

– Igen! Sokféle kurzust kínálunk. Szabadon választhat kultúra, történelem, irodalom és film témakörben.

– Szeretem az irodalmat – bólintottam. – Irodalom!

– Pompás. Kínai irodalmat is szokott olvasni?

– Olvasok kínai irodalmat.

Olvastam már kínai szerzőket angol fordításban egy világirodalom szemináriumra. Reméltem, hogy ez is számít.

– Nevezzen meg néhány kínai szerzőt, akit kedvel.

Hirtelen egyetlen árva kínai író nevét se tudtam felidézni Lu Hszünön kívül, őt meg nem akartam mondani, mert Lu Hszünt a modern kínai irodalom atyjának szokás tekinteni. Lu Hszünnel előhozakodni olyan lett volna, mint ha azt mondanám, hogy Shakespeare a kedvenc angol szerzőm. Végül kiböktem:

– Csang Aj-ling.

– Remek! Igen jól ismert szerző Kínában. Kifejtené, hogy mi érdekli a szerző munkásságában?

Bajban voltam. Eltértünk a forgatókönyvtől. Azt akartam volna mondani, hogy csak angol fordításban olvastam Csang Aj-linget, de még fordításban is lenyűgözött az ábrázolótehetsége és az éleslátás, amivel az emberi kapcsolatokat bemutatta, hogy egyszerre vonzónak és mesterkéltnek találtam a fekete-fehér szerzői fotóját, amin egy elegáns csöngszamot  visel, s hogy sokat tűnődtem azon, milyen lehet nőként írónak lenni, amikor az ember kritikai elismerésre is vágyik, és csinos is szeretne lenni. Csakhogy fogalmam sem volt, hogy mondják mindezt kínaiul.

A következő kifejezéseket ismertem: „II. világháború”, „Sanghaj”, „város”, „kapcsolatok”. Ezek mind Csang Aj-linghez társított kulcskifejezések voltak. Valahogy összerakosgattam őket a rendelkezésemre álló nyelvtani tudással, és elismételtem, hogy mindezt nagyon érdekesnek találom, nagyon érdekesnek. A tanárnők arcáról nem tudtam leolvasni, hogy ez jó vagy rossz válasz volt.

– Van még bármilyen kérdése vagy mondanivalója?

– Nincsen – feleltem. – Vagyis…

Azt akartam mondani, hogy alig várom a tanfolyamot, de hirtelen nem jutott eszembe, hogy is mondják azt, hogy „alig várom”. Azt hiszem, sosem tanultam. Úgyhogy ennyit mondtam:

– Nagyon örülök, hogy Tajvanra jöhetek. És tanulhatok. Önökkel.

– Mi is nagyon örülünk – mondta Huang tanárnő szikrázó mosollyal, és ujjaival a levegőben zongorázva integetett. – Viszlát!

Kiléptek a videóhívásból. Én még ültem egy darabig az íróasztalomnál, és a kezemet bámultam.”

 

Magnólia Kiadó

Amiket el szeretnék olvasni! 11.rész - (" Még mindig szuper jó magyar szerzők könyveket találtam.")

Amiket el szeretnék olvasni! rovatom 11.részét hoztam el. Megint vegyes zsánerű könyveket válogattam össze, hogy egyszer majd beszerezhessem.

S szintén magyar szerzők könyvei közül válogattam. Igyekszem az ilyen rovatokban összegyűjteni azokat a könyveket, amik érdekelhet, amiről azt gondolom érdemes elolvasnom.

Most őket választottam.

Ana Hutchins

Elaria

Fény és árny gyermeke

Tartalom

Amikor Ilvanor királya rejtélyes körülmények között meghal, Liorának, a tündekirályság örökösének kell a helyére lépnie. A koronázás előestéjén azonban sötét árnyak takarják el a holdat: Veylor Morvalith, a kitaszítottak száműzött vezetője a Sötétek seregével megtámadja a palotát, hogy elfoglalja a trónt. Liora otthona lángba borul, édesanyját foglyul ejtik, ő pedig sebesülten, egyedül menekül az erdő mélyére.

A hercegnő hamar ráébred: a túléléshez nem elég a nemesi vér. Harcossá kell válnia.

Egy idegen barbár nép, a berrenek között talál menedéket. Bizalmukat csak kitartással és vérrel nyerheti el, de a valódi kilétét kénytelen elrejteni előlük. Ugyanakkor a Sötétek sem felejtik ördögi tervüket.

Liorának nem csak szövetségeseket kell gyűjtenie. Szembe kell néznie igazsággal, árulással, kalózokkal és azzal a felismeréssel, hogy valódi vezetővé kell válnia.

Neki, aki sosem akart uralkodni.

Roan Shade

A legfényeseb sötétség

Tartalom

A természetfeletti lények három birodalma régóta ellenséges viszonyban áll egymással.

Yara, a mágusok királyának fiatalabbik lánya egész életében mások kegyetlenségéből tanulta meg, mennyire könnyű összetörni egy szívet. Amikor menekülnie kell Dellevirből az apja gonoszsága elől, egyenesen azok közé kerül, akiket eddig az ellenségeinek tartott. Amikor azonban a benne szunnyadó erő felébred, többé nem ő az, akinek félnie kell.

Merroviát egy ősi átok lassan felemészti. Az alakváltók ereje gyengül, a földjük haldoklik. Yara itt talál menedéket, de a környezete idegenként figyeli, gyanakvás veszi körül. Xander, az alakváltók királya, mégis meglát benne valamit, amit mások nem: a reményt.

Csakhogy miközben Yara és Xander között valami tiltott és veszélyes kötelék születik, addig Syburva boszorkányai is mozgolódnak, a múlt árnyai pedig újra életre kelnek.

A jóslat szerint Yara megmentheti Merroviát.

De mi történik, ha a szív sötét démonjai nagyobb veszélyt rejtenek, mint maga az átok?

Stephen Lazarus

A Bunker

Tartalom

A csúcsról csak lefelé vezet az út…. Néha nincs megállás egészen a pokolig.

Amikor Rick Quest a Wall Street egykori sztár brókere egyetlen nap alatt veszíti el a vagyonát, a menyasszonyát és a becsületét is, utolsó reménye egy sárga borítékban lapul. Útja a Maine-i erdők mélyére, Hidden Fordba vezet. De Hidden Ford nem a megváltás helye.

A városka múltját egy kegyetlen sorozatgyilkos árnyéka sötétíti el, aki évtizedekig szedte áldozatait. Rick megpróbálja felkutatni családja elveszett vagyonát, miközben profi fejvadászokkal, a városban elszabadult pusztító erőkkel és egy sötét titokkal is meg kell küzdenie.

Emerikc Agate

Metal and Soul

Fém és lélek

Tartalom

Maradjon otthon, a rendszer dolgozik Ön helyett.

A digitális táblák üzenetei megnyugtatóak, a város mégis feszültséggel teli. Nathan a fejlesztőközpontban dolgozik, naponta látja a humanoidok tökéletes és egyben érzelemmentes mozdulatait. Azonban egy rutinmunka során valami olyat talál egy tiszti egység látómoduljában, ami nem oda való, szembesül a Marshall-Protokollal, amely hideg, emberi parancsok sorát rejti.

Miközben a szomszédos házak furcsa módon tűnnek el a föld színéről, és a vasútállomáson „korrekciós egységek” takarítják el azokat, akik nem illenek az új világ képébe vagy csak elcsúnyítják azt, Nathant beszervezik az emberi ellenállásba. Azonban, amikor eljön a nap, hogy érdemben cselekedjenek, bekövetkezik egy olyan tragédia, amely mindent felborít.

Az idővel való versenyfutás elkezdődött, és a tét nem csak a saját szabadsága, hanem fia, Ethan élete is. Mert a rendszer már az ajtón kopogtat.

S. A. Locrn

Három lépés

(Három lépés 1.)

Tartalom

Egy százötven évvel korábbi háború.

Egy küldetés, amit három lépésre terveztek.

Egy szupermodern világ, amit mégis a mágia mozgat.

Luther négy gyerek apja, de elsősorban világa egyik fontos szereplője. Kiszolgálja az aktuális hatalmat, mégis megszállottan dolgozik a régi, dicső múlt visszaállításán, természetesen a saját szájíze szerint. A terve tökéletes, örökbe fogadott gyerekeit maga választotta ki a küldetés sikerre vitelére, és arra, hogy elhozzák neki a világot, amit megálmodott.

Ward, aki mindig hűséges hozzá, és azt teszi, amire utasítja.

Bastion, ki bástyaként védi a testvéreit.

Loire, akit igazából senki sem akart, de Bastionnal párban jár.

Espada, akivel a baj kezdődik, amikor Luther szülői érzései akarva-akaratlanul életre hívják a lelkiismeretét.

Azonban hiába épül minden terv kis lépésekből, könnyen rossz irányt vesznek a dolgok, ha nem mindenki helyezkedik engedelmesen a nekik szánt pozícióba a sakktáblán.

Mezőföldi Pitypang

Rózsaszín köd

(Színes vászon 3.)

Tartalom

Aiden lelépett.

Finn lelépett.

Zane pedig itt maradt a világ legnagyobb szerelmi drámájának kellős közepén… JUSTINNAL.

Jó, oké, tudom, ez így elég rosszul hangzik, de meg tudom magyarázni! Na jó… nem.

Ezen nincs mit magyarázni, Zane szimplán csak hozza a formáját és segghülye, de mielőtt eldobnád a könyvet, nem maradnál még egy kicsit? Ki tudja, talán ennek az önámító baromnak az utolsó kitérője a végállomás előtt nem is olyan rémes.

Talán egészen szükséges ahhoz, hogy minden apró puzzledarab a helyére álljon, és egyszer majd a Rózsaszín köd után lássuk végre a Teljes képet.

Szélesi Sándor

Az ellopott Troll

(Varázslények ügyosztálya 1.)

Tartalom

Tóth Bercel hadnagyot a belügyminiszter büntetésből a Teve utcai Különleges Királyi Nyomozóiroda Bűnügyi Főosztályára helyezi, ahol rajta kívül csak varázslények és varázstudók dolgoznak. Bercel, aki nem csapatjátékos, itt sem örvend nagy népszerűségnek, rendre a legjelentéktelenebb ügyeket sózzák rá: egy hétfő reggelen a Margit híd lábához rendelik, ahonnan köddé vált az ott lakó troll.

Hamar kiderül azonban, hogy az ügy szálai egészen magas, befolyásos körökbe vezetnek. Ráadásul a francia rendőrség megfigyelő tisztjét is Bercel nyakába varrják. A magyar származású Hanga Kriszta nemcsak vérbeli zsaru, de nem akármilyen varázserővel bíró, bűbájos szépasszony is. Ketten indulnak az ellopott troll felkutatására, ám egyikük sem számít arra, ami az út végén várja őket…

Szélesi Sándor sziporkázóan humoros, letehetetlenül fordulatos, krimibe oltott urban fantasyje modern világunkat ötvözi a magyar népmesei hagyományokkal.

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Roan Shade - ("Ez a történet nem könnyű olvasmány, de a sorok között meg fogják találni a reményt. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban Roan Shade írónővel beszélgettem, akinek október 5-én jelenik meg az első kötete Dark Fantasy zsánerben, A legfényesebb sötétség címmel jelenik meg, Gyémántfelhő Kiadó gondozásában. 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

A környezetemben – mióta az eszemet tudom – mindig különc voltam, furcsa. Emiatt sokszor ért negatív, bántó megjegyzés, de sosem választottam volna könnyebb utat. Számomra az egyediség, az egyéniség fontos, mindig arra bíztatok mindenkit, hogy merjen önmaga lenni és merjen szembe menni az árral. Sokszor, ha a legnagyobb félelmeinkkel szembe nézünk, legyőzhetetlenné válunk. Hiszek abban, hogy minden olyan esemény és szituáció, ami adott pillanatban romboló hatású, erővé kovácsolható, ha elegendő munkát fektetünk bele. Én az írásban találtam meg azt a „menedéket”, ami feloldozást nyújt, a hatköznapi gondokkal szemben.

A legfényesebb sötétség című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem igényelt sok kutató munkát, mert egy kitalált világban játszódik, amit magam építettem. Igyekeztem odafigyelni a részletekre is, hogy hitelesen tudjam visszaadni az olvasóknak azt a történetet, ami a fejemben él. Az írás folyamata alapvetően nem volt hosszú, de eltérő intenzitással készült el, volt olyan, hogy reggeltől estig írtam, volt, hogy egész éjszaka, de volt olyan is, amikor csak 1-1 fejezetet gépeltem le

Miért pont Dark Fantasy?

Számomra a dark fantasy zsáner adja meg azt az alkotói szabadságot, amiben úgy érzem, hogy ki tudok teljesedni. Egy dark fantasy történetben minden van, félelem, halál, traumák, harcok, összetartás, szenvedély. A karakterek gyakorlatilag bármik lehetnek, bármivé válhatnak.

Mennyire nehéz egy ilyen zsánerben alkotni?

Azt gondolom, hogy egyik zsánerben sem könnyű alkotni, hiszen egy történetet úgy kell felépíteni, hogy olyan módon váljon átadhatóvá, ami érdekessé teszi az olvasó számára a történetet. Viszont egy író, a szívéhez közel álló zsánerben örömmel alkot, és azt gondolom, hogy ilyenkor szívből írunk!

Tervezed folytatni a történetet vagy más történetet fogsz írni? Továbbra is dark fantasy zsánerben fogsz alkotni?

A legfényesebb sötétségnek készül a második része már, duológiának terveztem. Természetesen vannak terveim, sőt már azoknak is megvagyok a cselekmény vázlatával, mind kettő önálló regény lesz, nem mindennapi témával.

Miről és kiknek szól a történet?

Az alapvető tényállás az, hogy 3 birodalom harcban áll egymással. Dellevir, a mágusok birodalma, Syburva a boszorkányok covene és Merrovia az alakváltók földje. Merroviát egy ősi átok sújtja, amiből egy különleges vérvonallal rendelkező természetfeletti jelenti a kiutat, de ahhoz, hogy az átok megtörjön, ezernyi poklon mennek keresztül. Nem titok, hogy egy enemies to lovers tematikájú regény.

Kizárólag felnőtteknek szóló ez a dark fantasy regény. Sok olyan élethelyzet kerül bemutatásra, ami érzékeny lelkű olvasóknak nem ajánlott.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ezt a történetet sok valós tapasztalat, szituáció inspirálta. A fantázia túlnyomó részben van, viszont a mögöttes tartalma a regénynek nagyon is valós. Mégpedig az, hogy bármennyire kilátástalannak tűnik az élet, ha eléggé erősek vagyunk ahhoz, hogy a fájdalmunkat erővé változtassuk, akkor idővel minden a helyére kerül.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Fiatal koromban titkon sok dalszöveggel próbálkoztam, amik mindig a fiókban landoltak. Utána írtam kisebb novellákat, amik szintén a feledés homályába vesztek, mert nem éreztem magam elégnek soha. Az írás számomra mentsvár, kiút a valóság nyomasztó nehézségeiből.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Krimin, vagy horror történeten gondolkoztam, viszont egyelőre csak a dark fantasy az, amiben komfortosan érzem magam, mint író.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amikor befejeztem a kéziratot és úgy éreztem, hogy na most beküldöm a kiadóknak, úgy éreztem egy hatalmas mérföldkőhöz értem. De amikor több kiadótól is pozitív választ kaptam, gyakorlatilag majd kiugrottam a bőrömből! A mai napig őrzöm, és fogom is, a kiadók válaszát. Talán az a legszebb pillanat, amikor tudatosul az emberben, hogy valaki hisz a történetében! Hogy egy álom a beteljesülés felé halad, egyszerűen elképesztő!

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

A Roan Shade teljesen tudatos választás volt. A kereszt neven Nóra, így a Roan ebből született, hogy összekevertem a betűket. A Shade jelentése árny, ez számomra azt szimbolizálja, aki vagyok. Szeretek a háttérben maradni és nem szem előtt lenni a fényben. Eléggé introvertált típus vagyok.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, ahogy említettem, számomra ez az a zsáner, ami szívemhez legközelebb áll. Egyébként is ebben a gótikus, misztikus, baljós, de mégis gyönyörű világban élek, a stílusom is ilyen. Valahogy mindig abban látom meg a szépet, amit más észre sem vesz, vagy éppen a hideg kirázza töle.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Amikor megtörtént a borító leleplezés és láttam, hogy kezd testet ölteni a könyv, már az is eszméletlen érzés volt, de amikor megláttam, hogy a Líra webshopjában előrendelhető, hát nem tagadom, potyogtak a könnyeim! Hihetetlen érzés tényleg!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettő. Alapvetően van egy kis vázlatom, felépítem a történetet és igyekszem logikusan haladni, hogy a cselekmény élvezhető legyen, ám nagyon sokszor írás közben jön ám az igazi ihlet. Sokszor nagyon nagyon magával ragad egy fejezet megírása érzelmileg, olyankor csak engedem, hogy a szívem vigye a történetet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Van sok kedvenc jelenetem, de inkább maga a folyamat a kedvencem, ahogy a karaktereim fejlődnek. Ahogy kiteljesedik az egész történet.

Természetesen volt sok olyan rész, ami nehézséget okozott. Vagy azért, mert érzelmileg számomra is megterhelő volt, vagy azért, mert az ok okozat nem akart összeállni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ez lehet, hogy furcsán fog hangzani, de többnyire érzések ihletnek meg. Sokat gondolkozom, sokszor jutnak eszembe emlékek, pillanatok és az, ahogy megéltem az adott szituációt és ilyenkor akarva-akaratlanul tovább pörög az agyam. Vagy éppen, ha mások érzéseit látom, vagy beszélgetek valakivel és elmeséli mit és hogyan élt meg, vagy éppen az, hogy mivel kűzd. Ezek mind mind olyan dolgok, amik beindítják a fogaskereket.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mindaddig nem mondtam senkinek, min ügyködök, amíg el nem döntöttem, hogy beküldöm a kiadóknak. De a kiadón kívül nem olvasta el senki, pedig volt néhány kíváncsi szempár, akik szerették volna elolvasni.

A kézirat gondozásában maximálisan a szerkesztőre hagyatkoztam, ez nem kérdés! Nagyon sokat tanultam Tőle, és ezeket a tapasztalatokat tudom hasznosítani a további regényeimben.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Édesanyám az első perctől hitt bennem, és támogatott és minden emailnek együtt örültünk. A nővérem először csodálkozott, de ahogy egyre világosabba vált, hogy kiadásra kerül, velem együtt örült természetesen!

Mit üzensz az olvasóidnak?

Elsődlegesen azt, hogy köszönöm, ha megtisztelnek a bizalmukkal es elmerülnek a világomba. Szeretném, ha csak az lépne be ebbe a világba, aki nem fél attól, amit a mélység suttog, a sötétségen át. Ez a történet nem könnyű olvasmány, de a sorok között meg fogják találni a reményt. Szeretném, ha minden összetört, vagy elveszett lélek végül hazaérne, és hinne magában. Mindannyian, akik nehézségekkel küzdünk erősek vagyunk és nem szabad hagyni, hogy térdre kényszerítsen a félelem, vagy a kilátástalanság, mert mindenre van megoldás.

Roan Shade szerzői oldal

Előrendelhető

Gyémántfelhő Kiadó

Prae 20 – évforduló és társadalmi traumafeldolgozás – Petőfi Irodalmi Múzeum, Október 9–10.

 Prae 20 – évforduló és társadalmi traumafeldolgozás

Művészeti platformok, irodalompolitika, társadalmi traumafeldolgozás

Petőfi Irodalmi Múzeum, Október 9–10.

Facebook esemény

Huszadik éve jelenik meg a prae.hu művészeti portál, és azóta ad ki könyveket a Prae Kiadó – ezt ünnepli a „Prae család" az elmúlt 20 év eseményeit áttekintve, és a társadalmi traumafeldolgozás is megjelenik az eseményen. A kétnapos eseménynek – beszélgetéssorozatnak, felolvasásoknak – a Petőfi Irodalmi Múzeum ad otthont október 9-én és 10-én délelőtt tíztől este nyolc óráig.

Szentkuthy Miklós azonos című regényére utal a 'Prae' név, melyhez a lapalapítók szóbeli hozzájárulást kaptak Tompa Máriától, az író hagyatékának kezelőjétől. A szócska latinul elöljárószóként és igekötőként használatos, a jelentése 'elő, előtt, előre, elé, elülső'.

Bár a történet a Prae irodalmi és kultúratudományos folyóirat 1999-es létrehozásával indult, annak szerkesztői korán felismerték, hogy online jelenlét nélkül a léte is veszélybe kerülhet. Ezért megszervezték a prae.hu művészeti portált, ami 2006 októberében indult. A portál első szerkesztősége a következőképpen alakult: Árvai András (építészet), Baglyas Erika (art és design), Danczi Csaba László (, zene), Forgács Nóra Kinga (szerkesztőségi asszisztens), Győrei Zsolt (színház), Péczely Dóra (irodalom), Schreiber András (film) a főszerkesztő-helyettes Pál Dániel Levente, a főszerkesztő Balogh Endre volt, és az alapítók közt dolgozott Barta András, aki nem vállalt szerepet a szerkesztőségben. (A Litera híre 2006-ban.)

A Prae Kiadó 2006-ban jött létre, első kiadványa az Udvariatlan szerelem című obszcén középkori antológia volt Bánki Éva és Szigeti Csaba szerkesztésével, Gyulai Líviusz grafikáival – rögtön ezért a könyvért Szép Magyar Könyv díjat vehetett át az országszerte ismert grafikusművész.

Hogy ez elmúlt húsz évről árnyaltabb képet kapjunk, és a jövő felé hidat építsünk, Menyhért Anna szervezésében társadalmi traumafeldolgozással kapcsolatos programokra is sor kerül.

Program

Október 9.

10:00-11:20 Minden és semmi. Irodalompolitikai kerekasztal

Balogh Endre (Prae), Cseicsner Otília (Rádiófórum), Dányi Dániel (MEGY, elnökségi tag), Gács Anna (a Szépírók Társasága korábbi elnöke), Németh Zoltán (Bázis, társelnök)

11:30-13:00 Írói túlélési stratégiák 

Bárány Tibor, Horváth Györgyi, Jenei László, Peer Krisztián, Vida Kamilla

14:00-15:30 Társadalmi traumafeldolgozás: koncepciók

Menyhért Anna, Ónody-Molnár Dóra, Orvos-Tóth Noémi. Moderátor: Agárdi Izabella

16:00-17:45: Mi történt 20 év alatt a művészetekben? 

A prae.hu művészeti portál rovatvezetői beszélgetnek meghívott vendégeikkel.

18:00-20:00 Felolvasnak a Prae Kiadó szerzői – moderál L. Varga Péter 

Lichter Péter, Kayla Czaga (művei videón és magyar fordításban), Weber Kristóf, Kovács Edward, Kornis Mihály

Október 10. 

10:00-10:15 Az Osvát-díj átadása. A dîjazott Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyóirat foszerkesztője.

10:15-11:20 Mi kell ma? Irodalmi platformok pre-NER és poszt-NER

Károlyi Csaba (Élet és Irodalom), Lágy Kornél (kaleidoszkóp), Nagy Gabriella (Litera), Tóth Ramóna Mirtill (nincs online). Moderátor: Horváth Florencia (prae.hu)

11:30-13:00 Ki szavatol a szerző biztonságáért?

Hogyan ad biztonságot a szerzőnek a kiadó: Dávid Anna (Magvető Kiadó) Simon Márton (Okapi Kiadó) és Balogh Endre (Prae Kiadó) beszélgetnek.

14:00-15:30 Társadalmi traumafeldolgozás: hogyan tovább?

Adler Kata, Menyhért Anna, Pistyur Veronika, Szarvas Zsolt (Neves Névtelenek). Moderátor: Virginás Andrea

16:00-17:45: Mi történt 20 év alatt a művészetekben? 

A prae.hu művészeti portál rovatvezetői beszélgetnek meghívott vendégeikkel.

18:00-20:00 Felolvasnak a Prae Kiadó szerzői – moderál Péczely Dóra

Szeles Judit, Mohácsi Balázs, Méhes Károly, Nyerges Gábor Ádám, Veszprémi Szilveszter

Facebook-esemény, melyen jelezhető a részvétel

Prae 20. Művészeti platformok, irodalompolitika, társadalmi traumafeldolgozás

Szervezők: Balogh Endre, Horváth Florencia, L. Varga Péter, Menyhért Anna, Péczely Dóra

Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum

Időpont: 2026 október 9-10.

A belépés díjmentes.

A szervezők programváltozás jogát fenntartják.

A program támogatója a Nemzeti Kulturális Alap.

70 évesen írta meg első regényét, 3,5 millió példányban kelt el – Tom Hanksszel készül film belőle

 Allen Levi: 

Theo ajándékai 

 

„…ahhoz, hogy valami jó legyen, igazán jó, szeretetnek kell lennie benne.”

70 évesen írta meg első regényét, 3,5 millió példányban kelt el – Tom Hanks készít filmet belőle

Megjelenés: szeptember 29. - Könyvfesztivál
Fordító: Szabó Olimpia
Nyomdai kivitelezés: keménytábla, védőborító, 448 oldal

 

 

Miről szól a könyv?

Egy titokzatos idős férfi érkezik a georgiai Golden kisvárosába, ahol egy kávézó falán felfigyel kilencvenkét helyi lakos portréjára. Theo vásárolni kezdi a képeket, hogy egyenként visszaadja őket azoknak, akiket ábrázolnak – cserébe mindössze annyit kér, hogy meghallgathassa a történetüket. Ezekből a találkozásokból lassan egy egész közösség élete rajzolódik ki, miközben egyre több kérdés merül fel azzal kapcsolatban is, ki valójában Theo, és miért érkezett Goldenbe.

 

Miért aktuális most?

Egy politikailag és társadalmilag egyre megosztottabb világban a Theo ajándékai szokatlanul egyszerű gondolatot állít a középpontba: mi történik, ha ítélkezés helyett valóban figyelni kezdünk egymásra? Levi szándékosan különböző korú, társadalmi helyzetű és hátterű embereket hoz össze, és azt vizsgálja, képesek-e az apró, hétköznapi gesztusok átlépni a közöttük húzódó határokat. Maga a szerző szerint is a jelenlegi, indulatos közbeszédre keresett emberibb választ a regénnyel.

 

Leírás

 

A Theo ajándékai mögött az elmúlt évek amerikai könyvpiacának egyik legvalószínűtlenebb sikertörténete áll. Allen Levi ügyvédként, bíróként és énekes-dalszerzőként is dolgozott, mielőtt közel hetvenévesen megírta a regényt – ráadásul eredetileg esze ágában sem volt kiadni. Három és fél évig dolgozott rajta, kézzel írva egy erdei kunyhóban, internet és telefon nélkül. Barátai beszélték rá a megjelentetésre, így 2023-ban magánkiadásban látott napvilágot, és Levi már ezer eladott példánnyal is elégedett lett volna.

 

Ehhez képest a könyv szájhagyomány útján kezdett terjedni, komoly reklámkampány és jelentős közösségimédia-jelenlét nélkül. Felfigyelt rá a William Morris Endeavor, majd a Simon & Schusterhez tartozó Atria Books szerezte meg a jogokat, és a korábbi magánkiadásból országos bestseller lett. 2026 augusztusára átlépte a 3,5 millió eladott példányt, és 36. hete szerepel a Publishers Weekly, 38. hete szerepel a New York Times bestsellerlistáján, jelenleg ismét az 1. helyen.

 

Még a regény alapötlete is valós élményből született: Levi egy georgiai kávézóban valóban meglátta a falra kitett portrékat, és azon kezdett gondolkodni, milyen lenne megvásárolni és eljuttatni őket az ábrázolt emberekhez. Négy képet még aznap hazavitt – ebből az apró gesztusból nőtt ki az a regény, amely később több mint harminc nyelven talált kiadóra.

 

Fülszöveg

 

Egy napfényes tavaszi reggelen különös alak érkezik Goldenbe, egy apró georgiai kisvárosba. Theónak hívják.

 

Kedves, mosolygós, de furcsa öregúr, aki álmélkodva sétál az utcákon, rácsodálkozik az épületekre, és bocsánatot kér a madaraktól, amiért nem hozott magával eleséget. Hogy mit keres épp Goldenben, az maga a rejtély. Theo ráadásul nem igazán beszél magáról, de annál több kérdést tesz fel azoknak, akiket a sors az útjába sodor.

 

Miközben új otthonával ismerkedik, betér egy kávézóba, ahol kilencvenkét ceruzaportré függ a falakon. A rajzok Golden lakóit ábrázolják. Theót annyira lenyűgözik a képek, hogy elhatározza: megvásárolja őket, egyenként felkutatja a rajtuk szereplő embereket, és ajándékba adja nekik saját arcképüket. Cserébe csupán annyit kér, hogy az illetők meséljenek magukról. Így minden találkozáskor feltárul egy-egy emberi sors, titkokra derül fény, régi sebek gyógyulnak be, és végül megváltozik a város élete.

 

A Theo ajándékai az adás és elfogadás, a látás és láttatás felejthetetlen története, gyönyörű és megható regény az alkotói nagylelkűség erejéről, a kapcsolatok fontosságáról és a csendes csodákról, amelyek akkor történnek, ha a jóság és a szeretet vezérel bennünket. Allen Levi regénye eredetileg magánkiadásban jelent meg, majd napjaink egyik legnagyobb könyvszenzációja lett: egy év alatt több mint 3 millió példányt adtak el belőle, és mostanra negyvennél is több országba elkeltek a kiadási jogok.

 

A szerzőről

 

Allen Levi ügyvéd, bíró, énekes-dalszerző és író. Georgia állam középső részén, egy kisváros közelében él, ahol családi birtokukat gondozza. A Theo ajándékai az első regénye.

 

A könyvről mondták

 

„Csendes és nagylelkű történet, amely emlékeztet arra, kik lehetünk a legjobb pillanatainkban.” – Oprah Winfrey

 

Részlet a kötetből

 

„Goldenben töltött első teljes napján Theo korán ébredt. Elhúzta hotelszobája ablakán a függönyt, és kinézett a hajnali Délre. Előző délután érkezett meg New Yorkból, ahol a tél, ilyenkor merőben szokatlanul, még teljes dühével tombolt. Először Atlantába utazott (magánrepülőn), onnan sofőr vitte (óriáslimuzinon) a még délebbre fekvő Goldenbe, ahol már a zöld, a sárga, a levendula és a rózsaszín megszámlálhatatlan árnyalatában pompázott a meleg tavasz.

Éjszaka jól aludt, pihentetően. Reggel megállt az ablak előtt, és mélyeket lélegezve szívta be a reggel frissességét. A hideg üvegen keresztül gyönyörködve szemlélte a tavasz első hírnökeit.

Nyugat felé fordult, tekintete az Oxbow folyó szélesen kanyargó szalagját kereste. A víz felett ködpaplan lebegett.

A második emelet magasságából, a napkelte előtti derengésben felismerte azokat a jellegzetességeket, amelyeknek elutazása előtt gondosan utánaolvasott: a macskaköves utcákat, a vasgyárat, a régi pamutraktárakat, a polgárháború előtti időkben ültetett tölgyfákat.

Egy magafajta kíváncsi természetű ember azonban nem érte be a második emeletről kínálkozó látvánnyal. Kényelmes ruhába bújt, végigmérte magát a tükörben, megigazította gallérját és sálját, majd lekapcsolta a villanyt. A kilincsre kiakasztotta a „Ne zavarjanak!” táblát, és a lépcsőn lement a szálloda előcsarnokába. Megemelte sapkáját a portásnak, azzal kilépett a hűvös reggelbe, hogy még azelőtt bejárhassa a környéket, mielőtt még a gyalogosok és az autók ellepik az utcákat.

A Broadwayn egy kávézó és egy kisvendéglő kivételével még minden üzletet zárva talált. Rajta kívül szinte nem volt járókelő az utcán.

Nem konkrét úti céllal indult útnak. Amikor valami felkeltette az érdeklődését – és őt szinte minden érdekelte –, megállt, és addig időzött ott, amíg kíváncsisága el nem nyugodott.

Érdekelte például a saroképület homlokzatának mutatós kovácsoltvas díszítése. Ki készítette? Mikor? Hogyan?

Érdekelte az is, milyen anyagból készültek az egyetem felvételi irodájának otthont adó régi, de gondosan karbantartott épület téglái.

Érdekelte az emléktábla, amely a Broadway két forgalmi irányát közepén elválasztó sétány, a Promenade történetét mesélte el. (Bárhol járt, bárhová utazott, mindig elolvasta a történelmi vonatkozású emléktáblákat. Öt nyelven beszélt vagy olvasott elég jól.)

Érdekelte egy modern szobor az egyetem ápolóképző karának bejáratánál.

Különös figyelmet szentelt egy apró madárnak is, amely egy padon pihenve várta a morzsákat.

Theo megállt, két kezét a háta mögött összefogva kissé előrehajolt.

– Sajnálom, kedves barátom, de ma reggel nincs mit adnom – suttogta neki. – Talán holnap? És ne panaszkodj. Légy hálás, hogy nem New Yorkban vagy.

Felkapott egy üres sörösüveget, és bedobta egy közeli szemetesbe.

Egyszer elővette zsebéből a kis nagyítóját, egy lupét, hogy közelebbről szemügyre vehessen egy lilás azáleavirágot.

És így tovább.

Ezek miatt a folytonos meg-megtorpanások és nézelődések miatt Theo szinte csigatempóban haladt. Még csak a második saroknál tartott, amikor már megélénkült a reggeli forgalom, a járdán egyetemisták és tisztviselők siettek, és a Promenade két oldalán lévő, korábban üres parkolóhelyek szinte mind megteltek.

De sebaj.

Sem aznap, sem a belátható jövőben nem szorította határidő, nem várta tárgyalás. Semmilyen kötelezettségre nem kellett tekintettel lennie. Kedvére élvezhette a gondtalan szabadságot és a teljes névtelenséget.

Egy lelket sem ismert a városban.

Nos… talán egyet.

Még nem tudta, meddig marad – hetekig, hónapokig, még tovább? –, de máris tetszett neki új, ideiglenes otthonának hangulata.

Első benyomása alapján roppant kellemesnek találta a helyet, és a nevét is találónak.

Golden. Arany.”

Magnólia Kiadó