Tudtad-e? Brett O'Conor: A Vérengzők sorozat

 Tudtad-e? következő részében Brett O'Conor újabb könyvéről hoztam 7 érdekességet. A Vérengzők sorozatából, mely hamarosan érkezik a 3.rész A Szekta címmel.

Előolvasás: Ange-Holdezüst - ("Rég nem volt előolvasásom, de ezt... imádom. Nagyon jó, könnyű kis olvasmány. ")

Szeretném megköszönni Ange írónőnek, hogy elolvashattam megjelenés előtt álló könyvét a Holdezüst címmel.  Egy szó! Imádom! Második szó, kedvencem.  Ez év legjobb urban fantasy kötet. Nem semmi ez a könyv, iszonyat szórakoztató.

Ange

Holdezüst

Tartalom

Mit tennél, ha a világon végigsöpörne egy mágiahullám, és hirtelen boszorkányok, lidrockok és vámpírok között találnád magad?

Fay Evans a pittsburghi rendőrség helyszínelője, aki a rendhez és a tényekhez szokott: két lábbal áll a realitás talaján.

Egészen addig, amíg a mágia ki nem rántja azt alóla, és lidrockká nem változtatja.

Miközben Fay próbál eligazodni az új világ szabályai és saját identitásának kérdései között, váratlan szövetségesre talál Adam Reeves személyében.

De Adam az utolsó, akiben Faynek bíznia kellene.

A férfi titkolózik, morálisan megkérdőjelezhető döntéseket hoz, a legegyszerűbb kérdésekre sem hajlandó egyenesen válaszolni… És nem mellesleg: vámpír.

Minden józan érv azt diktálná, hogy tartsák egymástól a három lépés távolságot.

De a vonzalom nem mindig logikus. A bizalom törékeny. És amikor a helyi vámpírkolónia feje halálos fenyegetéssé válik, Faynek döntenie kell, melyik oldalra áll.

Merülj el a Holdezüst világában, ahol a mágia beszorul a reggeli kávé és a négyórási dugó közé!

Véleményem

5/5

Először is köszönöm Ange írónőnek, teljesen ledöbbentem mikor lehetőséget adott, hogy elolvashassam a könyvet, még a megjelenés előtt.  Rég nem volt előolvasásom, de ezt... imádom. Nagyon jó, könnyű kis olvasmány. 

Igazán szórakoztató, pörgős történet, már aki ráér egy délután, vagy egy nap alatt ledarálni a könyvet. Én lassan olvastam, nem akartam, hogy hamar vége legyen. Jó volt újra urban fantasyt olvasni, elmerülni a természetfeletti világban. 

Kedvenc párosom Adam és Fay, na meg Nick. Jó volt olyat olvasnom, ami nem ellenségekből lesznek szerelmes párok.  Régebben olvastam Anita Blake könyveket, mikor olvastam a kiírást, ahogy aki olvasta ezt imádni fogja. 

Jelentem, igaza volt. Kedvencem lett, ráadásul idei első kedvenc könyvem lett.  Történetben van egy kedvenc jelent, a mókus. Annyira vicces volt. Szemem előtt láttam az egészet.

Az egész olyan volt, mintha filmet néztem volna. Annyira filmszerűen íródott. Tetszik, hogy van benne humor, csipkelődések ezeket nagyon szeretem a könyvekben. Így nagyon örültem, hogy ezek is belekerültek. Enélkül nem is lenne jó könyv. 

Összességében ez egy nagyon jó, kikapcsolódást nyújtó ez a könyv. Nem az a klisés természetfeletti mágia történet, amit eddig megszokhatunk. Bízom benne, hogy Ange írónő folytatja tovább az írást, mert látok benne potenciált látok benne, hogy még több lehet benne és a története is. Ez a történet tuti van még, ahonnan jött. Szóval, hajrá!

MEGJELENIK

Március 31

Ange instagram

Tudtad-e? Lukács Boglárka

 Tudtad-e? rovatomban, egy meseírónő is elküldte nekem a 7 érdekességét. Lukács Boglárka a  A sajtfa című mesekönyve jelent meg nemrégiben.

Tudtad-e? Tisje-Pap Ingrid

 Tudtad-e? rovatomban, Tisje-Pap Ingrid írónő is hozott 7 érdekességet. Az írónőnek eddig két könyve jelent meg, mely Farkas a barátom sorozathoz tartozik.

Tudtad-e? Brett O'Conor: Az üreg

Tudtad-e? rovatomban, újabb 7 érdekességet hoztam Brett O’Conor írótól az Az üreg című könyvéről.

Beleolvasó: Brett O'Conor A Vérengző (Vérengzők 1.) - ("Maraccio szándékosan úgy indult el a bivalyerős terepjáróval, hogy a felvert murva a szerteszét parkoló közvetítőkocsiknak csapódjon. Még a motor bőgésén át is hallani lehetett a karosszériáknak ütődő kavicsok pattogását. Az ügynök a tükörből látta, hogy többen az öklüket rázzák feléjük")

Újra hozom a Beleolvasó rovatot. Nagyon rég nem volt már, elsőként Brett O’Conor írótól az A Vérengző című könyvéből hozok két fejezetet. A könyv A Vérengzők 1.része, később pedig 2 részéből  az A Mészárosból is fogok hozni.

Hamarosan érkezik a sorozat 3. része az A Szekta címmel. 

BELEOLVASÓ

ENGEDÉLLYEL

Brett O’Conor

A Vérengző

Tartalom

Idaho retteg és a környező államokban sem tanácsos sötétedés után az utcákra lépni. De már az otthonokban sincsenek biztonságban az állampolgárok. Kegyetlen sorozatgyilkos szedi áldozatait és a helyi, illetve állami rendőrök is tehetetlenek. Lenny Maraccio, az FBI vezető.

Első fejezet

Nyomasztóan steril volt ez az egész közeg. A falakat borító, puha, műanyagborítás, a mennyezetről világító neonfény és a csillogóra suvickolt padló is. A bal oldali ajtóba épített, dróthálóval megerősített ablak ragyogott a tisztaságtól és valószínűleg még nagyítóval sem lehetett volna elmaszatolódott ujjlenyomatfoltokat találni rajta. Az ablakban olykor megjelent egy-egy elmosódott fej kontúrja. A kíváncsiskodó személyzet, az ápolók és ápolónők lestek be rajta olykor.

Az elegáns, sötét öltönyt viselő magas férfi ügyet sem vetett rájuk. Szinte hipnotizálva bámult befelé az előtte terpeszkedő, törhetetlen műanyagból csiszolt ablakon. Az ablak mögötti helyiségbe zárt, ülő pózban lekötözött férfit figyelte. Az csak a felső testét és a fejét tudta mozgatni a szorosan ráerősített, kényszerzubbonyhoz hasonlatos hevederek fogságában. Vékony, de annál erősebb láncok rögzítették a hevedert és ezzel őt magát is az ágykerethez. Egy fehér köpenyes orvos állt meg az öltönyös férfi mögött és diszkréten köhintett, hogy magára vonja a figyelmet.

- Ön az FBI-tól van? – kérdezte halkan.

Az öltönyös megfordult. A jól szabott, drága zakó mellényzsebében egy márkás napszemüveg kerete és sötét lencséje mutatta, hogy a férfi sokat ad a megjelenésére. Hideg tekintettel végigmérte az orvost, aztán visszafordult az ablak felé, csak utána felelt.

- Igen.

- Ön kapta el?

- Igen! – ismételte az ügynök.

Az orvos megköszörülte a torkát és bátortalanul folytatta.

- Sokan fellélegezhetnek most uram! Azt hiszem, az egész állam, de talán az ország is köszönettel tartozik! Nyolc év… Nem is értem, hogy tudott ilyen sokáig működni ez a… ez a…

- Ez a mocsok állat? – segítette ki a zavarban lévő orvost az ügynök.

- Nos… én …mivel ő az én betegem, hivatalosan nem mondhatok róla ilyesmit, de azt hiszem, ön helytállóan fogalmazott.

- Az ön betege… – sziszegte az ügynök. – Betegnek nevezik, pedig csak egy szemét gyilkos! A rendőrség és a hivatal nyolc évig üldözte, most meg élete végéig egy szanatóriumban üdül majd, jótékony narkózisban! Ön szerint ez jó így? Villamosszékben lenne a helye!

- Erre én nem tudok felelni önnek…! Nekem az a dolgom, hogy kezeljem és szinten tartsam az állapotát. Még csak nem is ítélkezhetek felette. Mármint hivatalosan. – elhallgatott, aztán végül csak kibökte. – Elmondhatja, hogy sikerült végül, ennyi idő után elkapnia?

Az ügynök egy pillanatra az ápoltra nézett, majd újra az orvos felé fordult. Nagyot sóhajtott, aztán mintha a lelkén akarna könnyíteni, halkan beszélni kezdett.

- Az érdemi fejlemények akkor kezdődtek, amikor az FBI kijelölt számomra egy új társat…

Második fejezet

A fehér paraván jótékonyan eltakarta a tetthelyet. A nyüzsgő újságírókat és a gyászos szenzációra összegyűlt helybelieket egy rendőrségi szalag mögé terelték. A murvás parkoló zsúfolásig telt villogó lámpájú rendőrautókkal. Azok mögött árválkodott a teljesen feleslegesen iderendelt mentő és a jóval közelebb parkoló halottaskocsi. A közvetítőkocsik tetejéből már rég kiemelkedtek a vastag csöveken álló kamerák és a riporterek egymás lábán taposva tülekedtek, hogy szóra bírjanak végre valakit. A halottkém türelmet erőltetett magára, amíg a holttest mellett térdelő ügynök engedélyére várt, hogy a munkáját végezhesse. A nagydarab, öltönyös férfi a fiatal nő, hason fekvő hulláját vizsgálgatta már időtlen idők óta és nem úgy tűnt, hogy egyhamar abbahagyja, akármit csinált is. Mert nézegetni nagyon nem volt mit a holttesten. Legalábbis neki nem. A háton lévő két, mély szúrt seb és a bal oldalon lévőből kifolyt, mostanra megszáradt, vastag vércsík, meg a szőkésbarna hajjal borított tarkó alól kilátszó, vörös folt, a karcok helye, aligha mondhatott neki többet, mint amit már amúgy is tudott. A rendőrségtől kiérkezett nyomozók a halottkém mellett beszélgettek és a szövegből világosan kiderült, hogy ők is unják már a szövetségi ügynök ténykedését. Valamiért azonban óvakodtak siettetni.

A hátuk mögött ekkor némi mozgás támadt és a riporterek hangoskodni kezdtek. Egymást túlharsogva kiabálták a kérdéseiket, úgyhogy végül már egyiküket sem lehetett érteni.

- Ezeket arra tanítják, hogyan kiabálják túl a konkurenciát? – kérdezte az egyenruhások rangidős tisztje a mellette álló őrmestertől.

Egy másik öltönyös emelte fel a kihúzott rendőrségi szalagot és egy jelvényt lobogtatva feléjük indult. A halott nő mellett térdelő ügynök felállt. Az elegáns nadrág térdén, két tenyérnyi sárfolt éktelenkedett, de ez láthatóan egyáltalán nem érdekelte. A közeledő felé fordult és mikor az odaért, egy cseppet sem barátságos hangon kérdezte.

- Maga meg ki a franc?

- Jim Donaghue különleges ügynök. Phillips nem szólt…

- De! – szakította félbe Donaghuet az ügynök. – Küldött egy üzenetet.

Lehúzta a gumikesztyűjét és kezet nyújtott.

- Lenny Maraccio. Szervusz! Nem úgy volt, hogy az irodában találkozunk?

- Szervusz! – bólintott Donaghue. – Éppen csak becsekkoltam a motelbe amikor hívtak, hogy újabb hullát találtak. Gondoltam inkább idejövök, úgyhogy fogtam egy taxit. A mi emberünk műve?

- A mienk? – kérdezett vissza Maraccio vezető különleges ügynök ingerülten.

- A delawarei iroda átirányított erre az ügyre. Úgyhogy most már a mienk! Már, ha valóban ő volt.

Maraccio visszafordult a hulla felé.

- Ő volt! A mi emberünk! Átszúrta mind a két tüdőt és megvárta, míg a nő kínhalált hal. Aztán sebeket ejtett a tarkó alatt, a gerinc mellett. Vízpart közelében, arccal lefelé hagyta a testet, teljesen meztelenül. De ezt sem erőszakolta meg.

- A rohadt életbe! Tudjuk már ki a nő?

- Még meg sem fordítottuk, úgyhogy egyelőre nem lehet azonosítani. A technikusok készenlétben várnak, hamarosan nekikezdenek. Ha van priusza, az ujjlenyomatokból gyorsan kiderül a személyazonossága.

- Van még itt dolgunk?

- Ha csak nem akarod te is megvizsgálni, akkor nincs!

Donaghue leereszkedett a holttest mellé, de ő vigyázott, hogy ne térdeljen bele a sárba. A sebeket nézegette, aztán hátra nyúlt és kért egy gumikesztyűt.

-  Mi okoz ilyen sérülést? – kérdezte.

- Kiköszörült csavarhúzó. De ezt csak a hatodik áldozat óta használja. Előtte valami kétélű tőrrel szúrt. Legalábbis, amióta ez a módszere.

- A hatodik gyilkosság történt a Clearwater folyó mellett, ugye?

- Nem! A Clearwaternél a hetedik volt. A hatodikat Clarkstonban csinálta. Az volt az egyetlen alkalom, hogy Washington államban gyilkolt a rohadék! Látom, ismerkedtél az aktával!

- Éppen csak átfutottam a repülőn. Mikor történt ez a gyilkosság?

- A halottkém előzetes vizsgálata alapján, olyan hajnali fél kettő és kettő között.

- Megint egy kietlen helyen, hétköznap éjjel. Nincs szemtanú, senki nem látott semmi gyanúsat a környéken. Miért nem menekülnek? Miért nem sikítoznak a nők? – morfondírozott félhangosan Donaghue ügynök. – Hol vannak a ruhái?

- Sohasem kerülnek elő! Vagy inkább úgy mondom, nem jut sem a rendőrség, sem a mi tudomásunkra, ha elő is előkerülnek. Az iratok, okmányok, bankkártyák sem. De ezen nincs is mit csodálkozni! Ha eldobja a ruhákat, a hajléktalanok megtalálják és összeszedik, aztán két nap múlva már a saját gazdájuk sem ismerne rájuk. Az iratokat nagy valószínűséggel megsemmisíti, vagy elrejti valahol. A telefonokat szintúgy. A cellainformációk mindig a gyilkosság helyszíne és ideje körül szűnnek meg. Nem kerül elő a készülék és többé nem aktiválódik az IMEI. Nem bukkan fel a SIM-kártya, sem a memóriakártyák. A telefonon tárolt egyedi azonosításra alkalmas adatok és fényképek nem jelennek meg sehol az interneten.

Donaghue óvatosan megérintette a holttest hátán a sebeket, utána pedig a bőrbe karcolt, szabálytalan vágásokat nézegette, de semmilyen formát vagy képet nem tudott belőle kiolvasni.

- Ezeket miért csinálja?

- Nem tudom! Poszt mortem sérülések. A halál után kerülnek rájuk.

- Mikortól kezdte el?

- A negyedik hullán, Kanadában, még nem volt ilyen nyom, pedig az volt az első, akit már mindkét tüdején megszúrt. Az ötödiken, akit Apple Valleyben kapott el már voltak karcok. Talán valami vallási vagy okkultista szimbólum, de a szakértőink nem jutottak vele semmire.

- Miért szarakodik a karcokkal, ha nincs mögöttük jelentéstartalom? – morfondírozott félhangosan Donaghue. – Tuti, hogy az áldozat sokáig haldoklik, így simán lebukhat, ha még ezekkel is tököl!

- Lebukhatna! De nem bukik le! Ez már a huszonkettedik gyilkossága és még egy felületes személyleírásunk sincs. Egy kibaszott szellem a fickó!

- Van bármi hasonlóság az előző gyilkosságokkal?

- Csak a védjegyek.

- Összefüggés az áldozatok között?

- Semmi. Azon kívül, hogy mindegyik nő, illetve, hogy mindig van női áldozat. – Maraccio elővette a telefonját és elolvasta az üzenetet. – Francba! Phillips balhézik, hogy miért nem vagyunk még ott?!

- Vagyunk? – kérdezte Donaghue.

- Neked már régen jelentkezned kellett volna nála. Biztos szóltak neki, hogy kijöttél és most őrjöng, hogy nem az ő irodája volt az első, ahol megjelentél. Nem csípi, ha egy ügynök foltot ejt a tekintélyén!

- Jó fej…!

- Az! Jó nagy seggfej! – Maraccio a halottkémre nézett. – A tied Joshua! Minél előbb kérem a jelentést róla!

- Legkésőbb reggelre meglesz Lenny!

- Kösz! Jövök neked egy üveg piával érte!

Elindultak a kordon felé.

- Elég jóban vagy az emberekkel.

- Csak azokkal, akik nem a seggfejek között vannak! – felelte Maraccio.

Donaghue elvigyorodott, de aztán gyorsan abba is hagyta, amikor az újságírók nekiálltak a kérdéseiket kiabálni.

- Maraccio ügynök! Maraccio ügynök! Ez is a Vérengző műve volt?

- Mikor kapják már el Maraccio ügynök?

- Hány áldozat kell még, hogy végre felpörögjön az FBI?

- Nehogy válaszolj nekik! – szűrte Maraccio a fogai között Donaghuenak. – Akkor nem szállnak le rólunk! És amilyen jó napom van ma, biztos pofán vágom valamelyiket, ha előjön az agyával!

- Hé! Az ott nem Jim Donaghue? – kiáltotta az egyik tévériporter mikrofonnal a kezében. – Dehogynem! Jim! Mondjon valamit!

- Magának Donaghue különleges ügynök! – felelte Donaghue és mutatóujjával a riporter felé bökött.

Az úgy folytatta, mintha nem is utasították volna finoman rendre.

- Donaghue különleges ügynök! Most, hogy sikeresen megoldotta a Seaford-gyilkosságokat, maga veszi át a nyomozást?

Mivel nem kapott választ, a riporter folytatta a kiabálást.

- Csak azért kérdezem Donaghue ügynök, mert ráférne egy kis vérfrissítés az idahoi FBI irodára! Maraccio ügynök hét éve nem jut előbbre a gyilkosságokkal, gondoltam, a Szövetségi Kormány végre bevon valaki olyat, aki ért is a dolgához?!

- Te barom! – kiáltotta Donaghue és a riporter felé lendült, de Maraccio közéjük ugrott és feltartóztatta, mielőtt meglökhette volna.

- Hagyd! Nem éri meg! – mondta Maraccio, aztán a riporter felé fordult és ő lökte mellbe, hogy az elsodort két másikat, mielőtt hanyatt esett.

A fényképezőgépek csattogtak és a kamerák némelyike a távozó ügynököket, több másik pedig az éppen feltápászkodó riportert vette.

- Ennek még lesz folytatása Maraccio! – kiabálta a megalázott újságíró és a ruháját porolgatta.

- Barom! – kiabált vissza neki az ügynök, aztán kinyitotta a terepjáró ajtaját.

Maraccio szándékosan úgy indult el a bivalyerős terepjáróval, hogy a felvert murva a szerteszét parkoló közvetítőkocsiknak csapódjon. Még a motor bőgésén át is hallani lehetett a karosszériáknak ütődő kavicsok pattogását. Az ügynök a tükörből látta, hogy többen az öklüket rázzák feléjük.

Ha kiváncsi vagy a folytatásra itt tudod beszerezni:

Líra

Veszprémi Szilveszter: Vijjogók – A Tavaszi Margóra megjelenik!

 „Hogy itt válik ketté a világ, mindig is tudtam,

mert a sötét erdőkből a kiáltások,

a napfényes mezőről a legszebb nóták

és anyám intései mind erről szóltak.”

 

Veszprémi Szilveszter

Vijjogók

 

Megjelenik április elején!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2026

 

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Fülszöveg

 

Veszprémi Szilveszter Vijjogók című kötete a közösségi emlékezetből eredő és a személyes sebek térképe. A versek olyan egykori világot rajzolnak ki, amelyben a nyelv még élő anyag: mesékből, átkokból, imákból és kimondhatatlan vagy kimondatlan fájdalomból szövődik. A cigánysors nem egyszerűen témaként van jelen a kötetben, hanem mint létforma és örökség, amely egyszerre tart meg és taszít ki.

 

A versek ismétlésekre épülő, ráolvasásszerű beszédmódja, ritmusa egy ősi rendbe vezet el, ahol a közösség tagjai hagyományokon és történeteken keresztül kapcsolódtak egymáshoz. A megidézett alakok – anya, apa, ősök, számkivetettek – hangja a megértés utáni vágy kiáltása. A veszteségek az élet minden területére kiterjednek, és ami volt, mostanra töredékes, elmeséletlen, néma. Látszólag.

 

A Vijjogók verseinek mélyén ott az életigenlés és a múlt megelevenedése. A tűz, a test, a vágy ereje azt mutatja, hogy a mindent átszövő hiányok ellenére a nyelv és a mély érzések, a megértő odafordulás életet lehelnek a múltba, és jelenvalóvá teszik. A kötet versei nem együttérzést várnak, inkább teret adnak annak, hogy meghalljuk, amit nem akartunk hallani, és lássuk, amit mindig látni kell.

 

Könyvbemutató a Tavaszi Margón

Időpont: április 9., csütörtök 19:30-20:15

Helyszín: Margitsziget, Kristály, Hajó Színpad

 

Kovács Edwarddal és Veszprémi Szilveszterrel Horváth Florencia beszélget.

 

A szerzőről

A szerző portréját Wilhelm Laura készítette.

Veszprémi Szilveszter (1997) költő, blogger, kulturális újságíró. Első kötete, A Helyek, ahol rám öröm vár kiadónknál jelent meg 2022-ben.

 

Versek a kötetből

 

Aki ismeri a szerencsés legényt

 

Mindig jó gyerek volt,

ismertem, mióta ekkora volt,

szépen köszönt, nem úgy, hát tudják, úgy.

Látszott, hogy még sokra viszi,

az már a gyereken látszik, tudja,

hogy többre van, mint hogy itt, köztünk.

Mindig segített, már gyereknek is, jött,

észrevette a munkát, dicsértük az anyjának.

Mondtam is eleget, figyeljétek meg, még sokra viszi,

hát most hallottam, hogy mire, jó gyerek,

megérdemli az, megérdemelne még ennél is többet,

de nem olyan ő, hogy ne lenne neki elég,

sose kért, tőlünk se, semmit,

csak hát érti, okos, erős gyerek volt,

mindig mondtuk, hogy figyeld meg, ez a gyerek

a legrafináltabb lovat is röptébe patkolja majd,

és haptákba vágja a világ erdeit,

mert olyan ügyes volt ez a gyerek,

azt látnia kellett volna, azt nem lehet elmesélni,

hogy milyen erős és okos gyerek volt.

 

 

Aki meghallotta a kányákat

 

Amikor először meséltek a kányák,

még csak szavak vesztek el,

még csak nem is a fontosabbak,

és a kányák, a kányák olyan szépen mondták,

hallanotok kellett volna, cserrentek ki a csőrükből a hangok,

mint bölcs királyok meséje, akik a mélyét ismerik

a nyelvnek. El sem hittem, hogy ezek a kányák,

a kányák, akik velünk éltek, akik minket kísértek, és mégis.

Ilyen szépség nem a cigánytábor mellett születik,

tudom, mert nálunk mindenki a cigánytábor mellett született,

és mi nem vagyunk ilyen szépek.

 

Úgy tűntek el a szavak, ahogy a patak folyik el nyár elején.

Az átlátszó víztükör sodrása alatt kiszárad a mélység,

a partok közelebb kerülnek egymáshoz,

és a kányák, a kányák úgy meséltek,

mint akik mindent tudnak a világról,

a szélről meséltek, ahogy a szárnyaik alá kap,

a levegőről, hogy csak az tartja őket az égben,

és az erdőkről, messzi erdőkről és azokon túlról meséltek,

mert a kányák, a kányák nem úgy vándorolnak, mint mi,

azok széjjel a világon repülnek, a kányák,

a kányák szavai széjjel a világról mesélnek,

és ha hallgatnom kell a történeteikért,

nem is mondhatnék szebbet, mint a kányák,

a kányák, akik mindent láttak széjjel a világban.

Akik elvesztették a földet

 

Madarak voltunk,

messzefénylő tollú madarak,

szabadok, a porban fürödtünk,

miénk volt a föld és az ég,

de megtéptük a tollainkat,

és elvesztettük, amit a kányák, a rigók

és a többi bölcs az égen

sosem adnának fel.

 

Nem hallottuk a csőszök kiáltását,

minden gyümölcs az ég alatt nekünk termett,

átszálltunk a legmagasabb drótokon,

nem volt, aki uralná röptünket,

mi magunknak maradtunk mégis,

és a völgyek hűvöse többé nem minket nyugtat,

ha fészket építenénk, mint a mocsárra sátrat,

nincs helyünk többé benne.

Madarak vagyunk itt lent a földön,

így, földre ragadt, űzött madarak.

 

Megvásárolható a kiadó webáruházában

Prae Kiadó