2025. július 10., csütörtök

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Sebők Hanga ("(...) írás egyértelműen a könyvmolyságomnak köszönhető. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Sebők Hanga írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek három kötete jelent meg, ebből egy sorozat készült a Válaszutak 2 részes kötet és a harmadik regény egy önálló történet Legyen úgy, mint rég! címmel, melyek a Gyémántfelhő Kiadó gondozásában jelentek meg.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?


Férjemmel és három fiunkkal élek Karcagon. Civilben pedagógusként dolgozom.


A könyveid sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata?


Minden könyvemben vannak olyan fejezetek, amelyek megírásához szükség volt kutatómunkára, de azt gondolom, ez a mennyiségű kutakodás eltörpül a más zsánerek esetében (pl. történelmi regények) szükséges kutatómunka mellett.

Mivel munka és család mellett, szabadidőmben alkotok, számomra nagyon hosszú idő egy regény megírása. Minimum 10-12 hónap, hiszen sokszor hetekig, sőt hónapokig nem tudok elmerülni az írásban.


Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?


Minden történetem a fantáziám szüleménye, de vannak bennük saját magamból is elemek. Pl. a Dönts jól! Annája imád futni és óriási könyvmoly, akárcsak én, ráadásul – igaz ő csak félállásban, de szintén – középiskolai tanár.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?


Onnan kezdeném, hogy azóta imádok olvasni, amióta megtanultam, arra viszont nem emlékszem, hogy valaha is írásról álmodoztam volna.

A főiskolai és egyetemi tanulmányaim során rengeteg szépirodalmi művet olvastam, a nyári szünetekben pedig többnyire a szórakoztató irodalomhoz nyúltam kikapcsolódásként. Aztán a gyermekeim születése után lemondtam erről a hobbimról, hiszen nem lett volna rá elég időm. Aztán a Covid időszakban vettem újra elő a könyveket. Előbb a könyvespolcom régi lakóit olvastam újra, majd sok-sok új könyvet is beszereztem. Ezek olvasása közben érett meg bennem a gondolat, hogy talán én is tudnék írni egy regényt. Így született meg Anna és Áron története, amit eredetileg egykötetesre terveztem, de végül annyira meglódult a fantáziám, hogy sorozat lett belőle.
Tehát az írás egyértelműen a könyvmolyságomnak köszönhető.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?


Bár mostanában a fantasy és a dark romance az igazán menő, és azokkal – jó eséllyel – sokkal nagyobb olvasóbázist lehetne építeni, én úgy érzem, hozzám a romantika passzol, ezért egyelőre nem tervezem, hogy váltok.
Persze soha ne mondd, hogy soha.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?


Egyrészt végtelenül izgalmas. Másrészt mindig bizonytalan vagyok. Minden kéziratot nehéz elengedni. Tele vagyok ilyenkor kérdésekkel. Vajon mindent beleírtam, és úgy, ahogyan szerettem volna? Vajon szeretni fogják majd az olvasók? És még sorolhatnám.


Sokan írói álnevet használnak. Miért pont ez az írói álneved? / Te miért döntöttél úgy, hogy mégis saját néven jelenjenek meg az írásaid?


Azt abban a pillanatban tudtam, hogy szeretnék írói álnevet, amint kiderült, nem marad a laptopom rejtekében a kéziratom, hanem útjára engedem az első regényemet. Mindenképpen el akartam különíteni a „civil” énemet az íróitól.

Először egy angol hangzású nevet választottam, amit aztán elvetettem. Ennek oka az, hogy a regényeim Magyarországon játszódnak, magyar szereplőkkel, így nem éreztem ezt a nevet hitelesnek, megfelelőnek.

Aztán olyan nevet választottam, ami, bár némileg más, mint az anyakönyvezett nevem, azért mégiscsak én vagyok.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?


Egyértelműen igen. Bár sokféle zsánerben olvasok, alkotásban ez áll hozzám a legközelebb.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?


Hihetetlen. A 94. Ünnepi Könyvhéten foghattam először a kezembe az első könyvemet, és nagyon-nagyon boldog voltam.


Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?


Azt hiszem a kettő keveréke. A harmadik regényem volt az első, amihez teljes vázlatot készítettem az írás megkezdése előtt. Aztán ez arra volt jó, hogy végül sok elemében megváltoztassam.
Hagyom, hogy a szereplőim zsongjanak a fejemben, és ők alakítsák a cselekményt. Sajnos sokszor futás, kerékpározás vagy zuhanyzás közben teszik ezt, amikor nem tudom azonnal lejegyezni az ötleteket, így van, amikor el is felejtem őket…
És nem is feltétlenül haladok sorban a cselekményben. A regény végét általában hamarabb megírom, mint a közepét.

 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?


Mindkét kérdésedre igennel válaszolok, de nem szeretnék spoilerezni, ezért elnézésedet kérem, de titokban tartom, melyek ezek a részek.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?


Szerintem egy szerző számára bármi nyújthat ihletet. Nálam ez lehet egy mondat vagy beszélgetés, amit meghallok valahol, egy dal, egy utazás, és bármi, amivel a hétköznapi életemben találkoztam akár régebben, akár mostanában.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?


Több írónőről tudom, hogy először a párjuknak vagy barátnőjüknek mutatják meg a kéziratukat. Nos, az én férjem megjelenés után, könyvalakban szereti elolvasni a regényeimet, így az előolvasóim kapják meg először, az ő tanácsaikat, észrevételeiket hallgatom meg, mielőtt beküldöm a kiadóba a kéziratot.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?


Az első regényemet teljesen titokban írtam. Mivel a Covid időszak alatti online oktatás miatt egyébként is szinte egész nap a laptop előtt görnyedtem, hogy feladatokat gyártsak a diákoknak, sokáig fel sem tűnt nekik, hogy néha másra is használom a masinát. A legkisebb gyermekem vette észre először, hogy nem tananyag van a képernyőn, és ő kérdezett rá, mit írok. Talán mondanom sem kell, mennyire meglepődött a családom. Később néhány könyvmoly társamnak is elárultam a titkot, de a többi rokonomnak, ismerősömnek csak akkor meséltem el a hírt (egy Facebook posztban), amikor már teljesen biztossá vált, hogy megjelenik az első regényem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?


Először is szeretném kifejezni, mennyire hálás vagyok mindenkinek, aki már elolvasta vagy a jövőben szeretné elolvasni a történeteimet.

Rengeteg könyv jelenik meg napjainkban, nagyon telített a könyvpiac, és az érvényben levő szabályozások sem kedveznek sem a szerzőknek, sem az olvasóknak. Ráadásul sokan (szinte) csak külföldi – vagy az írói álneve miatt annak gondolt – szerzőktől olvasnak. Mindezek miatt borzasztóan nehéz kitűnni a sok ezer megjelenés közül. Mindezek miatt még nagyobb boldogság látni, hogy nekem is vannak olvasóim.

Bízom benne, hogy hónapról-hónapra sikerül növeli a számukat.

Új megjelenésem idén már nem lesz, de ha minden jól megy, egy kiadói meglepetésnek hála (erről még nem árulhatok el semmit) mégiscsak lesz még itt valami tőlem…

Kedves Ági! Nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltál rám, és válaszolhattam a kérdéseidre!
Szerzőtársaim nevében is köszönöm a magyar szerzők támogatásáért végzett munkádat!

Sok sikert, számos látogatót kívánok a blogodhoz és a közösségi oldalaidhoz!

Szeretettel,
Hanga.


Én köszönöm a lehetőséget, hogy segíthetek!


Fotók: Sebők Hanga Szerzői oldala


Sebők Hanga Szerzői oldala

Gyémántfelhő Kiadó


2025. július 9., szerda

Az ember, aki arról az emberről ír, aki arról írt, hogy megölt egy embert... vagy mégsem?

 Alex Pavesi: 

A meg sem történt gyilkosságok

„Most rajta volt a sor, hogy a széttárt ujjai között bámulja a világot, és feltegye magának a kérdést: valóságos mindez?”

Az ember, aki arról az emberről ír, aki arról írt, hogy megölt egy embert... vagy mégsem?


Megjelenés: július 29.
Fordító: Pék Zoltán
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 320 oldal

Leírás

Alex Pavesi az itthon is nagy sikert aratott Nyolc nyomozó után ismét bebizonyítja, hogy a krimi műfaji szabályai nem kőbe vésett törvények, csupán játékszabályok, melyeket a kellő tehetséggel megáldott író kedve szerint formálhat. A meg sem történt gyilkosságok nemcsak egy újabb bűnügyi történet – mely egyébként fejet hajt Agatha Christie és a műfaj klasszikusai előtt is –, hanem egy labirintus, amelyben az olvasó hol nyomozóként, hol gyanúsítottként, hol maga is szerzőként (!) találja magát.

Pavesi ezúttal is mesterien csavarja a narratívát: rétegeket épít egymásra, majd lebontja őket, hogy aztán új jelentéseket tárjon fel a történet mélyén. A krimi formai és tematikus elemei itt eszközökké válnak; nemcsak feszültségkeltésre és annak fenntartására, hanem arra is, hogy megkérdőjelezzük, amit olvasunk. Ki beszél? Kinek hihetünk? És meddig tart a fikció?

A meg sem történt gyilkosságok az utóbbi idők legkomolyabb irodalmi kirakósa; különleges regény: intelligens, metairodalmi, szellemes és tökéletes olvasmány azoknak, akik szeretik, ha egy könyv nemcsak történetet mesél, de kihívás elé is állítja őket.

Fülszöveg

Hat barát gyűlik össze születésnapot ünnepelni egy világtól elzárt házban.

Hamarosan egy különös játékba kezdenek, melynek neve: Indíték, Módszer és Halál.

Anatol egy hónappal apja halála után meghívja gyerekkori barátait harmincadik születésnapja alkalmából a régi családi birtokukra. A szűnni nem akaró eső miatt egy általa kitalált játékot javasol az unalmas órák elütésére: borítékhúzás formájában mindenki véletlenszerűen válasszon ki két barátot, és írjon róluk egy történetet, melyben az egyik megöli a másikat.

Ahogy a kedvetlen társaság nekirugaszkodik a feladatnak, sorra döbbennek rá, hogy képtelenek másból ihletet meríteni, mint a múltjukban jelen lévő titkaikból. Ám miután e titkokat papírra vetik, azok már többé nem maradnak rejtve, a fiktív gyilkosságok által felszínre bukkant régi sérelmek pedig hirtelen valódi indítékokat szülnek.

Amikor azonban egy valódi gyilkosság közeleg feléjük, vajon időben felismerik a veszélyt?

Alex Pavesi, a nagy sikerű Nyolc nyomozó szerzője ezúttal is a klasszikus bűnügyi regény kereteit feszegetve invitálja izgalmas játékra az olvasót, miközben megidézi a Tőrbe ejtve című film legjobb pillanatait, és fejet hajt Agatha Christie előtt.

A szerzőről

Alex Pavesi matematikából szerzett PhD-t. Mielőtt író lett volna, szoftvermérnökként és könyvesbolti eladóként dolgozott. A Nyolc nyomozó című első regényének húsz országban keltek el a fordítási jogai. Második könyve, A meg sem történt gyilkosságok 2024 végén jelent meg. Pavesi jelenleg Londonban él, és a szabadidejében szeret hosszan sétálni, rejtvényeket fejteni és kedvtelésből zárakat feltörni.

A szerző előző kötetéről írták

„Pavesi tehetségét jelzi, hogy minden egyes történet kelepcéjébe gyanútlanul sétálunk bele. Ha ezzel gyalogokká válunk az író nagyszabású sakkjátszmájában, hát legyen. Még a legutolsó oldalon is teljességgel váratlan meglepetésekkel szembesülünk.” – The New York Times

„A történet telis-tele bonyodalmakkal és fordulatokkal, amelyeket imádni fognak a fejtörők szerelmesei… Nagyszerű élmény a könnyed kikapcsolódásra vágyóknak, de a szemfüles olvasók még nagyobb élvezetüket lelik majd benne.” – Kirkus Reviews

„Zseniális… Pavesire érdemes lesz odafigyelni.” – Publishers Weekly

„Annyira, de annyira briliáns. Egy lehengerlően fordulatos történetet, amely emellett tudományos értekezés is a bűnügyi rejtélyek matematika vonatkozásairól. Agatha Christie is megemelné előtte a kalapját. Bravó!” – Sarah Pinborough, Ne higgy a szemének! című regény New York Times-bestseller szerzője

Idézetek a kötetből


„– Nem akarom, hogy rossz embernek tarts…
A hétvége jól indult, de mint minden hétvége, borzalmasan ér majd véget. Anatol oldalvást Janikára sandított, várta a reakcióját. A kormánykerék apránként a nő irányába fordult. Hallották a bogáncs ropogását a kerekek alatt, érezték, ahogy a bal első kerék súrolja az emelt padkát. Akkor Anatol újra az útra szegezte a tekintetét. Soha nem volt valami jó sofőr. A hibát egy vállvonással vette tudomásul, reflexszerűen visszarántotta a kormányt, aztán folytatta:
– Csak mostanában valahogy nem vagyok önmagam. Érted, mire gondolok? Szanaszét estem.
Janika diplomatikusan bólintott, de nem válaszolt. A mellette lévő ablakon keresztül figyelte az elsuhanó tájat: sárga mezők és megfakult dombok a jellegtelenül fehér ég alatt. A kardigánja ujját markolászta. Egyetlen szót sem szólt, amióta beszálltak a kocsiba. Úgy gondolta, illik hozzá a hallgatás.
– Minden olyan érzés, mint egy álomban – folytatta Anatol. Szétnyitotta a jobb kezén az ujjait, és a réseken keresztül bámulta az utat. A körmeit vastag koszcsík koronázta. – Amikor meghal valaki, aki közel állt hozzád, minden valószerűtlen lesz. Túl nagy változás, nem bírod egyszerre feldolgozni. Mindent álomszerűvé tesz. Érted, mire gondolok?
Előző nap volt Anatol harmincadik születésnapja, az utolsó májusi nap pedig szokatlan hideget hozott. Sűrű, késő reggeli köd borította a tájat, a fűszálak kísértetiesen derengtek.
– És ha semmi sem valóságos, akkor nem is számít semmi. Nem tudod megkülönböztetni a jót a rossztól. Olyasmit csinálsz, amit normális esetben nem tennél. Olyasmit mondasz, amit normális esetben nem mondanál. Ha furcsán viselkedtem a hétvégén, akkor ez az oka.
Hétfő reggel volt ugyan, de munkaszünet. Janika a hosszú hétvégét Anatolnál töltötte a többi barátjukkal, és a férfi most a pályaudvarra vitte, hogy elérje a vonatot hazafelé. A régi, erdőzöld kabrió megviselt vinyltetejének egyik oldalán szakadás éktelenkedett. A lyukat több réteg ragasztószalaggal tapasztották be, a hideg levegőnek azonban így is sikerült utat találni az autó utasterébe.
– Valószínűleg nem jól magyarázom…
Anatol csak mondta a magáét, miközben lassított és indexelt, hogy lekanyarodjon a főútról egy keskeny mellékútra, amelyen nem látszott semmiféle felfestés. Levette a kezét a kormányról, és várta, hogy a szembejövő forgalomban rés nyíljon.
– Csakhogy a bánat bármilyen alakot képes felölteni. Egyik nap így nyilvánul meg, másnap meg úgy. Néha bűntudat lesz, néha megbánás. Olykor csak szomorúság. És vannak napok, amikor inkább sokk.”

2025. július 8., kedd

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Emerick Agate - ("(...) nálam nem az ihletet kell keresni, inkább a történetek találnak meg engem. Mintha várnának rám valahol a fejemben, és csak arra várnának, hogy figyeljek rájuk.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Emerick Agate írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet.  

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nagy örömömre szolgál, hogy elfogadtad kérésem, amit ezúton is köszönök! Elsősorban bemutatkoznék: írói nevem Emerick Agate, egyébként Szemes Imrének hívnak. Egyszerű, hétköznapi embernek tartom magam, aki szeret történeteket mesélni – méghozzá olyanokat, amik mögött érzés, gondolat és néha talán egy kis valóság is húzódik.

Körülbelül két és fél éve kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással, de emellett természetesen dolgozom is. Az első kötetek kiadása nem volt egyszerű – nemcsak írói, hanem anyagi kihívásokkal is szembe kellett néznem. A könyvkiadás világa sok szempontból nehéz terep, különösen, ha az ember önállóan vág bele.

Csak fél éve csatlakoztam a közösségi médiához, és őszintén szólva pozitív meglepetésként ért, hogy művelt, értékes emberek közé kerülhettem. Ugyanakkor az is világossá vált számomra, hogy ezeken a felületeken – akárcsak az élet más területein – jelen van a rosszindulat és néha az irigység is. Ez utóbbit magamon nem tapasztaltam, inkább másokon keresztül láttam megnyilvánulni, de így is hatással volt rám.

Ezek az élmények inspiráltak arra, hogy létrehozzak egy olyan szerzői közösséget, ahol a támogatás, az együttműködés és az alkotás szeretete áll a középpontban. Ebből az ötletből született meg egy új, támogató kiadó gondolata, melynek részleteit a @bookofelsoszo Instagram-oldalon is meg lehet találni.

A három részes könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez a három kötet nagyon sok személyes élményből és lelki folyamatból táplálkozik – még akkor is, ha ezek az élmények a valóságban nem mindig voltak pozitívak. Épp ezért éreztem úgy, hogy mindenképpen meg kell írnom őket. A történet egyfajta belső feldolgozás is volt számomra, ugyanakkor szerettem volna ezt egy olyan keretbe helyezni, ami izgalmas, elgondolkodtató, és mások számára is átélhető.

A valóságból induló szálakat egy erőteljes fantasy-világgal ötvöztem, melybe mitológiai, vallási és történelmi elemek is kerültek. Mindig is lenyűgöztek ezek a témák – rengeteget olvastam róluk, és sok minden megmaradt bennem az évek során. Ugyanakkor az írás során elengedhetetlenné vált az alapos utánajárás is: az internet segítségével kutattam fel részleteket, helyszíneket, és próbáltam minél hihetőbbé, élőbbé tenni a világot, amit megalkottam.

A trilógia írása hosszabb folyamat volt, mivel mellette dolgoztam, és az alkotás számomra nem mindig lineárisan halad – inkább hullámokban jön. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ezek a kötetek jelenleg nem elérhetők, mert szeretném őket átdolgozni: olvasmányosabbá, letisztultabbá, erősebbé tenni – a történet megérdemli, hogy a lehető legjobb formában találkozzon az olvasóval.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A trilógiámban a valóság és a fantázia szorosan összefonódik. Valóságos helyszíneket és létező személyeket is beleírtam, akik vagy konkrét, vagy szimbolikus formában kaptak szerepet a történetben. Ugyanakkor mindezeket egy teljesen fiktív, misztikus történetszál öleli körbe – így egyfajta "megálmodott valóság" jött létre, ahol a képzelet szabadon formálhatta a jelent, a múltat és a jövőt is.

A további írásaimban azonban már teljesen elengedtem a valósághoz való kötöttséget. Saját világokat, karaktereket és szabályrendszereket alkotok, ahol minden a belső logika mentén működik – de természetesen az emberi érzések, döntések és konfliktusok továbbra is nagyon is valóságos alapokon nyugszanak.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Eleinte nem is írásban gondolkodtam – inkább filmként vagy sorozatként képzeltem el azt, amit létre szeretnék hozni. Mindig is vágytam arra, hogy egy történet képes legyen megelevenedni – vizuálisan, hatással, érzelemmel. De hamar rá kellett jönnöm, hogy ez túl nagy falat lenne számomra. Ekkor született meg bennem a gondolat: ha nem mozgókép formájában, akkor írásban kell kiadnom magamból mindazt, amit hordozok.

És hogy honnan jönnek ezek a történetek? Sokszor egyszerűen csak leülök, zenét hallgatok, vagy lefekszem, és mintha egy másik valóság kapuja nyílna meg bennem: képek, karakterek, jelenetek tucatjai jelennek meg. Ezek nemcsak ötletek – hanem érzések, hangulatok, világok. Olyan ez, mintha álmokat fordítanék le szavakra. Innen indult el minden.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Őszintén szólva, alapvetően türelmetlen típus vagyok – tipikusan a "mindent azonnal" ember. Viszont az írás egészen másféle működést kíván: rendíthetetlen türelmet, kitartást és önfegyelmet. Néha még most is nehéz megemésztenem, hogy egy kézirat befejezése csupán az alap – az igazi munka csak utána kezdődik.

A végére érni egy történetnek számomra sosem egy lezárt érzés. Már az írás közben is gyakran bekúsznak új ötletek, más világok, teljesen különböző szereplők. Sokszor nehéz eldönteni, hogy mikor mit írjak, mert a történetek szó szerint sorban állnak a fejemben. Néha úgy érzem, nem is én írom őket – inkább csak közvetítem, ami valahonnan belülről érkezik.


Miért pont történelmi romantikus regényt írtál?

Őszintén szólva, a romantika eleinte meg sem fordult a fejemben. Mindig is kissé klisésnek és túlhasználtnak éreztem – nem az én világom. Ez persze nem jelenti azt, hogy más munkáját lebecsülném, egyszerűen számomra nem a szerelem a történeteim mozgatórugója. A romantikus szál inkább mellékesen, természetesen jelenik meg, ha a történet vagy a karakterek megkívánják – de sosem viszem túl.

Ami engem igazán foglalkoztat, az a sokszínűség. Jelenleg is több kéziraton dolgozom különböző műfajokban: például a Metal and Soul egy sci-fi történet, aminek már készül a folytatása is. A Bloody Leaf egy krimi-thriller, ami szintén újabb részeket kap. Most pedig egy sötétebb, misztikus fantasy világban játszódó regényen dolgozom, Elias Warn – A halál tanítványa címmel.

Ezek a kéziratok jelenleg kiadót keresnek, de nagyon úgy néz ki, hogy ha megvalósul a saját kiadóm koncepciója, akkor ezek is azon keresztül látnak majd napvilágot.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Ezt részben már az előzőekben is érintettem, de kiegészíteném: amikor először tollat ragadtam, biztos voltam benne, hogy a fantasy az én világom, és kizárólag ebben a zsánerben szeretnék írni. Aztán ahogy egyre mélyebbre ástam magam az írásba, rájöttem, hogy nem tudok gyökeret verni egyetlen műfajnál sem. Túl csábító a többi zsáner egyedisége, hangulata, lehetősége. Minden műfaj mást ad – és én mindegyikből szeretnék meríteni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hatalmas öröm volt számomra, és eszméletlenül jó érzés kézbe venni valamit, ami teljesen belőlem született. Ugyanakkor mivel szerzői kiadásban jelent meg, és nem állt mögötte sem ismeretség, sem profi marketing, nem lett belőle nagy értékesítési siker. Utólag viszont ezt nem bánom, sőt – szeretném átdolgozni az egészet, és tanulni abból, amit azóta tapasztaltam.

Őszintén szólva, egy író első könyve nagyon sok mindent eldönthet – akár jó, akár rossz irányba. Én ezt egy tanulási folyamatként éltem meg, nem egy végállomásként.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Nálam az írás abszolút impulzív. A történeteim szinte maguktól születnek meg bennem – nem hívom őket, nem keresem, csak egyszerűen berúgják a gondolataim ajtaját. Van, hogy szinte kísértenek, hogy írjam meg őket, mintha ők irányítanának engem, nem fordítva. Ez egy elképesztően jó érzés, de egyben nyomasztó is, mertv egyszerűen nincs elég időm mindent azonnal formába önteni. Néha úgy érzem, mintha versenyt futnék a saját ötleteimmel.

A kötetben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amit nehezen tudtál megírni?

Kedvenc jelenetek mindig vannak, de szerintem ez nagyon személyiségfüggő – amit én kiemelkedőnek érzek, azt az olvasók máshogy élhetik meg. Számomra valahogy mindig a végjáték a legkiemelkedőbb és legemlékezetesebb rész, talán mert ott sűrűsödik össze minden, amit addig építettem.

Ugyanakkor íróként igyekszem már a történet elejétől kezdve olyan jeleneteket írni, amelyek megmaradnak az olvasóban – akár az érzelmi erejük, akár a jelentésük miatt. Fontos számomra, hogy sok rész visszautaljon korábbi eseményekre, hogy a végén minden a helyére kerüljön.


Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nem panaszkodhatom – nálam nem az ihletet kell keresni, inkább a történetek találnak meg engem. Mintha várnának rám valahol a fejemben, és csak arra várnának, hogy figyeljek rájuk.

Ami viszont elindítja, vagy akár teljesen átrendezi őket bennem, az lehet bármi. Egy zene, egy hangulat, vagy egy egészen apró benyomás – egy pillantás, egy mondat. Ezek képesek egy teljes sorrendet felborítani, új irányt szabni egy történetnek. Olyan ez, mintha a történetek élő, mozgó rendszerek lennének bennem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Ez talán szokatlan válasz lesz, de az én közvetlen környezetemben nincsenek olyan ismerősök vagy családtagok, akikkel előre megoszthatnám a kézirataimat. Mióta viszont tagja vagyok az online írói közösségnek, rengeteget jelent számomra Kiss Petra írónő támogatása, aki a King című krimi szerzője – ő az, aki szakmailag is sokat segít, és akinek a véleményére valóban adok.

Ezen kívül sok nyitott, jó szándékú előolvasóval találkoztam a közösségi platformokon, akiknek a visszajelzéseiért rendkívül hálás vagyok. Mindenki szava számít – az olvasó az első –, de természetesen vannak olyan elemek, amikhez ragaszkodom, nem makacsságból, hanem azért, mert ezek tükrözik leginkább az egyediségemet.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Meglepődtek – sőt, először azt hitték, csak viccelek vele. De végül örömmel fogadták a hírt, támogatóan álltak hozzá. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sajnos nincs igazán idejük elolvasni a könyveimet – amit megértek, de persze valahol sajnálom is, mert kíváncsi lennék a reakcióikra. Még ha elfogultak is lennének, a család az, aki mindig a legközelebb áll hozzánk – legyen szó íróról vagy bárki másról.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Bízom benne, hogy eddig is sikerült – és ezután is sikerül – olyan történeteket alkotnom, amelyek minél több emberhez eljutnak, elvarázsolják őket, és örömet adnak az olvasásban. Több kéziratom is folyamatban van – mint például a Metal and Soul, a Bloody Leaf és a Elias Warn: A halál tanítványa –, és remélem, hogy ezek közül már idén megjelenhet valamelyik. Emellett nagyon bizakodom, hogy legkésőbb szeptembertől a saját kiadóm is gördülékenyen működik majd, hogy ezzel minél több magyar szerzőt bátoríthassunk és támogathassunk az alkotás útján.

Még egyszer szeretném megköszönni a lehetőséget, és szép napot kívánok!

Én köszönöm az interjút!


Ismerjük meg közelebből a szerzőket! Naomi B. Larson - ("Az egyik kedvenc jelenetem a buszmegállós rész, amikor Alex szembesül a saját érzéseivel, hogy szerelmes.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Naomi B. Larsen írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent meg az első kötete, mely Smaragd Kiadó gondozásában jelent meg Alex (Connor fivérek 1.) címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Jelenleg otthon vagyok a gyerekekkel. Két kisfiam van, öt- és háromévesek. Az időm nagyrészét a családom és a háztartás tölti ki. Ezek mellett igyekszem az írásra is időt szentelni.

A Alex (Connor fivérek) című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata? 

Maga az írás három hónapot vett igénybe. Lelkes és naiv voltam, amikor tollat és papírt ragadtam, ugyanis kézzel írtam meg az első két kéziratom. (Hozzátenném, hogy imádok kézzel írni) Közel újabb három hónapomba telt, mire begépeltem. Az előolvasóimnak tetszett a történet, így megkerestem vele pár kiadót. Végül a Smaragd kiadó előző tulajdonosa biztatására beküldtem a kéziratom, amit el is utasítottak. Mivel nem adtam fel, felajánlottak egy mentori képzést, ahol 6 hónap alatt rengeteget tanultam, és a regényem is hatalmasat fejlődött. Ég és föld a két kézirat! Ezt követően kezdődött meg a kiadás előtti szerkesztés, lektorálás, korrektúra és borító tervezés, ami újabb hat hónapot vett igénybe. Szóval elég hosszú utat tettem meg, mire könyv lett a kéziratomból.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Teljesen fantázia, a való életből maximum egy elkapott pillanat vagy egy cselekvés, ami belekerül a történetbe.

A könyvednek alcíme is van a Connor fivérek, hány részt tervezel?

Két része lesz a sorozatnak, illetve tervben van egy novella is.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2021-ben kezdtem írni. Mindig is kacérkodtam az írással. Gyerekkoromban egy rajzfüzetbe írtam rövid meséket, de sajnos azok nem maradtak meg.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Huh, hatalmas. Legalábbis abban a percben. Aztán jönnek a rémképek, hogy ez, meg azt talán mégis másképp kellett volna írni.

Miért pont történelmi romantikus regényt írtál?

Olvasni is ezeket a regényeket szeretem, ez áll hozzám a legközelebb.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, illetve még a meseírás érdekel.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Vegyes érzéseim voltak. Egyrészről nagyon büszke voltam magamra, másrészről kicsit aggódtam, hogy bárki olvashatja ezek után.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Most már részben tervezett, és részben impulzív folyamat.

A kötetben vannak kedvenc jeleneted? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen voltak. Az egyik kedvenc jelenetem a buszmegállós rész, amikor Alex szembesül a saját érzéseivel, hogy szerelmes. Ez a pillanat inspirálta a borítót is. Nem volt olyan, amit nehezen írtam meg.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Általában egy elkapott momentumból, vagy egy meghallott szóból születnek meg a történeteim. Alex története maga a főszereplő nevéből jött létre. Egy másik történetet egy mosoly inspirálta.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első kéziratomhoz egy olvasói csoportban kerestem tesztolvasókat.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Arról nem tudtak, hogy írok. Amikor kész lettem, akkor nyomtam a férjem kezébe, hogy írtam egy könyvet. Szerintem büszke rám.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Igyekszem a történeteimet komoly tartalommal is megtölteni. Az első könyvemben a főszereplőm rengeteget fejlődik, sok olyan tulajdonságot vetkőz le magáról, amit a nehéz gyermekkora nyomott rá. A többi könyvemben is igyekszem tudatosan beleépíteni a mai társadalomban gyakran előforduló problémákat, nehézségeket, amire felfűzhetek egy romantikus történetet.

Idénre tervezek még egy novellát kiadni, ami a Connor fivérek részét fogja képezni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Naomi B. Larsen írói oldala

Smaragd Kiadó

2025. július 7., hétfő

Könyvtrailer: Frey Domonkos Arthropodóm

Ezt a rovatot is elég szépen elhanyagoltam. Ezentúl nem fogom, hozni fogok könyvtrailert  nektek, amolyan ajánlóként. Elsőként idén Frey Domonkos Arthropodóm  első kötetének a videóját szeretném nektek bemutatni. Nekem nagyon bejött a videó és persze a könyv fülszövege is. 






Távol ​a civilizációtól, a trópusi Guayanában egy tudományos munkacsoportnak feladják a leckét. Helyre kell állítani a világ legnagyobb biodómját, az esőerdőbe épített Arthropodómot. A hatalmas komplexum kupolája alatt egy mesterségesen betelepített, exkluzív vadrezervátum található, ahol olyan állatokra lehet vadászni, amilyeneket még nem látott a világ: óriás ízeltlábúakra.

A rovar-megafauna azonban meglepetést meglepetésre halmoz. Meghökkentő kapcsolatokat alakít ki azzal a művi világgal, amelybe 'teremtői' belekényszerítették. A méhek kihalásával párhuzamosan furcsa kényszermozgások jelentkeznek az állatállományban. A zártnak tételezett rendszerben váratlanul szikes talajfoltok, kullancsok és helyi törzsbéliek jelennek meg. Mindnek közös az oka, egy rejtett hálózat, amely eddig a kutatók háta mögött szerveződött és mostanra készen áll arra, hogy hideg, ízeltlábú pokollá változtassa a biodóm idilli arculatát. A tudósok egyetlen lehetősége a túlélésre, ha időben összerakják az Arthropodóm rejtélyének tudományos puzzle-ját.

Frey Domonkos 23 éves, Budapesten élő orvostanhallgató, aki tanulmányai mellett, 16 éves korától kezdve, szinte mániákusan ír. Kettős, reál és humán érdeklődése, ikerkötődése átüt minden munkáján. Sebészi precizitással csempészi bele különös, elemi erejű és dinamikájú történeteibe a természettudományos igényességet. Eddig megjelent rövidebb műveiben, az Odaát és az Élet az életért című novelláiban – biológiai, kémiai, fizikai háttértudását meg nem tagadva – a létezés határait feszegető, morális témákkal foglalkozik.
Ebben a regényében az élővilág esélyeinek és a környezetvédelem körmünkre égő kérdéseinek boncolgatásával egyetemes segélykiáltást fogalmaz meg. Egy végtelenül izgalmas, letehetetlen ökothrillerbe oltott kiáltványban hívja fel a figyelmet arra, hogy milyen fontos és létünkhöz nélkülözhetetlen teremtmények a kicsiny, látszólag jelentéktelennek tűnő élőlények – a rovarok.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Ismét krimipályázatot hirdet a Prae Kiadó!

 Ismét krimipályázatot hirdet a Prae Kiadó!

Ezúttal csak regényeket várunk.


A 2020-as pályázata után a Prae Kiadó ismét felhívást fogalmaz meg magas színvonalú krimik – regények – írására. A kiadó által gondozott Krimi Ma sorozat sikere nyomán a pályázat célja a hazai, szépirodalmi igénnyel megírt krimi kínálatának bővítése, az iránta való érdeklődés élénkítése. A pályázat nyílt.

A Prae Kiadó 2017-ben indította útjára Krimi Ma elnevezésű könyvsorozatát, amely a kortárs magyar detektív- és bűnregény műfajának megújítását, valamint rétegzettebbé tételét tűzi ki célul. Az azóta eltelt időben tizenkét regény látott napvilágot, Molnár T. Eszter Szabadesés, Mészöly Ágnes Rókabérc, haláltúra, Cserháti Éva A Sellő titka, Pintér Tibor A harmónia tébolya, Kertész Erzsi Az átutazó, Gráczer L. Tamás A háromfa hölgye (A budai hóhér / 1.), Mészöly Ágnes Megrajzolt gyilkosságok, Gráczer L. Tamás: Az Úr szukái (A budai hóhér / 2.), Bánhidi Lilla Sorsod Borsod, Kocsis Gergely A varjúszellem, Lichter Péter A detektív, aki tintahalakkal álmodott, valamint Gráczer L. Tamás Szentháromság (A budai hóhér / 3.) című művei. A magyar krimiolvasók számára külön öröm hogy a 2020-as pályázat győztese, Gráczer L. Tamás sorozata, a Mátyás király korában játszódó A budai hóhér idén már trilógiává bővült. Az kifejezetten a krimi elismerését jelzi, hogy Bánhidi Lilla – szintén a 2020-as krimipályázat díjazottja –  regénye a szépirodalmi Margó-díjon 2023-ban a harmadik helyet kapta meg úgy, hogy korábban a krimi zsáneréből származó mű még az első tízbe sem kerülhetett. Továbbá szintén a pályázatra íródott, aztán – a szerkesztés alatt elveszítve krimi jellegét – művészregényként jelent meg Weber Kristóf Keringő című könyve, amely szintén a Margó-díj tízes rövidlistáján szerepelt 2024-ben.

A népszerű és kritikailag is sikeres sorozatot a Prae Kiadó 2026-ban is folytatni kívánja.

A pályázatra érkező műveknek nincs szigorúan megkötött tematikus határa, a kiadó olyan anyagokat is szívesen fogad, amelyek a kortárs horizontra például a történelem felől tekintenek (történelmi krimi), esetleg kultúrtörténeti-művelődési téma adja a hátteret. Hasonlóképp ki lehet nyitni a krimi horizontjait más zsánerek (disztópia, horror, sci-fi, cyberpunk stb.) irányába, a legfőbb szempontok a következők: az egyedi történet és az individuális, magas színvonalú megvalósítás, valamint a magas fokú nyelvi kidolgozottság.

Krimi Ma sorozat eddigi regényei a történelmi vonatkozásúak mellett olyan bűneseteket és nyomozásokat mutatnak be, amelyek szorosan összefüggnek a mai társadalmi problémákkal és kihívásokkal. A nagyvároshoz és a vidékhez való viszony, a társadalmi nemekhez fűződő dilemmák és más szociális kérdések legalább annyira hangsúlyosak, mint a térségi létből, a kelet- és közép-európaiságból fakadó sorskérdések.

A Prae Kiadó a regénypályázat első fordulójában egy szerzői ív (40.000 leütés szóközökkel) terjedelmű részletet vár a kész vagy a készültség előrehaladott fokán álló műből. A beküldött szemelvény minden esetben a mű elejéről származzon (első fejezet/rész). Az egy ív részlet mellé szinopszist szükséges mellékelni egy flekk (szóközökkel együtt 1800 leütés) terjedelemben, amely összefoglalja a mű fő elképzeléseit, célkitűzéseit, történetét.

A kiadó a beérkező anyagok alapján előzsűrizi a pályaműveket, és bekérik a legjobb művek teljes kéziratát. Az elbírálás második körében Péczely Dóra, Balogh Endre és L. Varga Péter, valamint a Krimi Ma sorozat szerzői, előreláthatóan Bánhidi Lilla, Gráczer L. Tamás, Lichter Péter és Pintér Tibor véleményezik a beküldött teljes  kéziratokat.

A pályázaton bárki részt vehet, aki a megfelelő terjedelmű részlettel jelentkezik, és sikeres első fordulót követően határidőre rendelkezésre tudja bocsátani a teljes, kész kéziratot.

Díjak

A pályázat esetén több díjazott lehetséges, ha a zsűri úgy dönt. A nyertesek jutalma az eladott példányszámtól független szerzői honorárium, kiadói szerződés a Prae Kiadóval, továbbá a művek megjelentetése, forgalomba hozatala.

Határidők

Az első forduló határideje: 2025. augusztus 17., vasárnap, 23:59.

A második forduló, azaz a kiválasztott (teljes terjedelmű) művek elküldési határideje: 2026. február 1., vasárnap, 23:59.

A regényrészlettel és rezümével jelentkezni a kiadó elérhetőségén lehet: praekiado@gmail.com